A héten jelent meg az indexen egy interjú Gulyás Józseffel, az SZDSZ országgyűlési képviselőjével. Az interjúból kiderült, hogy végre van egy ember, egy politikus, aki megértette, hogy a törénészek miről beszélnek, publikálnak évek óta, vagy miről szólt a Kenedi-bizottság jelentése. Sok mindent beismer, de főleg azt, hogy igenis jelen van az elmúlt rendszer múltja, túl sokan vannak még mindig jelen a '90 előtti időkből. A mostani életünket jelentősen befolyásolják az állambiztonságis dezinformációk, illetve az ügynökök célkeresztbe állítása. Ezzel félreveztéssel érhették el, hogy ők egész nyugodtan átmenthessék hatalmukat, iratokat zabráljanak, illetve eltűnjenek. És mi ebben élünk 18 éve.
Ez bizony az összes politikai párt közös felelőssége. Az ügynöktörvény idején valószínűleg tényleg félrevezették a döntéshozókat, részben talán pont azok akik hozták a jogszabályokat, hiszen ott maradtak, vagy csak a háttérből irányítottak. Azonban most már sok jó írás jelent meg a témában, a történészek nagyon sok mindent feltártak. Rengeteg cikk, publikáció jelent meg többek között az ÉS-ben, a Rubiconban és a Beszélőben is (nem beszélve a most már egyre nagyobb számban elérhető könyvekről). Azonban politikusaink most sem tesznek semmit, valamilyen más jó indok, érv mindig van. Most éppen a gazdasági válság. Tartok tőle, hogy az egész jelentés el fog sikkadni, a javaslatokból nem lesz semmi. Most már viszont senki nem hivatkozhat arra, hogy félrevezetik, mert már eleget lehet tudni arról, hogy ki kicsoda volt a múlt rendszerben. Kenedi János szerint sokan ma is ott ülnek a tévékben, rádiókban, szakértenek, vezetik az egyházakat, védik a demokráciát, akik 1990-ig a népi demokráciát védték.
Sokan nem tudják, hogy a hálózati személyeknek csak az egyik feladata volt a besúgás, a másik a dezinformálás. Ilyen dezinformálás például a gulyáskommunizmus-imidzs, Magyarország külön utas szerepe a 80-as években. Ezt a szerepet az állambiztonság informálta nyugatra, azért, hogy el lehessen lopni a COCOM-listás termékeket, illetve nyugodtan mehessen át Magyarországon a keleti-blokk összes pénze, vagyis folyhasson a pénzmosás. Ez a pénz is beépült a gazdaságba, valószínüleg ezért sem derülnek ki az információk, nem készül el a Kenediék által javasolt dossziétörvény, ami biztosítaná az információs kárpótlást, illetve a tudományos kutatást is.
Ezek ismeretében ijesztő igazán az UD-ügy, amiben, úgy tűnik, mindenki benne van, és mindenki ködösít. Erről írt remek cikket Mink András a Beszélőben, teljesen jogosan számonkérve az MSZP-n, Szilvásyn az ügyben tanúsított ködösítést, dezinformálást(!), illetve az NBH használatát.
Egy pillanatra visszatérve az interjúhoz, pontosabban a nyilatkozó pártjához. Az SZDSZ mindig nagyon szorgalmasan kiállt az iratnyilvánosság mellett, sűrün kezdeményeztek új törvényeket, rendeleteket. Azonban szigorúan ebből a szempontból tekintve fura a szerepük, mert az SZDSZ belépett Horn Gyula kormányába és benn maradt Medgyessy Péterében. Természetesen sok más érvet lehet sorolni a kormányzások mellett, de ha a múltnak ezt a részét tekintjük, az, hogy az SZDSZ vezetői voltak az üldözöttek, az MSZP-ben meg a megrendelők ültek, nagyon fájdalmas.
Egy megoldás van, amivel végre véget érhet a rendszerváltás. Nyilvánosságra kell hozni azokat az iratokat, amiket a bizottság szerint szükséges, tisztázni kell, hogy pontosan milyen pénzből működött az állambiztonság és el kell érni, hogy ne a múlt emberei irányítsanak mai is- hogy demokráciában élhessünk.
(Péntekre gyorskonferenciát szervezett az 1956-os intézet és az OSA a Kenedi-bizottság jelentéséről.)
