Ma, 80 éve született a XX. század egyik legnagyobb formátumú politikusa, lelkésze, polgárjogi harcosa, Martin Luther King. King 1929. január 15.én született, az egyik szegregáció párti állam (Georgia) városában, Atlantában. Apja is baptista lelkész volt, jóval túlélve fiát, 1984-ben halt meg. A fiatal Martin Luther King, Jr. apja miatt erősen vallásos közegben nevelkedett, ez kihatott egész életére. King a Bostoni Egyetemen vallásfilozófiát, valláspszichológiát, filozófiatörténetet és összehasonlító vallástudományt tanult. 1953-ban megházasodott és feleségével elfoglalta első álláshelyét lelkészként, az alabamai Montgomeryben.
Ezekben az években erősödött a feketék polgárjogi harca, 1954-ben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a bőrszín alapján történő szegregálás alkotmányellenes. Ez hatalmas eredmény volt, régóta nem ért el a polgárjogi mozgalom ekkora sikert. Ezt követte Rosa Parks híres, talán hősi tette, amikor nem adta át ülőhelyét a fehéreknek fenntartott részen a buszon. A helyi fekete közösség Rosa Parks pere alatt, amit a buszos események miatt indítottak ellene, kezdte el a buszvállalat bojkottját, amelynek fő szervezője King lett. A fiatal lelkészt perbe fogták közlekedési kihágás miatt, házára bombát dobtak, de a bojkott egységbe kovácsolta a közösséget, valamint megmutatták az erőszakmentes ellenállás eszközeit, a az egyház segítségével. 1955-öt követően King nagyon népszerű lett a világ sok helyén, de az amerikai politikai elit (Dwight D. Eisenhower elnök) nem nyújtott segítséget küzdelmükhöz. Harcukat alátámasztotta az emberi jogok mellett az is, hogy rengeteg fekete katona harcolt és halt meg az USA-ért, de a buszon sok déli államban nem utazhattak együtt a fehérekkel.
1957-ben Little Rockban 9 fekete diák próbált bejutni az addig szegregált középiskolába, ezt egy bírói döntés tette volna lehetővé, a kormányzó azonban a Nemzeti Gárda és felheccelt szülők segítségével ezt megakadályozta. A jognak csak Eisenhower elnök által kivezényelt 1000 fős katonai egység tudott csak érvényt szerezni. Az eset kapcsán King a következőket mondta: "míg a jó a mi országunkban csendben marad, az ellenzéki erők mobilizálódnak és megszerveződnek"
Az 1960-as évekre King a feketék harcának világszerte is elismert vezetője lett, sőt, Nehru meghívására Indiában tanulmányozta Gandhi erőszakmentes ellenállási technikáit.
1963. augusztus 28-án vezetője volt annak a tüntetésnek Washingtonban, ahol negyedmillió ember előtt mondta el híres beszédét (I have a dream):
Ezek után 1964. december 10-én átvette a Nobel-békedíjat, de még ekkor sem teljesen egyenjogúak a feketék az USA-ban, Kingéknek további harcokat kellett megvívnia. 1965. augusztus 6-án Lyndon B. Johnson elnök aláírta a feketék szavazati jogáról szóló törvényt az ő jelenlétében.
Élete utolsó eseménye a déli Memphishez kötődik. 1968. március 28-án King 6000 tüntetőt vezetett a több mint 1 hónapja sztrájkolók támogatására. A menetben zavar keletkezett, voltak akik elkezdtek fosztogatni, egy 16 éves fiú meghalt, ötvenen megsérültek. Április 3-án mondta el élete utolsó beszédét, a memphisi Mason-templomban, Fent voltam a hegytetőn címmel.
1968. április 4-én, 39 évesen lelőtték. Halála után zavargások törtek ki sok amerikai városban, az egész világ gyászolt, néhány texasi helyen azonban ünnepeltek.
Martin Luther King tényleg sokat tett azért, hogy a világ jobb hely legyen, és megölésével nyilvánvalóan nem lehetett azon eseményeket visszafordítani, amik miatt Amerika sokkal demokratikusabb lett. Fontos, hogy ezek után már a keleti blokk országai sem támadhatták Washingtont a szegregáció miatt tovább. A feketék egyenjogúsítása a nyugati világ erkölcsi fölényének egyértelmű jele volt a Szovjetunióval szemben. King halála óta több mint 40 év telt el, az amerikai feketék sokkal jobb helyzetben vannak, mint akkor voltak.
Január 20-án hivatalába iktatják az Egyesült Államok 44., első fekete elnökét, Barack Hussein Obamát.
(A postban szereplő információk a Rubicon 2008/9 számából származnak)