Jelenleg a fejlett világban jóléti államok működnek, melyek hatalmas szociális transzfereket hajtanak végre. A transzferek szükségességéről, illetve konkrét méretéről most nem lesz szó. A poszt a szociális transzferek egyszerűbbé, éppen ezért költséghatékonyabbá, sőt esetleg igazságosabbá tételének lehetőségét szeretné ismertetni. Az ötlet nem új, és nem is eredeti, de a szélesebb magyar nyilvánosság előtt még nem vitatták meg. Akkor hát rajta.
Az ötlet neve: alapjövedelem. Ez egy olyan juttatás, amit az állam feltételek nélkül, valamennyi állampolgára számára kifizetne. Ezzel párhuzamosan megszűnne az összes szociális juttatás, a teljesség igénye nélkül: a szociális segélyek, a munkanélküli segély, az anyasági támogatások (gyes, gyed), a családi pótlék, az állami nyugdíj, mindenféle adókedvezmények. Költséghatékonnyá az tenné, hogy ezzel megszűnne a bürokrácia, hiszen semmilyen juttatást nem kell adminisztrálni, a jogosultságot nem kell igazolni, illetve azt nem kell ellenőrizni. Igazságosabb pedig azért lenne, mert megszűnne a kiszolgáltatottság, az állampolgárnak nem kellene a hivatal útvesztőiben bolyongania. A rendszert ki lehet egészíteni azzal, hogy az alapjövedelem egy részét automatikusan és kötelezően egészségbiztosítási számlára utalná az állam, ezzel megoldódna az is, hogy minden állampolgár biztosítva legyen. Németországban jelenleg is társadalmi vita zajlik az alapjövedelemről. Az ötlet legismertebb pártolója Götz Werner, a dm-üzletlánc vezetője. Nem csak a baloldalon, de a CDU-n belül is vannak támogatói, a Konrad-Adenauer-Stiftung számításai szerint a modell finanszírozható.
Egy másik hasonló ötlet a negatív jövedelemadó. Leghíresebb ötletgazdája Milton Friedman, aki ugyan szívből utálta a jóléti államot, de a szerinte jórészt felesleges és káros szociális transzferek ésszerűbbé tételére javasolta az alábbiakat. Az állam állapítson meg egy adómentes jövedelmi minimumot. Az efelett keresők értelemszerűen jövedelemadót fizetnének. Az ezalatt keresők azonban „negatív adót”: azaz az állam kiegészítené keresetüket. Nem a teljes hiányzó összeg erejéig, hanem egy megállapított adókulcs szerint. Vegyünk egy példát. Legyen 1000 peták az adómentes minimum, és egységesen 50% az adókulcs. Ugyebár aki 1500 petákot keres, az 250 peták adót fizet. Aki 1000 petákot, az egy vasat se. Aki viszont 800 petákot, az kapna 100-at az államtól (200 peták különbözet, 50 %-os kulccsal számolva). Aki semmit sem keres, az 500 petákot kapna. A rendszer tehát itt is tartalmaz egy alapjövedelmet, de megmarad a munkavállalás ösztönzése is, hiszen minden kereset jövedelemnövekedést eredményez. (Ez persze igaz önmagában az alapjövedelem német ötletére is, hiszen a munkavállaló azon felül kapna fizetést). Friedman differenciálná a rendszert családi állapot szerint, ami persze növeli a regisztrációs kiadásokat (és visszaélésekre ad alkalmat).
A két elképzelés között jelentős különbségek is vannak. Werner olyan alapjövedelmet (Grundeinkommen) képzel el, amelyik biztosítja létminimumot, és minden állampolgárnak jár születésétől haláláig. Ezzel állítása szerint megtartaná, kritikusai szerint tovább bővítené az eddig is nagyvonalú német jóléti kiadásokat. Friedman csak a szegénység elleni küzdelemről beszél, azaz a jövedelemnélkülieknek fizetett összeg csekélyebb lenne. Másrészt csak az aktív korúakat vonná be, a gyerekszámot az adórendszer differenciálásával venné figyelembe. Azaz a gyerekek száma alapján növekedne az adómentes minimum. Friedman ezen kívül hangsúlyozza, hogy piactorzító hatásaik miatt károsnak és megszüntetendőnek tart mindenfajta termelési adókedvezményt és szubvenciót (pl. a farmerek védelmét): az állam csak a szegényeken segítsen, ha muszáj, de ne avatkozzon be a gazdaságba. További, itt bővebben ki nem fejtendő mellékszál, hogy mindketten csökkentenék, vagy akár el is törölnék a jövedelemadókat, és növelnék a fogyasztási adókat.
Legalább három fontos kérdés merül fel. 1. Finanszírozható-e egy ilyen modell? 2. Nem veti-e vissza a munkavállalási kedvet? 3. Hogyan hat az „ingyenpénz” morálisan?
1. A finanszírozhatóság kérdése önmagában nem értelmezhető. Az állam most is rengeteg pénzt fizet ki különböző jogcímeken. Ezt az összeget máshogy is el lehet költeni, erről szól a javaslat. A német számítások szerint egy vállalható összegű alapjövedelem nem kerülne többe az államnak, mint az eddigi rendszer. Itt jutunk el a következő kérdéshez, hiszen számolni csak a jelenlegi adatokkal lehet. Mi van, ha ezek megváltoznak, azaz kevesebben vállalnak munkát, és csökkenni kezd a GDP?
2. Ezt nehéz kiszámolni. Történtek modellkísérletek Kanadában, és nem igazolták a félelmeket. Az ötlet támogatói azzal érvelnek, hogy a piac törvényei szerint a rosszul fizető állásokért vagy több bért kínálnak majd a vállalatok, vagy emberi munka nélkül oldják meg. Nyitott kérdés marad, hogy mit csinál az állam az alapjövedelem által idevonzott bevándorlókkal.
3. Götz Werner szerint az alapjövedelem lehetővé tenné a kreatív tevékenységek és az ingyenes önkéntes munka elterjedését. Ez sokak szerint utópisztikus, sőt éppen ellenkező hatást érne el: sokan végleg búcsút intenének a munka világának. Kérdés persze, hogy ez nem történik-e meg a szemünk láttára az alapjövedelem nélkül is.
És mit szól mindehhez Magyarország?
