Nagy baj van akkor, amikor már egy jogász hallgató ír a gazdasági válságról, de egy országban/világban, ahol már a péknek vagy a vízvezeték szerelőnek is megvan az elképzelése róla, hogy hogyan kéne helyrerakni a gazdaságot, talán megbocsátjátok nekem, ha megpróbálok megküzdeni ezzel a feladattal.

Előszöris egy összeesküvésre szeretném felhívni az Olvasók figyelmét. 5-6 hónappal ezelőtt a világ összes újságának, internetes portáljának és televíziós csatornájának elnöke leült egy nagy (valószínűleg elég nagy) kerekasztal köré és megállapodtak, hogy a világ népét ingyenes felsőfokú közgazdasági képzésben részesítik, megköszönve ezzel hosszú évek óta óta tartó hűségüket. 

Miután ebben megállapodtak, elkezdték feltölteni a híradásokat a válság híreivel, először csak aprólékosan, hogy senkinek se legyen túl nagy falat elsőre, majd megjelent egyre több szakkifejezés és amitől igazán hitelesnek tűnik egy cikk, megjelent egy csomó szám. Az első (őszi) félévet sikeresen zárta az emberiség, így minden “diák“ felvehette a Közgazdaságtan Válság Idejére Haladóknak (HVIK) című tantárgyat, ahol előbukkannak már a svájci indexálás vagy ERM2 kifejezések. Erre a képzésre minden bizonnyal szükségünk van, hiszen az ember élete végéig tanul, igazán elvárható az óvónőtől vagy kertésztől, hogy tisztában legyen ezekkel a fogalmakkal.

Vagy várjunk csak? Lehet, hogy mégiscsak az lenne a jobb, ha mindenki elsősorban a szakmájával foglalkozna és a húzósabb gazdasági kérdéseit ráhagynánk azokra, akiknek papírjuk van róla, hogy elvileg értenek hozzá? Oké. Azt hiszem a szarkazmusnak is megvan a maga határa, ahonnan már nem vicces. Mondjuk lehet, hogy ez az… Akinél már 3 sorral ezelőtt kiverte a biztosítékot, attól elnézést kérek. De amire utalni próbáltam, azt komolyan gondolom. Jópár hónapja indult be teljesen ez a folyamat, amelynek elsősorban a tájékoztatás a célja, de olykor-olykor (sajnos igen gyakran) a sajtó hajlamos túlzásokba esni, és elvárja az Olvasóktól, hogy megfelelően értelmezzen olyan szövegeket is, melyet szaknyelven írtak, elsősorban szakembereknek (vagy legalábbis nekik kéne). Csakhogy az esetek jelentős részében a cikkek önmagukban sem állnak meg, hiszen a szerzők sem állnak sokkal közelebb a témához, mint az átlagos Olvasó. Ilyenkor szoktak mindenféle banki szakembereket idézni vagy egy külföldi lap szövegét bizonos nyelvi és helyesírási hibákkal lefordítani. Az eredmény: teljes, inkoherens káosz. 

Azt hiszem mindannyian rendelkezünk olyan szakmával, tudással, hobbival, amiben igazán jók vagyunk. Szerintem nem csak velem esik meg olykor miközben híradót nézek vagy újságot olvasok, hogy számomra hihetetlen és értelmezhetetlen dolgokat hallok/olvasok. 

Természetesen egy újságírótól vagy egy hírműsor szerkesztőjétől (aki adott esetben 15 perc alatt rakja össze az anyagot) nem várató el, hogy minden téren kiemelkedő tudású legyen, de vannak olyan bakik, amiket azért nem lenne szabad elkövetni. Különösen kínos, mikor az R*L K*ub és a T*2 párhuzamosan futó hírműsorában azonos témában eltérő számok hangzanak el. Persze, hibák becsúszhatnak. De vannak olyan csatornák, mint a H*r Tv, ahol a tények kerülnek háttérbe a csúsztatásokkal szemben. Ez az igénytelenség és káosz ha olyan témával találkozik, mint a gazdasági válság, könnyen elszabadulhat és oda vezethet, ahol most tartunk. Persze a hiteltelenség egy másik forrás, hogy természetesen minden pártnak minden problémára van megoldása, mely még csak véletlenül sem egyezik, és ami igazán mókássá és zavarossá teszi az egészet, hogy ugyanaz az ember egy órával később vagy egy km-rel arrébb ugyanarról a kérdésről teljesen másképp nyilatkozik.

Sajnos politikusaink/szakembereink/forrásaink nyilatkozatával több probléma is van, ugyanis két eset fordulhat elő. 1. Tudja, de nem mondja el, vagy csak burkoltan mondja el az igazságot. 2. Vagy ami még veszélyesebb: nem tudja, de megpróbál úgy tenni, mintha tudná. És persze van a titkos 3. lehetőség, a politika és a média nyomást gyakorol és nyilvánossára kerül az igazság egy formája, melyre azt mondjuk, hogy OK, csak hogy ne kelljen többet foglalkozni vele. Persze ezek azonnal nyomtatásba/adásba kerülnek a feljebb említett, apró becsúszó hibákkal, és így jutunk el oda, hogy hét nappal a Miniszterelnök parlamenti felszólalása után, még fogalmunk sincs róla mi valósulhat meg az általa meghírdetett reformokból, de még igazán konkrétumokat sem ismerünk. Persze ez nem az SZDSZ/MDF féle „konkrétumokat még most sem tudunk“ blabla, hanem mi tényleg nem tudjuk, mert nekünk nincsenek olyan politikai kapcsolataink, ahonnan 100%ig (90%ig) pontos információkat szerezhetnénk.

Mindent összevetve azt hiszem, egy ország lakóinak a XXI. században rendelkezniük kell valamilyen szintű gazdasági és jogi ismeretekkel, különben nehezen tudnak boldogulni az életben. Ezért van az, hogy a legtöbb karon indul valamilyen jogi vagy közgazdaságtani képzés, amit ugyan senki sem kedvel, hiszen nem véletlenül nem a jogra vagy a közgázra jár, de olykor-olykor olyan tudást ad, amit később egy cikk olvasásakor vagy egy biztosítási ügyben könnyen felhasználhat. Viszont azt irreális szituációnak tartom, hogy a média pontatlan és bonyolult (és nagy részben fölösleges) információkkal bombáz bennünket és elvárja hogy mindig up-to-datek legyünk. Akik tehát nem szakmabeliek, de szeretnék tudni, hogy mi történik az országban, és szeretnének objektív információkat kapni nekik azt ajánlom, hogy vessék össze azt, amit a magyar médián keresztül hallanak azzal, amit a külföldi sajtó (NYTimes/Economist/Reuters/stb.) rólunk ír. Megrázó érzés, hogy egész oldalas cikket egy-két bekezdésben le lehet írni úgy, hogy még érthető is legyen.