C. S. Lewis nevét leginkább a Narnia krónikái című mesesorozat révén ismerik. Pedig J. R. R. Tolkien barátja kitűnő nyelvész és irodalmár, író és költő, és ami a számunkra most a legfontosabb, ismert keresztény közíró is volt. A Keresztény vagyok (Harmat, Budapest, 2006, az angol eredeti: Mere Christianity, C. S. Lewis Pte., London, 1944) című kötetében összegzi a kereszténység alapvető tanításait. Az angol eredeti cím kifejezőbb, nem hitvallásról, hanem a kereszténység „puszta” lényegének megragadására irányuló kísérletről van szó. A könyv szövege eredetileg a rádióban hangzott el kb. 10 perces előadások sorozataként. Ennek is köszönhető a szöveg elevensége, szuggesztivitása, a szóképek ereje. Összegzése, bemutatása ezért is nehéz feladat. Megpróbáltam három téma köré rendezni a fontosabb gondolatokat: a teológia (Kicsoda Isten és mi a célja az emberrel?), az erkölcs (Mi a jó? Miért és hogyan legyen az ember jó?), és a mindennapi viselkedés (Hogyan viselkedjenek a keresztények?) témái köré. Mindegyiket egy-egy idézettel zártam, hogy érzékeltessem Lewis szellemét. Még egy dolgot érdemes tisztázni az elején. Kinek szól a könyv? Nem szól a megrögzött ateistáknak, mert Lewis szerint sem lehet őket puszta észérvekkel meggyőzni. Szól viszont az „előcsarnokban” várakozóknak: a jóindulatú bizonytalanoknak és a „kezdő” keresztényeknek. Azoknak, akik már felfogták, hogy van egy igazi erkölcsi törvény, és van egy személyes hatalom e törvény mögött. És azt is, hogy megszegték ezt a törvényt, és ezáltal szembeszálltak ezzel a hatalommal. A kereszténység tehát rémülettel kezdődik, amihez az igazság keresése vezette az embert.
„De ha Krisztust keressük, meg fogjuk őt találni, s vele együtt mindent ráadásként.”

Kicsoda Isten és mi a célja az emberrel? Isten a világ teremtője és ura, de nem egy személytelen erő, hanem valóságos személyiséggel, sőt személyiségekkel rendelkező lény. Míg az emberek között a személyiségek önálló lények, addig Istenben a személyiségek akként maradnak egyszerre önállóak, és olvadnak egybe egy magasabb rendű egységben, miként a kétdimenziós síkidomok háromdimenziós testeket alkotnak. Ez a magasabb rendű lény egyszerre van a világon kívül (Atya), munkálkodik az emberekben (Szentlélek) és áll mellettük segítően (Krisztus, a Fiú). A szeretet Isten egyik legfontosabb tulajdonsága, ez azonban csak személyek között lehetséges, ezért is rendelkezik Isten hárommal. Az emberek a teremtményei, de célja, hogy valódi gyermekeivé tegye őket, azaz átalakítsa őket magához hasonlóakká. Ezt az ember önerőből képtelen elvégezni, sőt sokan még azt sem ismerik fel, hogy ez számukra végső soron jó. Mivel azonban Isten nem automatákat akart, szabad akarattal teremtette az embert, aki így dönthet az isteni kegyelem elfogadása vagy elutasítása mellett. Ha elfogadja, akkor hosszú és néha fájdalmas átalakulásban lesz része, ha elutasítja, akkor örökké maga marad.
„A világ egy nagy szobrászműhely. Mi vagyunk a szobrok, és az a hír járja a műhelyben, hogy némelyek közülünk egy napon életre fognak kelni.”

Mi a jó? Miért és hogyan legyen az ember jó? A rossz Isten akarata ellen van, de annak következménye, hogy az embert szabad akarattal teremtette. Ezért is nem törli el Isten a bűnt, hogy lehetőséget adjon az embereknek, hogy önként válasszák a jót. A legfőbb bűn a gőg, amikor az ember istennek képzeli magát. Ez más bűnök táplálója lehet (pl. kapzsiság), de még szörnyűbb, hogy akkor is jelentkezhet, ha amúgy az ember „jó”, amikor nagyon is elégedett magával. Abban az emberek általában egyetértenek, és minden civilizáció nagyjából hasonlóan megfogalmazta, hogy: ne tégy olyat másnak, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek. A keresztény erkölcs szerint azonban még fontosabb, hogy az ember önmagáért akarja a jót, és ezzel a saját jellemét formálja. Isten nem a jócselekedeteket várja el, hanem helyes jellemű embereket szeretne. Nem a döntéseik alapján jutalmazza vagy bünteti az embereket, hanem ők alakítják át magukat a döntéseikkel. Ugyanakkor tudja, hogy az ember valójában képtelen magát egyedül átalakítani. Ezért segít neki Krisztus. A megváltás értelme Lewis szerint nem az, hogy Isten csak azért bocsát meg az emberiségnek, mert Krisztus magára vállalta a büntetést. Hanem az, hogy megbocsátás csak megbánás után lehetséges. Ugyanakkor a rossz ember számára a legnehezebb a megbánás. Ezt oldotta fel Krisztus azzal, hogy tökéletes és bűntelen emberként megbánta az emberiség bűneit és elnyerte számukra a megbocsátást.
„Ellenség által megszállt terület – ez a világ. A kereszténység pedig annak a története, hogyan jött el a világba a törvény szerinti király, ha úgy tetszik álöltözetben, és szólított fel bennünket egy nagyszabású szabotázsban való részvételre.”

Hogyan viselkedjenek a keresztények? A legfőbb parancs, hogy szeressék felebarátaikat, akármelyik felekezethez is tartoznak, vagy akár nem is keresztények. Ez nagyon nehéz, hiszen az embereknek rengeteg hibájuk van. De a bűnt kell gyűlölni, nem a bűnöst. Az embernek saját magának is rengeteg hibája van, mégis szereti magát. Így kell eljárni másokkal is. Nem jónak kell látni őket, ha nem azok, hanem szeretni, azaz jót akarni nekik. A szeretet akarat kérdése. Az érzelmeket nem lehet befolyásolni, de a cselekedeteket igen. Úgy kell tenni, mintha: színlelni kell a szeretet. Olyan ez, mint felvenni Krisztus „ruháját”, úgy viselkedni, mint ő. Ezzel tanulja az ember a valódi szeretet, ahogy a gyerek is tanul a felnőttek utánozásával. Ugyanakkor Isten tisztában van mindenki adottságaival, hiszen azokat is ő teremtette. Tudja, kinek mekkora erőfeszítésébe került egy-egy döntés. Éppen ezért értelmetlen azon gondolkodni, miért nem jobbak úgy általában a keresztények: a bűnösnek nagyobb szüksége van a segítségre. Viszont ha jobbak, mint lennének akkor, ha nem lennének keresztények, máris eredményt ért el Krisztus. A kereszténység általános program, minden emberre és helyzetre érvényes, de pontosan ezért nem ad részletes utasításokat. Inspirálja a tudományokat és a művészeteket, de nem veszi át a helyüket. Az egyház dolga a keresztény társadalom megvalósítása, de az egyház a keresztények összessége, azaz a keresztény tudományt a keresztény tudósoknak, a keresztény gazdaságot a keresztény közgazdászoknak kell létrehozniuk, és nem a papságnak. Az ő speciális feladatuk a lelki segítségnyújtás.
„Amikor eljutottunk a saját szobánkba, legyünk szívélyesek azokhoz, akik másik ajtót választottak, és azokhoz is, akik még mindig az előcsarnokban várakoznak. Ha rosszak, még inkább szükségük van imáinkra; ha ellenségeink, akkor pedig még parancsunk is van rá, hogy imádkozzunk értük. Ez az egyik olyan előírás, amely az egész házban érvényes.”