Tegnap új fejleményéről olvashattunk az olaszliszkai és az kesznyéteni büntetőügyeknek. Az előbbiben az ügyész életfogytig tartó fegyházbüntetést kért az autóval elütött kislány apjára, aki társaival agyonverte a vezetőt. Az utóbbiban az ügyészség több emberen elkövetett emberölési kísérlettel vádolta meg a veteményese köré húzott drótba áramot vezető gazdát. A két eset teljesen különböző, azonban bizonyos momentumok közösek.
Mindkét helyen borzalmas tragédia történt. Mindkét eset a cigány-magyar etnikai konfliktus emblematikus története lett. Annak ellenére, és ez az első dolog, amit le kell szögeznünk, hogy egyiknek sem etnikai konfliktus volt az elsődleges kirobbantó oka. Nem azért lincselték meg Olaszliszkán a sofőrt, mert nem volt cigány, hanem azért, mert úgy gondolták, hogy az ő hibájából sérült meg a balesetben a kislány. (Utólag tudjuk, hogy tévesen, hiszen nem is az áldozat hibája volt a baleset, és a kislány sem sérült meg.) Kesznyétenen sem cigánygyűlöletből rakott ki a veteményesbe áramos drótot a gazda, hanem azért, mert meg akarta akadályozni, hogy ellopják a dinnyét és az uborkát.
Mindkét esetből úgy lett etnikai konfliktus, hogy a fundamentális indíték egyszerűen a bizonytalanság volt. Konkrétan a közbiztonság hiánya. Ami oda vezet, hogy az emberek a saját kezükbe veszik az irányítást. Az olaszliszkai esetre kevésbé igaz ez az indíték, mert egy balesethez, amiben megsérül valaki, ha kihívják a rendőrt, akkor ki is jön, és intézkedik is. (Vagy lehet, hogy itt is jelentkezett az a tendencia, hogy a cigányok úgy érzik, hogy másodrendű állampolgárok, akiket nem véd meg a rendőrség?)
Amikor azonban a veteményesből lopják el az uborkát, akkor kihívhatja a szerencsétlen áldozat a rendőröket, de vagy ki sem jönnek, vagy kijönnek, és akkor mondják azt, hogy "Csókolom, hát tetszik tudni, hogy 20.000Ft alatt nem tudunk mit csinálni." Ma Magyarországon a közbiztonság nem terjed odáig, hogy az vidéki gazdákat megvédje a lopástól. Két dolgot lehet tenni. Az első, amit a kesznyéteni házaspár is csinált évtizedekig, az aktív riportjában tessék megnézni, elmondják, hogy hagyták, hogy szétlopják mindenüket. Sőt. Ha becsöngettek hozzájuk, és kértek valamit a veteményesből, akkor adtak(!). Majd a másik taktikához folyamodtak, és maguk próbálták megvédeni a tulajdonukat. Sajnos halálos tragédiához vezető, rossz eszközzel.
Az olaszliszkai önbíráskodás esete az igazságszolgáltatást nem várta meg, a kesznyéteni tragédia pedig azért következett be, mert nemhogy az igazságszolgáltatásban nem bízhatnak az emberek, hanem a rendőrségben sem. A rendőrség nem képes megvédeni őket. Álljon itt egy hátborzongató példája ennek, egy rádióinterjú, ahol Bakács Tibor budapesti tüntetésekről kérdezi a vidéken élő Wahorn Andrást, de végül oda lyukadnak ki, hogy a festő hogyan védi meg magát.
Amikor Wahorn elmondja, hogy a szomszédasszonyát 10 napon belül 3-szor rabolták ki, és őt ugyan nem tudja megvédeni, de saját maga vett pisztolyt, meg kardot is, akkor először együtt nevettem a riporterrel. Bakács részben talán kínjában nevet, részben azért, mert azt hiszi, hogy ez csak vicc, és nem akarja elhinni a dolgot, és valahogy én is nevetek, de csak egy pillanatig, mert azonnal rájövök, hogy ez nem vicc, ez teljesen komoly. Ez az ember tényleg megvédi magát, és lelövi azt, aki betör hozzá, hogy kirabolja. A tragédia azonban nem az, amit ő tesz. A tragédia az, amit az állam nem tesz, az, hogy nem biztosítja a közbiztonságot, az, hogy nem védi meg az embereket.