"A falvak kitérnek előlük
és félre állnak a kapuk,
elébük jött a messzeség és
megtántorodva visszafut."

/Részlet, Pilinszky János: Harbach 1944 című verséből/

Zsidókról lesz szó, de most nem lesz gonosz, és sok köze Magyarországhoz sincsen. Az alábbi hírt hétfőn közölte az index:

 

Több száz személyes használati tárgyat találtak az egykori auschwitzi haláltábor egyik krematóriumánál végzett állagmegőrzési munkálatok során, s ezek a tárgyak valószínűleg magyar zsidóké voltak - jelentette be hétfőn a táborban kialakított múzeum igazgatósága.

A hármas számú krematórium kemencéje közelében néhány száz tárgy került elő, amelyek közül egyeseken magyar feliratok vannak. Gyógyszerek, szemüvegek, ékszerek, üvegek és tányérok töredékei ezek, vagyis olyan személyes tárgyak, amelyeket a foglyok magukkal vihettek, amikor a tusolónak hitt gázkamrához mentek - mondta Jaroslaw Mensfelt múzeumi szóvivő.

Néhány éve jártam Auschwitzban az osztályommal. A múzeumban körbevezettek minket, így eljutottunk abba a szobába is (barakkba), ahol a bőröndöket tartották. A bőröndökön természetesen voltak nevek, feliratok, hiszen azt gondolták a későbbi áldozatokat, hogy azokra szükségük lesz, és vissza is fogják kapni azokat. Egyik osztálytársam elkezdett sírni, mert látott a vitrin mögött egy bőröndöt, amiről azt feltételezte, hogy valamelyik rokonáé volt, akit elhurcoltak. Nem tudom, hogy valóban a rokonáé volt-e a bőrönd vagy sem, nem is fontos. A tárgyak ki voltak állítva, így ha az ő esetében nem is lehet biztos a kapcsolat, más esetében lehet, hogy könnyen bizonyítható a rokonság.

Azóta foglalkoztat egy kérdés - amit egy kicsit sem filoszemita ismerősöm fogalmazott meg -, vajon lett volna az osztálytársamnak joga visszakérni a bőröndöt, feltéve, hogy bizonyíthatóan az ő családjához tartozik? A kérdést azóta sem tudom megválaszolni, most sem fogom tudni. Mindig két válaszlehetőség járt a fejemben. Az egyik, hogy az ott talált tárgyakat nem szabad visszaadni a leszármazottaknak, hiszen ezek segítségével lehet bemutatni szemléletesen, hogy mire voltak képesek embertársaink. Ha ott maradnak a múzeumban, akkor lehet emlékeztetni a holokauszt tragédiájára a ma élőket, figyelmeztetve, hogy ilyen még egyszer nem történhet meg. A másik lehetőség, hogy természetesen, ha mód van rá vissza kell szolgáltatni a családnak a tárgyakat, hiszen az ő halottjukról van szó, a család gyászolja a legjobban. Minden ilyen tárgy, emlék, kapcsolat segíti az emlékezést, a tragédia feldolgozását, ami könnyíti a túlélők és leszármazottak életét. Természetesen extrém esetben kiürülhet a múzeum (ettől nem kell félni), és sokkal nehezebb lesz bemutatni, hogy mi történt Auschwitzban. Ettől természetesen a dolog megtörténtének bizonyossága nem csökkenne, hiszen a dokumentumok, hiányzó családtagok fájó emléke megmaradna, mindösszesen a bemutatást kellene máshogyan megoldani.

A kérdésemre nem tudom a választ, talán nincs is jó vagy igaz válasz. Azonban ha a felvetést fontosnak tartjuk, a választ gyorsan meg kell találni, mert nincs már sok időnk a túlélőknek válaszolni.