Ajánlom Kőszeg Ferenc írását a Hírszerzőn:
"Lehajtott fejjel, szégyentől és kétségbeeséstől gyötörten, szörnyűségek előérzetétől rettegve kellene az emlékezetünkben őriznünk azt, ami 2006. október 15-én (véletlenül éppen a nyilas hatalomátvétel hatvankettedik évfordulóján) Olaszliszkán történt. Ehelyett az elsőfokú ítéletet a mérsékelt sajtó elégedett ujjongással fogadta, a radikális pedig még végletesebb bosszút követelő gyűlöletkórussal.
Pedig a szörnyűségnél, ami történt, annál hogy Szögi Lajos tanárt a gyerekei szeme láttára halálra rugdosták, szörnyűbb az, hogy megtörténhetett. Hogy az indulatok kitörését nem előzte meg a körülnézés, mi történt Horváth Kittivel, aki hirtelen eltűnt szülei, testvérei szeme elől. Hogy a szülők, testvérek első reakciója miért nem az volt, hogy segítsenek a vélhetően balesetet szenvedett gyereken, hanem az, hogy leszámoljanak az autóssal, aki feltevésük szerint elgázolta a lányt? Hogy a magyar társadalom - cigány kisebbség, magyar többség - olyan elgyötört lelkiállapotban van, hogy egy félreértés, amelyet józan körülmények között könnyű lett volna tisztázni, tragédiához vezethet.
A bekövetkezett tragédia pedig ahelyett, hogy kijózanodásra késztetne, újabb tragédiákkal fenyegető indulatokat vált ki. Az áldozat tragédiáját a vétkesek tragédiája tetézi."
(Az írás további részét a Hírszerzőn olvashatják.)