Lie on her breast:

www.youtube.com/watch?v=HvdbiFscO_Q

odáig kéne eljutni a jogi tanulmányokban, hogy az emberi jogokat az államnak kell biztosítani.

Nem akkor fog sérülni a demokrácia és a buzik jogegyenlősége, ha a hatóság minden törvényes ok nélkül betiltja (nem engedélyezi) a felvonulást, mert csak. (vagy éppen engedélyezi, csak utána ok nélkül küld rá egy lightos lovasrohamot)

De az, hogy A csapat rühelli B csapatot, nem emberijogi/szabadságjogi kérdés, ha esetleg BTK pozitív a találka, akkor is max büntetőjog.

Nem vállal az állam meg a politika garanciát arra sem, hogy nem vágnak pofán az oktogon esti séta közben, csak azt garantálja, hogy a cselekmény után kezelje a joghátrányodat.

Vagy másik példa: elvileg bármikor szabadon besétálhatsz Ózd Hétes cigánytelepére, de igencsak esélyes hogy a lakóközösség korlátozni fogja szabad mozgáshoz való jogodat (lsd meglincsel). Mégse várod el a pártoktól, hogy sétáljanak veled, pedig nem kevesebb előjel mutatott arra, hogy sérülni fognak a jogaid (index.hu/belfold/2009/06/10/meg_nincs/) ...

@heima: "Nem akkor" -akkor

milyen kár, hogy arról szó sem esik, mennyire nincsen köze az ún. "meleg méltóság menetének" a méltósághoz, arról, hogy alapvetően egy provokatív és a jó ízlést sértő felvonulásról van szó, és arról, hogy mennyivel többet árt ez a többségében beilleszkedni vágyó, az exhibicionista sallangokat nélkülöző melegtársadalomnak, mint használ. pedig erről is volna mit írni.

Szabadságról majd akkor lehet beszélni, ha nem a 2 százaléknyi rikkancs fogja tematizálni a közéletet, és kitalálni hogy a buzi segédcsapataik meg "civil" szervezeteik vonulhatnak, a gárda viszont nem. Na mindegy, szűk 1 év és mentek a picsába.

az a két interjú zseniális. vona érvelési technikája: "Lehet mindenféle tanulmányokra hivatkozni, de én azt gondolom, hogy"

:-)

Má alig várom, mindenki hozzon anál fisting dildót. Vazelin nem kell az lesz elég úgy tudom.

"Blind boys never lie"

www.youtube.com/watch?v=p4oRM6tC8PQ

(Ez a sor megragadt, de hogy honnan, arra nem emlékeztem.
Félnapi munkám van ebben a linkben, úgy becsüljétek...)

A kommentek olvastán ( mivel mindig az első gondolat a jó), -kifejtés nélkül-, ez a véleményem.

Meleg és Otthon marad!
Két éve egy szerencsétlenül kinéző figura feltűnési viszketegség miatt úgy gondolta, hogy mekkora nagy poén lesz, ha bevallja, h buzi. (Amit egyébként bárki láthatott rajta addig is.)
Ezen akkor jót röhögtünk és csak kicsit bosszantott, hogy ez mennyire nem érdekel senkit sem, tartsa magában a piszkos titkait.
Aztán a ballibsi árulók minden tiltakozás ellenére átverték a bejegyzett élettársi baromságot, amit remélem a következő kormány viharos gyorsasággal el is töröl. Szégyen ez a törvény, pontosabban ez is.
Még nagyobb szégyen, hogy a balliba kormány évről évre engedélyt ad a buzifelvonulásra.
Minden alkalommal elmondja mindenki, hogy otthon azt csinálnak amit akarnak, de SENKI NEM KÉR abból, hogy ott riszálják magukat az Andrássyn. Undorító, gyomorforgató, hányadék. Ez rettentően irritálja a normálisan élő, családban: (APA, ANYA, GYEREKEK), akik úgy akarják felnevelni a gyerekeiket, hogy normális értékrendjük legyen és még véletlenül sem úgy, hogy a seggüket riszáló majmok menők... nem menők, szánalmasak.
A felvonulás gyalázat, messze jó erkölcsbe ütköző és be kellene tiltani. Szabadságot akartok? Otthon lehet melegedni, ott van a szabadság. Az nem szabadság, hogy csakazért is felbosszantjátok minden évben az embereket, újra - meg újra bemutatva, hogy miért kell ódzkodni a buziktól. Kevés ilyen kontraproduktív esemény van, talán az antifasz tüntetések ilyenek még.
Az pedig még ennél is undorítóbb, hogy ugyanakkor a Magyar Gárdát nem engedték ugyanott felvonulni, sőt beszüntetni próbálják. A Jobbik az egyetlen szervezet akik nem csak kimondják a véleményüket, de tesznek is valamit ellene. Kár, hogy tavaly nem sikerült nekik. Remélem idén minél többen csatlakoznak Vona felhívásához és végre elegen lesznek ahhoz, hogy megállítsák és végre beszüntessék a majomparádét. A buzik se értik meg azt amit a maszop. Azért, mert nem megy ki 8 millió ember tüntetni, az nem jelenti azt, hogy egyetért. Egy frászt, épp annyira undorodnak, mint azok akik odamennek megakadályozni. Pár száz bátor ember odateszi magát kockáztatva, hogy a rendőrök is ellenük lesznek, de mögöttük az egész ország dühe van... Bár nem kedvelem a Jobbikot, de ilyenkor azt kívánom, hogy bár érne el annyi szavazatot jövőre, hogy lehessen beleszólása a dolgokba. Akkor végre megoldódna a probléma...
Minden meleg maradjon otthon és ne támogasson olyan eseményt ami ennyire mélységesen irritálja a normális embereket. Higyjétek el, ha nincs felvonulás senki sem fog morogni, de ha cirkuszba viszitek a devianciát, akkor a közönség reagálni fog, de az nem taps lesz...

@DeMarco:

Ugyan nagyrészt nem értek Veled egyet, mégis inkább a T. szerzőnek mondom, a világnézeti szakadék ott húzódik kettőnk között, hogy míg Te az entitás szabadságában hiszel, addig én a társadalom elemi építőkockájának a családot tartom, ami pedig azon belül van, ahhoz másnak köze nincs, így nyilvánosan nem is célszerű tovább nyiszatolni-darabolni (a családot).

(a lelki egészség előfeltétele a kisebb-nagyobb titkok megtartása, feloldozást, -ha szükséges egyáltalán-, csak az Úristentől várhat a másként szerető, de semmi esetre sem az a követendő példa: ...elmondom hát mindenkinek!)

Alapvetően ki nem szarja le, amíg nem tolakszik a pofámba szelíden, bár _erőszakkal_!

Csak úgy kérdezném a lélek tagadóitól:
Mitől válnak homoszexuálissá? Tévedés áldozatai? Esetleg a körülmények? Gének?
Létszámuk jelentős, úgy félmillió.

Ha összeolvasom a két vezető posztot, lehet, nemsoká' kötelezővé teszik, a reprodukció privilégummá válik "egyeseknek".

Egy liberális legyen elvhű, elkúrásra elkúrással válaszoljon, ötöljön ki újabb ideákat, pedig lassan kussolni kellene, szoftvert cserélni, toleránsnak lenni nem menő, ha a norma-normál-normális kisebbségbe szorul a deviánsok Mózes hegyére költöztetésével.

De az is lehet, csak a számítógép "@calam" algoritmusának ugatok itten, ѬѾᵺﮜﻸﺞ

@Bell & Sebastian: A meleg felvonulással is az a baj, mint a cigányok többségével. Nemhogy nem akarnak megfelelni a társadalmi, etikai normáknak, de egyenesen büszkék arra, hogy deviánsok és kikérik maguknak, ha valaki emlékezteti őket arra, hogy mennyire fontos lenne az alkalmazkodás a normális társadalomhoz amelyben élnek, aminek a vérét szívják. Ráadásul ahogy a cigók is, a buzik is beletolják az arcodba magukat évről-évre és a pofádba röhögnek. Aztán meg sírnak, ha véletlenül elszakad a cérna és kapnak az arcukba egyet emlékeztetőül. Folyamatosan feszegetik a határokat és szándékosan át is lépik azokat. Ráadásul bizonyos a nemlét határára kerülő pártok még bíztatják is őket. Igaz, részben ezért kerültek a megsemmisülés útjára. Épp itt lenne az ideje kijelenteni, hogy ELÉG volt. A cigányok esetében is erőteljesebb fellépés szükséges a cigánybűnőzés megfékezésére, a melegek esetében is erőteljesebben kell kifejezni, hogy nem kérünk a felvonulásukból, maradjanak otthon, ne rontsák tovább a közerkölcsöt. Próbáljanak megfelelni a társadalmi normáknak és integrálódni, együttélni. Nem harsányan, agresszíven, provokálón. Csendben, méltósággal.
Így csak magukat teszik röhelyessé.

@DeMarco: index.hu/bulvar/2009/07/04/120_ezren_a_becsi_melegfelvonulason/

@solaitid: Kösz, olvastam még mielőtt leírtam volna a véleményem. Ez nem is változtat semmin. Ott is van olyan párt, akik így akarnak népszerűséget hajszolni. És a bécsin még nem is voltak sokan. 10 éve sokkal nagyobbat láttam élőben Londonban. Nem mintha akkor más lett volna a véleményem, kényszerűségből kellett végignézni, pont ott masíroztak ahol a buszunk állt volna. És őket is meg kellett védeni az ellentüntetőktől a rendőröknek, mert valamiért ott se szeretik őket jobban, mint itthon...

Nem érzem demokratikusabbnak az országot attól, hogy a buzik fölvonulnak. Az elnyomás, a jogfosztottság és a szegénység csak nő. És a butaság is, akár kormányzati segédlettel, akár ellenzékből, vagy parlamenten kívülről. Legközelebb transzvesztita államtitkár legyen, attól szabadabbak leszünk.

Te antimagyar, nem a szabadságról van szó, hanem arról, hogy a közszeméremsértő köcsögök ne az utcán garázdálkodjanak. Szabad buzulni otthon, vagy magánterületen, de párologjanak el a közterületekről a magamutogató deviánsok.

Az meg totálisan abszurd és hányingerkeltő, hogy magyar motívumot viselő embereket egzecíroztatnak és előállítanak, a közszeméremsértő deviánsok pedig vonulhatnak és gyalázhatnak minden erkölcsi értéket, vallást...

@DeMarco: 120.000 elég sok, és nem volt ellentüntető.

@TD223: miért ne "garázdálkodjanak" közszeméremsértő köcsögök az utcán?

@solaitid: Ha bezzeg labancéknál minden oly jó és toleránsak megmiegymás, akkor kérdem:

mi a jófenéért vonulnak fel?


És sem szoktam felvonulni, hogy én a nőket szeretem, nomeg a feleségem sem a fordítottjáért...

A családot meg könyörgöm hagyjuk meg annak, ami. A homárok pedig találjanak erre valami más kifejezést, meg éljenek, ahogy akarnak, de ne kérkedjenek másságukkal.

@Corry: pont ez az. ha Te vonulnál fel a feleségeddel, azt mindenki leszarná - ez a céljuk nekik is.

mi a család, amit ennyire féltesz a melegektől? érdemes pl. olvasgatni az index új interjúsorozatát "A Családról"
index.hu/belfold/2009/06/10/addig_vert_amig_el_nem_faradt/

DeMarco:
- honnan, miből látszik, hogy a Szetey buzi?
- az Orbán kormány alatt nem volt felvonulása a buziknak?
- miért az apa anya gyerek család a normális?
- csak a buzik riszálják a seggüket?
- mi ütközik a jó erkölcsbe? egyáltalán mi a hogy jó erkölcs?
- dühös vagy a bizukra? miért?
- miért gondolod ahogy a buziság=deviancia?
- a buzik a társadalom vérét szívják?
- ha elszakad a cérna, akkor a megoldás az "arcba adás"?
- hova kellene integrálódni? heteróvá kelle válni?

TD:
-a logikádból kiindulva, ha a buzik "magyar motívumot" viselve vonulnának fel, akkor megtehetnék?
- az összes heteró kurva is takarodjon, és ne "garázdálkodjon az utcán"?

www.zombietime.com/up_your_alley_2008/part_1_full/index.php

Az Andrássyra is ezt akarom, aki nem az rohadt náczi aki nem érti az idő szavát és az igazi liberalizmis áldásos tevékenységét.

Róluk szót se többet, inkább döntsük el ki akar az anál, ki akar a blowjob kamionon lenni, ilyesmik.

@solaitid: Maradjunk annyiban, hoggy nekem és a nagy többségnek más családja van, és nagyon sajnálom azokat, akiknek nincs.

@asmodean:

Én viszek extracsúszós nepáli üvegszilánkosat, ha van egy XXL Anal Fisting dildód pluszban, azt is hozd magaddal kicsim.

@asmodean:

Engem fel tudsz írni mindkettőre? majd valahol félúton átszállok.

Hogy át tudjak szállni, első szakaszra a blowjob kamionra írj fel!

ui: Most sem szabad vinni a kecskémet? vagy az ideire már az animal kedvelők is csatlakozhatnak megmutatni a büszkeségeiket?

@Conv:

Örülök, hogy ilyen élharcosa vagy a liberalizmusnak, hogy két helyen is harcolni akarsz a jogainkért.
A kecskével még lehet gond, mert a náczi állatvédők esetleg tiltakoznának, így azt javaslom, hogy öltöztesd kisfiúnak, mert addigra azt má talán az unió engedélyezni fogja.

Viszek benzinmotoros análöklözőt, percig se aggódj. Tudod, azt a szép rózsaszínt, majd ügyelek, hogy ne szaggassa le a tüllt megint, a géplánc.

@asmodean:

édi vagy, már tavaly is biztos voltam benne, hogy rád lehet számítani.

akkor majd gyakorlok, hogy mekkeleket lajcsinak szólítsam, nehogy elszóljam magam a kamionon.

@pecsabi: Elég hamar összezavarodtál...

"- honnan, miből látszik, hogy a Szetey buzi?"

A négereket megismered?

"- miért az apa anya gyerek család a normális?"

Ezt komolyan kérdezed?

"- mi ütközik a jó erkölcsbe? egyáltalán mi a hogy jó erkölcs?"

hu.wikipedia.org/wiki/Erk%C3%B6lcs#N.C3.A9h.C3.A1ny_erk.C3.B6lcsi_alapelv

Ha az erkölcsöt megértetted, akkor vedd hozzá, hogy EU-ban és Mo-n a többség keresztény értékrenddel, erkölccsel rendelkezik, így az ő erkölcsük a védendő, legelfogadottabb, jó.

"- miért gondolod ahogy a buziság=deviancia?"

hu.wikipedia.org/wiki/Deviancia

Már érted ugye.

"- hova kellene integrálódni? heteróvá kelle válni?"

Csupán ne vonulgassanak megbotránkoztató, gyerekek szellemi fejlődésére... káros öltözetben, ne reklámozzák devianciájukat és ne legyenek büszkék a másságukra(szégyellni sem kell).

@solaitid: Ugyanazért, amiért ne szarj az utcára.

@TD223: Kösz, h megválaszoltad helyettem. Én inkább a Balatonra vittem ma is a családot: (Férj, feleség, gyerekek.) :)) Amúgy is komolytalan kérdések voltak. Magas labdák.

Wow, nem semmi ez a poszt.

Kezdjük azzal, hogy a 3. Magyar Köztársaságnak a legnagyobb demokráciadeficitje egyáltalán nem a melegek elfogadásában van.

És akkor folytassuk, hogy miért is küzd egy liberális a melegfronton: Én úgy tudtam, hogy a megkülönböztetés ellen. Ha egy ács rosszul végzi a dolgát, akkor nem azért végzi rosszul mert buzi, hanem egyszerűen mert béna, nemi identitástól függetlenül.
Nos úgy gondoltam, ez érvényes egyrészt a képviselőkre, másrészt pozitív irányban is. Szetey nem azért jó vagy rossz mert buzi, hanem mert jó vagy rossz.

Na akkor most tegyük fel a kérdést: tud valaki akármint, hogy Szetey mit ténykedett? Mert én semmit. Annyit tudok róla hogy buzi.
Vagyis az eredeti szándéknak pont az ellenkezője valósult meg, Szetey azért jó mert buzi, és mert vállalta.
Na ez bizony a náczi mentalitás.

Akkor most én liberálisként kifejtem az álláspontomat: Szetey megszavazta az elqrást, végighallgatta Őszödöt, végignézte a rendőrterror, röhögött Mártíriuszon, továbbra is asszisztált az elqráshoz, és így tovább részes a kormány minden bűnéért-> Szetey hazaáruló, függetlenül a nemi identitásától.
Hogy viselkedik egy igazi buzi államférfi (mármint ha tényleg buzi volt)? Úgy mint Jörg Haider. Végzi a munkáját, és közben buzi, de ez az ő magánügye. (És jellemző, hogy ki az aki bedobta a buzikártyát az ő ügyében, rendívül etikus módon halála után.)

Mellesleg Szetey marha nagy hős ám. Amikor Gyurcsány éppen nyomta az antifát, kerestek a zsidó, cigány mellé egy buzit is, hát bedobták Szeteyt. Vagyis az illető úriember egy díszbuzi, aki a buziságával kereskedik.
Azt hiszem értem miért tartunk itt, ha ő a demokrácia legnagyobb hőse. Mondjuk Gergényihez képest tényleg jól áll.

@TaTa86.:

Tiszta levezetés!

De a "Nagy Féltégla Díj" -at az ablakon keresztül mégsem Te kapod, hanem @asmodean a belinkelt -fülledten erotikusnak semmiképpen sem nevezhető-, Y.M.C.A. (VP) legszebb napjait idéző életképekért!

Konszolidált (music)buziknak:

Nika Se Péniszdejó helyett ím a külföldön legelismertebb -itthon nemkicsit mellőzött-, progresszív MAGYAR zenekar, ha valaki esetleg nem ismerné!

www.youtube.com/watch?v=pwhR27ciPsk

(ha áthallásos, meglehet, nem a véletlen műve...)

Van itt bi- is? Ezt nektek!:

www.youtube.com/watch?v=8elQqqGi11k&feature=related

Ezt csak úgy, mert kurva jó rock&roll!:

www.youtube.com/watch?v=f_UsH21PRqk&feature=related

@Bell & Sebastian: Ez tényleg jó! Kösz a linket.

@TaTa86.:

DDT - Jegyinocsesztvo, Csaszty II. Zzivój - 2003

10 - Pászhá

Ez kéne videjón...

@TaTa86.: Szetey nem igazán szavazott meg bármit is, legalábbis a magyar parlamentben, és kétlem hogy Őszödre lehívták volna frakciógyűlni.

"A Sárdobáló egy olyan fiatalokból álló közösségi blog, ... , és utálják, ha hülyének nézik őket."

Jézusom, akkor ne provokáld ki légyszíves. Heima nagyon jól leírta, remélem ki tudom egészíteni egy picit.

Komolyan, szerinted az a legnagyobb probléma, hogy néhány ember felháborodott, és megdobálta a buzikat? Amikor feloszlatnak egy szervezetet, mert csak (pedig ők is csak felvonulgattak), nem lehet kimenni tüntetni a benzinárak miatt, mert csak, törlik a blogodat, mert csak. Hasonlítsd össze: az egyik esetben az állam jár el ellened, a másikban a közemberek. Melyik a félelmetesebb? Ráadásul a közemberek nem jártak el az állam ellen, fordítva viszont de: a buzitüntetésről is vittek el elég keményen embereket rendbontásért (tegyük hozzá, helyesen). Ha látnád mi történik az országban, nem csak átfogalmaznád a népszabadságot, mindenkinek jobb lenne, mellesleg ezt a képességedet kamatoztathatnád a wikipédián is, ami a források átfogalmazásáról szól.

A buzik másodlagos kérdés, és ha méltóságosan vonulnának, senki nem dobálózna. Vagy lehet most már igen, de kicsit elszabadult a helyzet.

TD:

-elolvastam a linket az erkölcsről, de abban nem látom, hogy a melegség erkölcstelen lenne
A keresztény erkölcsiség: szeresd felebarátod mint tenmagad, kivéve a buzikat?

- elolvastam a deviancia fogálmát is:
"A szexuális deviánsok: „pszichopaták”"

@pecsabi: Reméltem megérted, mi a közösség, illetve társadalom nagy része, többsége, szinte egésze. Az ő erkölcsi normáikat kell elsődlegesen figyelembe venni, nem a kisebbségekét ráerőltetni mindenkire. Hogy megértsd. Gimiben vagytok mondjuk 30-an az osztályban, 29-nek eszébe sem jutna, hogy egyen órán, de a 30. nem így gondolja és nem fogja fel, hogy nem illik, nem szabad és akkor is erőlteti.

@TD223: a hasonlatod inkább így állná meg a helyét:
gimiben vagytok, mondjuk 30-an az osztályban, 29-nek fekete a haja, egynek barna. a fekete hajúak ehetnek óra alatt is, de a barna nem.

@solaitid: Aha, szted a társadalom többsége így jelenik meg:

z.about.com/d/gaylife/1/0/w/5/newyorkgaypride45.jpg

@heima2: Egyébként akkor ő ki a rák? (Nem kell válaszolni, nem érdekel. XD )

@tetra: "A buzik másodlagos kérdés, és ha méltóságosan vonulnának, senki nem dobálózna. Vagy lehet most már igen, de kicsit elszabadult a helyzet."
Vagy ha mégis, akkor erkölcsileg ők jönnek ki győztesen, ez egy meghozható áldozat.

@pecsabi: "A keresztény erkölcsiség: szeresd felebarátod mint tenmagad, kivéve a buzikat?"
A szeretni nem ugyanaz mint seggbe baszni. Semmi gond, ha két férfi (vagy nő) felebaráti szeretetet táplál egymás iránt. (Sőt ez jó.)
Viszont olyan parancs is van, hogy "Ne paráználkodj!" (A jó gengszter paráználkodik. XD)

@TaTa86.: államtitkár (MeH) volt (2006 előtt ezt a pozíciót hívták politikai államtitkárnak), de nem volt országgyűlési képviselő vagy párttag.

és hogy lássatok jót is: www.youtube.com/watch?v=I30H7mhfLe8

@heima2:

(De hová tűnt @heima1.0? Feloszlott?)

Jó. Relax?

Magyarország keresztény ország.
Keresztények kiközösítik a buzzancsokat maguk közül.
Szetey is csak egy ócska féreg.

További jó buzulást azoknak akiknek ez kell.

@xenuka: nyilván a szeresd felebarátod jegyében:D

A társadalom alapegysége a család: apa-anya-gyerekek. Régebben a nagycsalád: nagyszülők is.
Ez egy társadalmi stabilitást felépítő és fenntartó modell.
A buziság, szingliség és még sok más dolog ezzel szemben instabillá teszi a társadalmat.
A társadalom ellenes erőkkel szemben a társadalom minden tagjának joga és kötelessége fellépni.

Ez egy keresztes háború a liberális szemlélet ellen, amivel már az európai társadalmakat is züllesztik.

A "nemzetközivé lesz holnapra a világ" meg a páneurópaizmus meg világpolgárság, meg a kozmopolitizmus mind-mind a szellemileg, erkölcsileg elsilányult korcsok fedőnevei.

A korcsokat pedig mindig kiközösítjük, hogy ne szaporodjanak és ne tehessék tönkre az egészségesek többségét.

Mikor tetszik már felfogni kedves liberálisok, hogy hiába jól hangzó szlogen, de:

Liberális értelmezés szerinti szabadsá =/= A szabadság

És a liberálisok nem A szabadságért állnak ki, hanem a saját értelmezésük szerinti szabadságfelfogásért. És hát ha ők hisznek a pluralizmusban akkor ezt is el kéne ismerniük, és nem kisajátítani, hogy az ő szabadságfelfogásuk A szabadság és kész.

Buji Ferenc

A HOMOSZEXUÁLIS PROPAGANDA


A hagyományos értékek, sőt általában az értékek, bizonyos tekintetben pedig maga az értékeszme elleni támadás egyik igen fontos vonala a nemiség mentén húzódik. Aki az eseményeket nagyobb intervallumban szemléli, láthatja, hogy a hagyományos nemi erkölcs bástyái egymás után esnek el. A hatvanas és hetvenes évek egyértelműen a heteroszexualitás jegyében telt el: minden nem büntetendő formáját – egészen a promiszkuitásig bezárólag – normálisként és természetesként igyekeztek elfogadtatni. Az úttörő szerepet ebben a beat-nemzedék hippimozgalma játszotta. Úgy látszik azonban, hogy a heteroszexualitás területén a lázadási lehetőségeket kimerítették. A nyolcvanas és a kilencvenes évek egyértelműen a homoszexuális propaganda korszaka, sőt valószínű, hogy szükség lesz még a következő évezred első évtizedére is ahhoz, hogy e területen is ledőljön az összes tabu.

A homoszexuális propaganda hatásmechanizmusának megértéséhez tisztáznunk kell, hogy a homoszexualitásnak tulajdonképpen három formája létezik: az öröklött, a szerzett és az elsajátított homoszexualitás. Vizsgáljuk meg most ezeket röviden.

(Az öröklött homoszexualitás) Ami az öröklött homoszexualitást illeti, e kategóriába döntően, ha nem kizárólagosan azok tartoznak, akikben nincs összhang a belső nemi természet és a külső nemi jelleg között. A homoszexuális párkapcsolatokban ezek magától értetődően nem a saját nemüket fogják képviselni, hanem az ellenkezőt: a férfi–férfi viszonyban a női szerepet játszó férfit, illetve a nő–nő viszonyban a férfi szerepet játszó nőt.

(A szerzett homoszexualitás) E párok fennmaradó tagjai, vagyis a homoszexuális kapcsolatokban férfi szerepet játszó férfiak és női szerepet játszó nők esetében nincs szó öröklött rendellenességről, hiszen az adott férfi férfias, az adott nő pedig nőies. Mivel nemi konstitúciójuk nem különbözik a normális szexuális kapcsolatot folytatókétól, annak oka, hogy e férfiak és nők mégis a saját nemükhöz tartozókban keresik nemi kiegészülésüket, a modern lélektan szerint nem lehet más, mint a gyermek és az ellenkező nemű szülő közötti koragyermekkori kapcsolat bizonyos zavarai. Ezt tehát szerzett homoszexualitásnak nevezhetjük. Itt azonban egy komoly megszorítást kell tennünk: e második kategóriában nőket csak elvétve lehet találni. Ennek roppant egyszerű magyarázata van. A szerzett homoszexualitással rendelkező férfiak ugyanis vagy egy túlzottan szoros anya–fiú kapcsolat, vagy egy normális, de a fiú részéről pszichésen rosszul feldolgozott anya–fiú kapcsolat miatt keresik nemi kiegészülésüket a férfiak között (ez utóbbi esetben itt kénytelenek vagyunk a homoszexualitás okaként egy közvetett öröklött tényezőt felvetni). Ami a nőket e kategóriában a homoszexualitás felé terelhetné, az az apa–leány kapcsolat lenne, ez azonban rendszerint sokkal kevésbé szoros, s így sokkal kisebb az esélye annak, hogy a homoszexualitás irányába tereljen, mint az anya–fiú kapcsolatnak. Mindenesetre a homoszexualitás imént említett két kategóriáját tulajdonképpen olyan elemi csapásként – s ugyanakkor olyan abnormalitásként – kell felfognunk, amelyről az adott személy nem tehet. Éppen ezért a homoszexuális propaganda számára csak annyiban érdekesek ezek, amennyiben normálisként mutatja be őket. Az eddigiekből azonban mindenkinek világossá válhatott, hogy ezek semmiképpen nem tekinthetők normálisaknak: az öröklött homoszexualitással rendelkezők azért nem, mert külső és belső nemi természetük nincs összhangban, a szerzett homoszexualitással rendelkezők pedig azért nem, mert eredeti nemi orientációjukat a koragyermekkori kapcsolatok gátolták. Ez utóbbiak egyébként – éppen e gátlás természete miatt – nem az azonos neműekhez vonzódnak, hanem az ellenkező neműekkel való nemi kapcsolattól irtóznak, s ez kergeti őket az azonos neműek karjaiba. Az első kategóriába tartozók között a domináns tendencia viszont nem az ellenkező neműektől való irtózás, hanem a saját neműekhez való vonzódás – és ebből fakad az ellenkező neműektől való tartózkodás.

Mintegy átvezetésképpen a harmadik kategóriához, érdemes megjegyezni még ezzel a két első kategóriával kapcsolatban, hogy az öröklötten homoszexuális férfiak döntő többségének párja a szerzett homoszexualitással rendelkező férfiak közül kerül ki, tekintve, hogy saját kategóriájukban nem találhatják kiegészítésüket (ott ugyanis csak nőies férfiak vannak). A nők esetében viszont ez magától értetődően csak erősen korlátozott mértékben lehet így (hiszen ezek száma – mint arra rámutattunk – elenyésző): az öröklötten homoszexuális nők többsége ugyanis már a harmadik kategóriából, az elsajátított homoszexualitással rendelkező nők közül kénytelen kiválasztani a párját. Miután azonban ez utóbbi nők – mint majd látni fogjuk – nem valódi homoszexuálisak, hanem biszexuálisak, a női homoszexualitásra a férfi homoszexualitással ellentétben sokkal kevésbé jellemző az együttélésben megnyilvánuló tartós párkapcsolat. A homoszexuális nők kapcsolatai inkább csak rövidebb-hosszabb ideig tartó kalandok. Tartós homoszexuális kapcsolat inkább a férfiak között jön létre, éspedig a két első kategóriába tartozó férfiak között.

(Az elsajátított homoszexualitás) E két első kategóriába tartozó homoszexuálisok aránya az össznépességhez viszonyítva aránylag kicsi, néhány százalék, de semmiképpen nem éri el még együttvéve sem az öt százalékot. És meg kell mondanunk, hogy ezek számát semmiféle propaganda nem is tudja növelni. A homoszexuális propaganda kizárólag a harmadik kategóriába tartozók, az elsajátított homoszexualitással rendelkezők számát képes befolyásolni. Egy normális, vagyis tradicionális normák szerint rendeződő társadalomban ezek száma hozzávetőlegesen zéró. Ahol ugyanis tisztában vannak azzal, hogy a homoszexualitás abnormális dolog, ott az embereknek nem jut eszükbe homoszexuális kalandokba bocsátkozni. Kalandokat említünk, mert mint ahogy már utaltunk rá, e kategóriába tartozó homoszexuálisok csupán „műkedvelő” homoszexuálisok. Tulajdonképpen nem is homoszexuálisak, hanem biszexuálisak, vagyis éppúgy hajlandók homo-, mint heteroszexuális kapcsolatra lépni. Eredendően ezek persze heteroszexuálisak, viszont a homoszexuális propaganda hatására – az „örömelv” és a „miért ne”-elv alapján – mintegy megpróbálkoznak a homoszexuális kapcsolattal is. A propaganda feladata itt tehát az, hogy – normálisként, sőt modernként bemutatva a homoszexualitást – lerombolja azokat az erkölcsi és emberi gátakat, amelyek ezeket az eredendően heteroszexuális személyeket visszatartották a homoszexuális kapcsolattól. De más miatt is ők a homoszexuális propaganda kedvencei, éspedig azért, mert tulajdonképpen elvtelenek (azaz szabadelvűek), helyesebben csak az örömelvnek engedelmeskednek. Ahogy ugyanis a heteroszexuálisok rigorózus ragaszkodását ellenkező nemű partnerükhöz túlhaladandó ódivatú beállítottságnak bélyegzik, éppúgy – ha igazán következetesek lennének – a valódi homoszexuálisok (első két kategória!) rigorózus ragaszkodását ugyanazon nemű partnerükhöz túlhaladandó ódivatú beállítottságnak kellene bélyegezniük – hiszen a valódi homoszexualitás éppen olyan „morális rigolya”, mint a heteroszexualitás. Hogy ezt mégsem teszik, ennek taktikai okai vannak, ami viszont egy átfogó stratégia keretébe ágyazódik. Mert tévedés ne essék: nem homoszexualizálni akarják az embereket, hanem azt az embertípust akarják megformálni és elterjeszteni, amelyik számára a homoszexuális kapcsolat ugyanazt jelenti, mint a heteroszexuális kapcsolat; azt az embertípust, amely már nem tud értékbeli különbséget tenni, mert nem is látja a különbséget; azt az embertípust, amely kizárólag az „örömelv” alapján tájékozódik a világban; azt az embertípust, amelynek korlátlan manipulálását nem akadályozzák holmi elvek, tabuk vagy morális rigolyák; azt az embertípust, amelyiknek már nincs tartása.

Ahogy a második kategória vizsgálatánál jelentős különbséget találtunk a férfiak és a nők között, úgy itt is tapasztalható bizonyos különbség. Arról van szó, hogy a homoszexuális propaganda a nők esetében termékenyebb talajra hullik, mint a férfiak esetében. A férfi ugyanis nemileg sokkal polarizáltabb és differenciáltabb, mint a nő. Ezt úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy a férfi sokkal inkább férfi, mint amennyire a nő nő. Világosan kitűnik ez abból, hogy két normális szexuális beállítottsággal rendelkező férfi között mindig sokkal nagyobb nemi taszítás érvényesül, mint két normális szexuális beállítottsággal rendelkező nő között. Bárki megfigyelheti, hogy minden homoszexuális, sőt homoerotikus vonzalom nélkül nők – különösen tizenéves lányok – az utcán kéz a kézben sétálnak, a buszon egymás ölébe ülnek, szorosan összebújnak. Ilyen testi érintkezés a fiúk vagy férfiak között gyakorlatilag nem figyelhető meg, s míg a barátnők igen gyakran megcsókolják egymást találkozáskor vagy elváláskor, a barátok között ilyet csak a legritkább esetekben lehet látni. A férfi rendszerint szégyelli, ha egy másik férfit nyilvánosan arcon kell csókolnia. Ráadásul a nők homoszexuális kapcsolata – a nők általános gyengédségigényének megfelelően – inkább „soft”, míg a férfiaké „hard” típusú eljárásokra támaszkodik, ami ismét csak a nők számára teszi könnyebbé ilyen kapcsolat kialakítását: a férfiak durvasága vagy éppen „gyorsasága” miatt kielégületlen nőket a gyengédség utáni vágy egyre gyakrabban hajtja más nők karjaiba (ehhez hasonló motivációs szempontok viszont a férfiaknál fel sem merülhetnek). A homoerotikus vonzalom és a homoszexuális „aktus” között a nő esetében sokkal kisebb a távolság, mint a férfiak esetében, s ilyen módon a férfinak az egyikből a másikba átlépni sokkal nehezebb, mint a nőnek. És ez ad magyarázatot arra, hogy miért több a férfiak között a homoerotikus kapcsolat, mint a nők között: a férfiak kapcsolatai ugyanis gyakran megmaradnak a szexualitás nélküli erotikus vonzalom síkján (mint S. Freud és W. Fliess viszonya), míg a nők aránylag könnyen átjutnak az erotika síkjáról a homoszexualitás síkjára.

A homoszexualitás deviáns, vagy ami ugyanaz, perverz, vagy ami ismét csak ugyanaz, aberrált volta (mindhárom kifejezés azt jelenti, hogy „a rendestől eltérő”) igazán akkor tűnik elő, ha belegondolunk abba, hogy homoszexuális kapcsolat tulajdonképpen nincs is. Mert határozottan ki kell jelentenünk, hogy homoszexuális kapcsolat tulajdonképpen nincs! Kizárólag heteroszexuális kapcsolat van. Hogy heteroszexuális kapcsolat minden nemi viszony prototípusa, azt éppen a homoszexuális kapcsolat mutatja: itt ugyanis – legalábbis az igazi homoszexuális kapcsolatban (első két kategória!) – az egyik fél mindig kénytelen felvenni a női szerepet, míg a másik a férfi szerepet, s egyúttal a nemi dominanciák is megjelennek: a férfi avagy a férfit játszó nő a domináns, míg a nő avagy a nőt játszó férfi a passzív. Ilyen módon a homoszexuálisok mindig kénytelenek úgy csinálni, mintha heteroszexuálisok lennének – ugyanis minden nemi kapcsolat és vonzás alapja a nemi sarkítottság, ami viszont szükségképpen a férfias és nőies jelleg feszültségében fejeződik ki. Ez egyúttal arra is rávilágít, hogy a homoszexuális kapcsolat nem mint homoszexuális abnormális, hanem mint heteroszexuális! Ezek szerint a heteroszexuális kapcsolatnak két fajtája van: a normális heteroszexuális kapcsolat és az abnormális heteroszexuális kapcsolat. A normális heteroszexuális kapcsolat a férfias férfi és a nőies nő, míg az abnormális a férfias férfi és a nőies férfi, illetve a nőies nő és a férfias nő között jön létre. Ez természetesen a három kategóriánk közül csupán az első kettőre – a „valódi homoszexuálisokra” – igaz, azokra, akiket nem pusztán az örömelv mozgat, hanem akiket a nemi vonzás is befolyásol. Ellenben azt a kapcsolatot, helyesebben azt a kalandot, amelyet csupán az örömelv határoz meg, joggal nevezhetjük egy olyan autoszexuális kapcsolatnak, amelyben a nemi polarizáltság mozgató szerepét teljes mértékben az örömelv – a kielégülés keresése – foglalja el, akárcsak az autoszexualitásban (szeretnénk hangsúlyozni, hogy autoerotika nincs, csak autoszexualitás van, ugyanis az erotika minden formája feltételez valamilyen lelki viszonyt).

Írásunk elején utaltunk arra, hogy míg a hatvanas és hetvenes éveket a heteroszexualitás jellemezte, a nyolcvanas–kilencvenes évek, valamint az elkövetkezendő évszázad első évtizede még a homoszexualitásé lesz. De vajon az ezután következő évtizedek szexuális forradalma minek a jegyében fog zajlani? Nem kell különösebb prófétai tehetség annak előrelátásához, hogy a hagyományos nemi értékeknek – vagy ahogy ők nevezik: tabuknak – melyek azok a bástyái, amelyekre a támadó erők legközelebb megpróbálják kitűzni a zászlójukat: az egyik minden bizonnyal a vérfertőzés (incesztus) lesz, míg a másik az ember és állat közötti nemi kapcsolat (szodómia). Nyilvánvalóan ezek legitimizálásáért síkraszállni ma még elképzelhetetlen, viszont az események logikája kétségtelenül ebbe az irányba fogja hajtani a ma még homoszexuális propagandistákat. Ha ugyanis az örömelvet alkalmazzuk, amely szerint mindenkinek jogában áll úgy élvezni, ahogy tud (feltéve, ha ezzel nem árt senkinek), akkor az, hogy a szodómia polgárjogot nyerjen, tulajdonképpen semmiféle akadályba nem ütközik. Hiszen nem árt senkinek! Tán még az állat is élvezi. E pillanatban a szodómia még ritka, de ha a megfelelő propaganda hatására a szodómiával kapcsolatos „természetellenes” ellenérzéseket sikerül kiküszöbölni, akkor egyre többen fognak az állatokkal való nemi kapcsolat útjára térni. Elvégre miért ne, ha egyszer jól esik? S csakugyan, ha kizárólag az örömszerzés és a nem-ártás elvét alkalmazzuk – mint ahogy a homoszexualitás esetében is –, akkor a szodómia a heteroszexualitáshoz képest pusztán csak más. Sőt a szodómia haladottabb formáiban esetleg tartósabb együttélés is kialakulhat (különösen magányos férfiak és nők esetében). Innen már csak egy lépés, hogy megjelenjék az igény a kapcsolat törvényesítésére, amelynek kiharcolása újabb nemes feladat elé állítja majd propagandistáinkat. Mert miért ne?... És szóról szóra ugyanezt mondhatjuk el a vérfertőzés vonatkozásában is.

Nem minden jelentőség nélküli, hogy a szexuális forradalom kérlelhetetlen propagandistái, akiknek figyelme egészen a homoszexuálisok gyermek-örökbefogadásáig kiterjed, miért feledkeznek meg az egyik legmasszívabb szexuális taburól: a többnejűségről (poligínia). Ugyanis komoly jelentősége van annak, hogy miért éppen a többnejűség, ez a valóban hagyományos tabu az, amelynek ledöntése érdekében egyetlen szót sem lehet hallani. A többnejűség tiltása ugyanis mind vallási, mind pedig jogi alapon teljesen indokolatlan, sőt tarthatatlan. És mégis, propagandistáinknak eszébe sem jut, hogy szavukat felemeljék a szabadság e korlátozása ellen. Aligha járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy ennek oka a többnejűség erősen patriarchális jellegében keresendő, és a patriarchális szemlélet erősödését a modern kultúrában éppen propagandistáink kívánják a legkevésbé. A többférjűségért (poliandria) alighanem szívesen felemelnék a szavukat, viszont jól tudják, hogy a többférjűségért való harc nem volna elválasztható a többnejűségért való harctól – s ugyanakkor azt is tudják, hogy a többférjűségnek semmiféle perspektívája és vonzereje nem lenne a modern világban, ellenben a többnejűség lehetőségét sokan kihasználnák. A liberális elvekből kiindulva tehát nagyon is indokolt lenne a poligámia érdekében harcot indítani, hiszen ennek – a homoszexuális házassággal ellentétben – még vannak hagyományos gyökerei is (a többférjűségnek is!). Hogy ezt mégsem teszik, az éles fényt vet a közvélemény mélységesen manipulált voltára. Ugyanis témává csupán az lesz, amit témává akarnak tenni. És vannak dolgok, amelyeket, úgy vélik, jobb nem bolygatni, s amelyekről jobb bölcsen megfeledkezni.

Annak, hogy a többnejűség törvényesítése semmiképpen nem szolgálná propagandistáink céljait, van azonban egy másik oka is: tudniillik az, hogy az kiemelné a férfi és a nő természete közötti különbséget. Márpedig propagandistáink egyik célja éppen e különbség eltörlése lehetőleg minden területen. Ennek a jegyében zajlik a másság liberális kultusza, és ennek a jegyében zajlik az a folyamat is, amely lehetőleg mindent uniformizálni és standardizálni kíván. Éppen ezért szeretnénk itt rámutatni a férfiúi és a női természet különbözőségére, éspedig egy olyan területen, amelyen eddig azt – legalábbis tudtunkkal – még nem vizsgálták: a féltékenység területén. A férfiúi és a női féltékenység között ugyanis alapvető különbség van. Ez a különbség, éppen mert alapvető, nem pusztán mennyiségi, noha mennyiségileg is kifejeződik: a féltékenység sokkal jellemzőbb a férfiakra, mint a nőkre. Ez azonban abból fakad, hogy a férfiúi és a női féltékenység között minőségi különbség van. A nők ugyanis csak akkor féltékenyek, ha erre nekik a férfiak okot adnak magatartásukkal. Nem így a férfiak! A férfiúi féltékenység bizonyos értelemben ok nélkülinek nevezhető, amennyiben oknak kizárólag a nő féltékenységre okot adó magatartását tekintjük. Jól tudjuk azonban, hogy ok nélkül nem történik semmi. Ilyen módon a férfiúi féltékenységnek is megvan a maga oka. Hogy ezt az okot felfedezhessük, érdemes megfigyelnünk, hogy a férfiak – még akkor is, ha okuk lenne rá – csak elvétve féltékenyek arra a másik férfira, akit ők mutattak be feleségüknek. Pedig a férjek felszarvazói elsősorban ezek közül kerülnek ki. Az eset többnyire úgy szokott történni, hogy már mindenki tud a viszonyról, csupán a férj nem, noha a flörtök gyakran a szeme előtt zajlanak. A nők az ilyet rögtön észreveszik férjükkel kapcsolatban, s ilyen módon őket sokkal nehezebb orruknál fogva vezetni, mint a férfiakat. A férfiúi féltékenységnek, a híres „zöld szemű szörnyetegnek” az okát tehát nem itt kell keresnünk. A férj szemében viszont gyanús a feleség minden olyan férfiismerőse, aki nem az ő, vagyis a férj révén került kapcsolatba a feleséggel. És ezek között is különösen azok a gyanúsak, akik a feleséget már azelőtt ismerték, mielőtt a férj megismerte volna. De nem kerülnek sokkal kedvezőbb elbírálás alá azok a férfiak sem, akik már a férj és a feleség megismerkedése után, de nem a férjen keresztül ismerkedtek meg a feleséggel. A féltékenység oka mindkét esetben ugyanaz: a férj a feleség életének bizonyos területein, bizonyos aspektusaival kapcsolatban leküzdhetetlen hátrányban van ezekkel a férfiakkal szemben. Hiszen azok a férfiak, akik a feleséget már hamarabb ismerték meg, mint ő – vagyis a férj –, vagy azok, akik a feleségnek olyan élettevékenységeit, életmegnyilvánulásait is ismerik, amelyeket ő nem – vagyis akkor is látják, hallják stb., amikor ő nem –, e szempontokból jobban ismerik a feleséget, mint a férj. ők, ha csak mellékes területeken is, de előnyben vannak a férjjel szemben, éspedig behozhatatlan előnyben. Éppen ezért akit a „zöld szemű szörnyeteg” elragad, az nincs tekintettel a személyre: a leglehetetlenebb „vetélytársakra” is képes gyanakodni, olyannyira, hogy az a nő számára gyakran már megszégyenítő. A nő ezt a fajta „ok nélküli” féltékenységet nem ismeri, és csakugyan, a „zöld szemű szörnyeteg” valahány irodalmi leírása között egyet sem találunk, amelyben e szenvedély elsőrendű áldozata nő lenne. A női féltékenység mindig két lábbal áll a realitás talaján. A férfi féltékenysége viszont bizonyos értelemben irreális szférákban mozog: vagy minden látható ok nélkül és őrülten féltékeny, vagy a bárgyúságig vak, amikor pedig nagyon is oka lenne féltékenykedni; és az sem ritka, amikor ez a két magatartás egyszerre jelentkezik.

A nő reális féltékenysége szoros kapcsolatban áll azzal, hogy őt még mind a mai napig elveszik, s ő a férjéhez hozzámegy. A nő ezért a házasságban a birtokoltság állapotában van (vö. „házassági szerződés”, „eladó sorba került leány” stb.). A birtokló a férfi. És aki birtokló, az nem tűrheti, hogy ahhoz, akit ő birtokol, bármilyen tekintetben vagy vonatkozásban is több köze legyen másnak, mint neki. Nem tűrheti, hogy az ő birtokosi jogai bármilyen értelemben is csorbuljanak. A férfi irreális féltékenységének hátterében ez a kizárólagosság-igény van: teljesen és kizárólagosan birtokolni a nőt annak minden életaspektusával egyetemben. Viszont a nő számára – akinek féltékenysége reális típusú – a birtokoltság tudata csupán azt követeli meg, hogy birtoklója birtokolja őt. Ezért csak akkor lázad, ha ezt a birtokviszonyt veszélyben látja. Nem a birtokoltság teljessége érdekli – mint a férfit –, hanem a puszta birtokviszony. Másképpen – és a problémát élére állítva – úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy míg a férfi számára a nő a fontos – de nem mint adott személy, hanem mint birtokolt teljesség –, addig a nő számára a kapcsolat: a birtokviszony. Ezért van az, hogy a többnejűség a házasságnak a premodern típusú civilizációkban természetes formája volt, míg a többférjűség valamely külső kényszer hatására kialakuló deviáció csupán. A nő féltékenységét ugyanis alapjában véve nem sérti a többnejűség (hiszen a nő, mint a birtoklás tárgya, ugyanúgy birtokolt, mint a monogám házasságban), míg a férfi féltékenységét a többférjűség minden szempontból mélyen sérti (hiszen a birtokon osztoznia kell). Ugyanis az, hogy – szigorúan birtokjogi nyelvezetre lefordítva – egy ember több dolgot birtokol, a lehető legtermészetesebb dolog; viszont az, hogy egy dolgot többen is birtokolnak, komoly bonyodalmakhoz vezethet. Ezért a többférjűség sosincs kifejezett matriarchátus nélkül (különben ilyen helyzetet a férfi nem is viselne el), amelyet viszont éppen az jellemez, hogy a nők csak a férfias magatartástípusok egy részét birtokba véve képesek a társadalomban a meghatározó szerepet betölteni.

Ne kerteljünk, hanem minden szépítés nélkül szögezzük le, hogy a homoszexuális propaganda megfogalmazott vagy megfogalmazatlan, tudatos vagy öntudatlan célja az ember lerántása. A harc az ember ellen folyik, minden területen, összehangoltan. Előbb megfosztani az embert isteni, transzcendentális normáitól, majd megfosztani pusztán emberi, immanens normáitól is, hogy aztán ezt a mélyen emberalatti szintre süllyesztett embert mindenek mértékévé tegyék, és istenítsék. Még csak véletlenül se maradjon valami vagy valaki a világban, ami vagy aki magasrendű, tiszta, szép, magasztos, nemes. A tévé ünnepelt műsorvezetője – voltaképpen egy tőrőlmetszett nímand – arról beszél, hogy számára mennyire szimpatikus volt Scorsese Krisztusa, akit a film éppen olyan gyarlónak, esendőnek, bűnösnek mutat, mint amilyen akárki közülünk. Sehol nem nyilvánul meg tisztábban a propagandisták közvetlen motivációja. Nemcsak kiküszöbölni a magasrendűt, a szentet és a nemest, de megrontani, bemocskolni, pervertálni is azt: igazi kielégülést csak ebben találnak a közvéleményt befolyásolók. Mert e szavaktól – megtoldva még a „renddel” – úgy rettegnek, mint ördög a szenteltvíztől: legszívesebben még a szótárból is kitörölnék őket. És mi más ez, mint a lealjasításban való kéjelgés. Ez a lerántás öntudatlan mozdulata: mindenkit, aki magasabban van nála, lerántani a maga szintjére, mert nem viseli el a magasrendűt. Ugyanis zavarja önmagáról kialakított képében. Nemes és szent vagy egyáltalán nincs, vagy az egész nem más, mint „papi csalás”; vagy ha mégis van, akkor azt le kell rántani.

Talán mondanom sem kell, hogy ennek a beállítottságnak milyen szoros a kapcsolata az egyenlőség eszméjével. Mert az egyenlőség eszméje – jobban mondva babonája – nyilvánvalóan nem a tiszta és magasrendű, nemes emberben született meg, hanem a mocskos és alacsonyrendű, nemtelen emberben. Mert lerántani sokkal könnyebb, mint felemelni. Lerántani csak egyszer kell valakit, aztán magára lehet hagyni. Ott marad. Az emelkedéshez azonban mindig saját erő kell. Ez a nivellálás, vagyis az értékektől való megfosztás értelme, amely oly szoros kapcsolatban van az entrópia fizikai fogalmával. Egyenlőség csak lent jöhet létre; az érték hierarchikusan differenciál. És egy olyan kultúra, amely a magasrendűt, a nemest, a tisztát és szentet nem viseli el, s amelyik azt hiszi, hogy a méltóságot osztogatni lehet (Dignity for all – Méltóságot mindenkinek! – ahogy a szlogen mondja), s az nem egy belső tartás eredménye, az tökéletesen jellemezhető egyetlen szóval: nemtelen.

A kidolgozás alatt álló új embertípus vallása a másság liberális kultusza, amely mindenféle érték értéktelenségét vallja és – ami még szimptomatikusabb – hirdeti. A televízió- és a rádióadók egyre burjánzó homoszexuális műsorai voltaképpen heteroszexuálisoknak szóló homoszexuális propagandaműsorok – olyan propagandaműsorok, amelyek csak ebben a relációban ismertek: homoszexuálisaknak szóló heteroszexuális propagandaműsorok ugyanis nincsenek. S hogy ez a propaganda már verbálisan is mennyire ellentmondásos, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy éppen azok beszélnek tele szájjal a másság tiszteletéről, akik az ugyanolyan neműek felé vonzódnak, s miközben önmagukat eufemisztikusan „melegnek” nevezik és neveztetik, a normális szexuális beállítottságú embereket burkoltan „hidegnek” (vö. frigid) minősítik. A propagandának ugyanerről a tövéről, ugyanezzel a logikával összhangban fakad egy másik hajtás is, amely a négerek vonatkozásában már csak a „színesbőrű” megnevezést hajlandó elfogadni: ez ugyanis túl azon, hogy a fehérek „színtelen bőrűnek” minősítését foglalja magában, egyúttal szemérmetlen hazugság is, ugyanis a négerek bőrének rendes színe minden, csak éppen nem színes (vö. színes televízió).

Mindazonáltal figyelmeztetnünk kell azokat, akik az események mozgatóinak hiszik magukat, hogy az általuk be nem látható háttérből, a kulisszák mögül ők is mozgatva vannak. Fentebb utaltunk a balekok tömegeire, akik valóban az emberi lét kiteljesedését várják a homoszexualitás normalizálásától. Meg kell mondanunk, hogy akik e balekok mögött állnak, éppúgy balekok a hátterükben álló személyiségek vagy erők szempontjából. A sötét oldalnak, vagy úgy is mondhatnánk, hogy a fordított hierarchiának ugyanis az a természete, hogy a balekok mögött mindig olyan balekok állnak, akik magukat autonóm irányítóknak tekintik. Az események, amelyeket hitük szerint ők hoztak mozgásba, éppen azért fogják őket is maguk alá temetni, mert saját mozgatott voltukat képtelenek átlátni. A felidézett és nem teljesen átlátott – s ilyen módon nem uralt – folyamatok ugyanis kényszerítő belső logikával rendelkeznek. Jól látható ez a társadalmi-politikai forradalmakban: az igazi forradalom igen gyakran maga alá temeti azokat is, akik önmagukat a forradalom kirobbantóinak gondolták. S ez a szexuális forradalom kapcsán sem lesz másképpen, noha ez a visszaütés egyáltalán nem biztos, hogy a szexualitás szintjén fog végbemenni. Mindenesetre e marionettfiguráknak, akik azt hiszik, hogy saját kényük-kedvük szerint mozgatják a tagjaikat, e „szabadgondolkodóknak”, akiknek a valódi szabadságról sejtelmük sincsen, figyelmébe ajánlom Vlagyimir Szolovjov Antikrisztusának utolsó fejezetét. Azokat, akik most lelkes destruktőrei az emberi kultúra még fennálló néhány morális kötöttségének, a háttérerők, miután végrehajtatták velük a feladatot, úgy fogják félresöpörni az útból, mint ahogy a forradalom félresöpri szülőit és gyermekeit. De akkor már késő lesz észbe kapni. A „Nagy Koppanás” szükségképpen csak akkor következhet be, amikor a feleszmélés az események adott irányba – lefelé – való rohanását már nem befolyásolhatja.

Nem is olyan rég még az volt a kérdés, hogy a cél szentesíti-e az eszközt. Azóta ez a kérdésfelvetés, függetlenül attól, hogy a válasz igenlő vagy tagadó, elavult. A homoszexuális propaganda célja és eszközei teljes összhangban vannak: a nemtelen célokat nemtelen eszközök szolgálják A homoszexualitásnak mint a heteroszexualitáshoz képest pusztán másnak az elfogadtatása csupán eszköze egy mélyebben fekvő szándéknak. Annak, aki ezt látja, nem szabad felülnie a homoszexuális propagandistáknak. Ez utóbbiak ugyanis a homoszexualitás-ellenesség életrehívásával, s aztán ennek inhumánus, intoleráns voltára való rámutatással kívánják saját pozíciójukat megerősíteni. A homoszexualitás azonban nem bűn, nem vétek; aki homoszexuális, az nem elítélendő, megvetendő, lenézendő – hiszen az, aki valóban homoszexuális, csupán elszenvedi a homoszexualitást; ellenben az a szemlélet, amelyet a homoszexuális propaganda hívei magukévá tettek, s amelybe balekokként tömegeket – s ezen belül homoszexuálisok tömegét – ugrattak be, s amely szerint a homoszexualitás éppen csak más, mint a heteroszexualitás – nos, ez a szemlélet nagyon is elítélendő, megvetendő és lenézendő, nagyon is bűn és vétek: közvetlenül az ember értékeszméje ellen irányuló támadás.

@F.T.: eggyel több ok arra, hogy heteróként életemben először elmenjek a melegfelvonulásra. Vagy a "buzi" barátaimmal (már amelyik egyáltalán megjelenik, mert nem jellemző rájuk, hogy vonulgatnának) együtt, vagy nélkülük; a részvételi szándékukat szintén jelző hetero ismerőseimmel, barátaimmal.
készüljön fel a kedves "nemzetvédő" blokk a kordon túloldalán, hogy idén a korábbiaknál valamivel több heterót fognak látni a menetben.(egyáltalán leesett valaha is a kis szűk agyukba ez az aprócska információgolyó, ti. hogy eddig is résztvett évről-évre jópár "nembuzi"??)

hát ezt tudta elérni nálam az ordítozó, dobálózó, fenyegetőző csürhe, és ennyit a "homoszexuális propagandáról" is..

a posztíró utolsó gondolataihoz ennél többet azt hiszem, nem is tudnék fűzni.