Egyik reggel, miközben épp a 7es busz fedélzetén a Blaha Lujza téren “haladtam“ át, utolért az erre a hónapra esedékes megvilágosodásom. Korábban keltem, mint mikor egy átlagos hétköznap az egyetem felé veszem az irányt (pedig becsületesen bejárok) (de tényleg…), mégis jobb hangulatom volt és nyugodtabb voltam, pedig épp egy dugó közepén araszoltunk.
Kis gondolkodás után rájöttem, hogy nyugodtságom oka nem csak a kvázi tehermentes nyári egyetemista élet, hanem a csend, ami az Országgyűlés üléstermét is hatalmába kerítette. Persze nem kell a Parlamentnek üléseznie hozzá, hogy fizetett politikusaink baromságokat beszéljenek, de ilyenkor nyáron szerencsére kevesebbet kerülök újság közelébe, mert igen, van jobb dolgom is, mint hogy ezzel foglalkozzak. És ez jó. Kimondhatatlanul jó. De most komolyan. Miért érdekli az embereket annyira a politika? A standard válasz erre a kérdésre, hogy szeretnénk ha az ország jó irányba haladna, gyorsan fejlődne. Persze, ennek is van igazság tartalma, ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez legalább 80%-ban baromság… Az embereket többnyire csak addig érdekli az ország sorsa, amíg azt a saját pénztárcájuk nem bánja, ameddig nem igényel több energiabefektetést, mint félévente elmenni valamelyik párt tömegdemonstrációjára/majálisára. Ez egy érthető és elfogadható álláspont, hiszen vannak családos emberek, nyugdíjasok és még sokan, akiknek nem az a legfontosabb problémája, hogy Budapesten mennyi bicikli út épül, vagy mennyire szennyezett a környezetünk, hol leszünk tíz-húsz-ötven év múlva.
Nagyon sokan ma Magyarországon a létminimum közelében élnek, és senkitől nem kaphatnak segítséget, csak az államtól, így ha egy párt plusz támogatást, kedvezőbb hiteleket ígér már gyárthatja is a névtáblákat a képviselői irodába. Mégegyszer mondom, ezzel nincs semmi baj. Azokkal van baj, akik nem értik meg ezek az emberek miért szavaznak NEMmel a tandíjra, vizitdíjra és hasonlókra. A gazdasági válság ezekkel az emberekkel is szembesítette a tényt: nincs több pénz, az állam nem tud többet adni. Nem tud, mert nincs több. Persze igen, képviselői költségtérítés, BKV végkielégítések, szolgálati autó cserék, sok-sok baki és szemétség, amiért egy halálbüntetés centrikus középkori országban vagy akár ma Kínában minimum halálbüntetés jár. De meg kell értenünk, hogy egy több ezer milliárdos költségvetésben ez annyira kicsi összeg, hogy az szavakkal legfeljebb így fejezhető ki: ici-pici. Szóval ha hajlandóak vagytok elhinni nekem, hogy pénz miatt nem érdemes politizálni most (legalábbis egy darabig), akkor miért? Mi oka lenne, hogy napról napra stresszeljük magunkat olyan állítások miatt, aminek a valóságtartalma gyakorlatilag 0.
Sokáig azt hittem van hiteles újságírás Magyarországon, hogy vannak jó újságírók, akik objektíven gondolkoznak, utánamennek az eseményeknek és kicsit megkapirgálják a felszínt. De az az igazság, hogy ahogy nincs ma Magyarországon egyetlen hiteles párt vagy akár politikus, ugyanúgy nincs hiteles sajtó orgánum, amit érdemes lenne komolyan venni. Persze valószínűleg a hiba bennem van, hiszen állandóan próbálok végletekben gondolkodni. Ezt bocsássátok meg nekem, végre egy bizonyíték rá, hogy énis ember vagyok. Azt hiszem az emberek általában hajlamosak rá, hogy valamit vagy csak feketének, vagy csak fehérnek lássanak. Ez azért van így, mert másképp nem lehet. Ha elismernénk, hogy minden rendkívül összetett, bonyolult és meghatározhatatlan, akkor képtelenek lennénk még egy igaz tőmondat produkálására is. Ugyanakkor látni kell ennek a csapdáját is, mert ez vezet oda, hogy minden cigány bűnöző, minden szlovák magyarellenes, minden szoci komcsi és minden jobbikos fasiszta/náci. Sokan a demokráciát is úgy kezelik, mintha az csak jó lenne, és amerikai barátaink is talán épp ezért terjesztik mindenfelé messiásként a demokráciát. Nem. A demokrácia a ma létező legjobb, legtisztességesebb államforma, azonban távol áll a tökéletestől. Nézzetek körül, de tényleg. Nem csak Magyarországon, az összes demokratikus berendezkedésű országban időnként jönnek hullámvölgyek, amikor hirtelen nem tűnik olyan jónak ez az egész demokratikus hókuspókusz. Aki kételkedne szavaimban, annak csak ennyit mondanék: M0-ás körgyűrű. Az, hogy demokratikus országban élünk bizony áldozatokkal jár, már maga az állam fenntartása is jóval költségesebb, mint egy diktatúrában. Azt hiszem a demokrácia instabilitása és fogyatékossága abból ered, hogy emberekből épül fel, akik (nyilvánvalóan) ősi emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, amin a modern kor csak keveset finomított. Az embereket relatíve könnyű manipulálni, és ezzel politikusaink rendszeresen vissza is élnek.
Az elmúlt 20 évben elérték, hogy ma ugyannyira vagyok fideszes, mint mdf-es, jobbikos, szoci vagy “liberális“. (=semennyire) Ezeknek a szavaznak már értelmük se nagyon van, hiszen ideológia nem, inkább gazdasági lobbi csoportok bújnak meg a pártok mögött. Az egész színjáték, amit a Parlamentben összehoznak nekünk, gyenge, kiszámítható és gyerekes, még csak nem is izgalmas. Amikor pedig kicsit megszorongatjuk őket (képviselői költségtérítés), rögtön összezárnak. Ők jól elszórakoznak, 4-8 évente váltják egymást, mi pedig állandóan csak parázunk, hogy az általuk megalkotott 3ad osztályú törvények milyen hatással lesznek az életünkre. Baromság. Viszont sajnos a rossz híreknek nincs vége: a Jobbik sem jobb. (értitek…) Ha nem hallanám Morvai Krisztináról, hogy egész jó tanár azt hinném, hogy őrült, de nem az. Épp ez a humoros az egészben. Egyik sem őrült vagy fogyatékos, hanem a maga módján zseniális stratéga, korlátozott szónoki képességekkel. Ha idáig elolvastátok a cikkemet, akkor talán adtok 1% esélyt rá, hogy legalább itt-ott igazat mondok. Bizalmatokat kérem és kérlek higyjétek el nekem: ma Magyarországnak nincs az EU-n kívül jövője, Európának pedig nincs az EU nélkül jövője, bármilyen fogytékos is az. Hiába EU ellenes vki, attól még jobbat nem tud mondani. Zsidózni pedig nem csak azért nem szabad, mert nem erkölcsös. Fejlett országban azért nem zsidóznak és gyilkolják a romákat, mert az az ország igen hamar a New York Times vagy a Herald címlapjára kerül, amit igen befolyásos emberek is olvasnak, akiknek a Csányi akár az inasa is lehetne. A szlovákokon pedig nem tudunk bosszút állni, akkor sem ha épp letartóztatják a teljes magyar kormányt. Jelenleg nekünk magyaroknak 0 nemzetközi mozgásterünk van, a Sólyom elleni bemutatással sem tudunk sehova fordulni, mint ahogy a nyelvtörvényt sem tudjuk megfuratni az ENSZnél, hiszen az ENSZ még csak nem is foglalkozik ilyesmivel. (ilyesmi= kisebbségi, nemzetiségi ügyek) Jó lenne, ha legalább ezeket az alapvető tényeket nem hallgatnák el az állampolgárok elől politikusaink, talán komolyabban vennénk őket.
Bármekkora szívás, Magyarország nem számottevő hatalom jelenleg sem az EU-ban, sem a NATO-ban a világon pedig végképp nem, szóval ha szeretnénk Fico-t Luxembourgba (bíróság elé) ráncigálni, akkor ezeken változtatni kell. Jó lenne, ha nem a Bajnai – Orbán – Morvai trió szerepelne állandóan a külföldi lapokban, hanem olyan magyarok, akik tényleg önzetlenül tesznek valamit az országunkért. Azt hiszem ez kicsit hosszúra sikeredett, de csak azt akartam mondani, hogy bármilyen nehéz is, azért nézzünk néha a dolgok mélyére és olykor-olykor kérdőjelezzük meg, amit hallunk/látunk. És ne hagyjuk paráztatni magunkat. Azt ne.