Ma van a zene világnapja 1975 óta - Yehudi Menuhin - világhírű hegedűművész -  javaslatára. És a zene valóban megérdemli, hogy egy külön napja legyen (az idősek világnapjával együtt). Saját környezetemben sokféle zenét szerető ember van. Van aki a tuc-tucot, van aki a Coldplayt, van olyan, aki az RHCP-t imádja, én sok mindent, főleg a komolyzenét. Egy dolog azonban mindig biztos volt az életemben: a zenét tényleg mindenki szereti. A higgadt, hűvös racionalisták is meghallgatnak egy-egy zenét és közben lesz valami különleges érzésük. Ez az érzés nyilván mindenkinek más, és közben mégis hasonló. Az embereknek a zene segít megoldani a problémáikat: átsegíti őket a gyászon, a szerelmi bánaton, a boldogságon és az unalmas metrózásokon is.

Tulajdonképpen a zene nagyon sokszor integrálja is az embereket. Nagy rálátásom van egy félamatőr zenekarra, ahol nagyon sokféle ember van, a vadjobbostól a kőszociig. És mégis a közös zenélés öröméért, a közös sikerért félreteszik ezeket a beállítódásaikat és együttműködnek. Figyelnek egymásra, hogy a hegedűs hol tart szünetet, és mikor kell neki drukkolni, a trombitások mikor szoktak rossz hangot fújni, ami miatt a karmester kiszalad a világból. Hallgatják a fúvólista gyönyörű játékát, aki együtt zenél a cselló szólam vezetőjével. És közben csak az számít, hogy zenélnek, játszanak és jól érzik magukat, semmi más. És ezt az érzést kevés dolog tudja nyújtani az embernek. Az együtt zenélésnek csodálatos része a másikért való felelősségvállalás nehézsége. Ugyanis, a zenekarban, ha egy valaki ront, akkor az egész zenekart fogja a közönség minősíteni. De a felelősség közös és mindenki tudja, hogy a saját hibájával számtalan ember munkáját ronthatja el, ezért is drukkoll mindenki mindenkinek. És ennek az élménye nagyon fontos tapasztalat az ember számára.

Ha egy ember zenél akár egyedül, akár többekkel, akkor nagyon fontos tapasztalatokat szerez és ez utóbbi úton meg is tanulhatja a felelősségvállalás és szolidaritás fontosságát.

Akármilyen motivációból is, de zenélni, vagy legalább zenét hallgatni (bármilyet) megéri, mert segít az embernek érzései feldolgozásában és a világ megértésében. Ezért jó a zene!

 És ugyanez egy jóval későbbi előadásban: 

Most pedig arra kérem az olvasókat, hogy linkeljék be kedvenc zenéiket, és hallgassunk ma (is) sok-sok zenét.