A Rükverc fesztivál nyitóeseménye Csepeli György, György Péter, Kopper Judit és Vásárhelyi Mária pódiumbeszélgetése volt. Azoknak, akik csak az első pár sort akarják elolvasni, elmondom: a konklúzió az lesz: ez a program a legnagyobb mértékben Önöknek, Sárdobáló-olvasóknak való, különös tekintettel néhány visszatérő kommentelőnkre. Na de előbb néhány részletet.
A beszélgetés előtt rövid, de annál szórakoztatóbb riportfilmet láthattunk fiatal művésztanulókról, akikről kiderült: alig tudnak valamit is a rendszerváltásról. Volt egy indítókérdés: kell-e egyáltalán nekünk, fiataloknak sok részletet tudnunk a rendszerváltásról? Ezután pedig rendes vita bontakozott ki, pedig a beszélgetés résztvevői láthatólag körülbelül azonos politikai oldalon állnak. Ez az osztatlanság rettenetesen zavaró volt, különösen György Péter és Vásárhelyi Mária álláspontja miatt.
György Péter szerint "a világ nagyon hosszú ideje a jelen időben él, tehát a prezentizmusnak az ő állapotában". Ugyanakkor, mint mondta, léteznek "múltidentitás-képző intézmények", mint például a Terror Háza. Ezzel neki az a baja, hogy a Terror Háza egymás mellé állítva hasonlítja össze a nyilaskeresztes mozgalmat és a kommunizmust. Tehát szerinte kisebb baj, ha nem foglalkozunk túl sokat a történelemmel, mint ha a kulturális múltidentitásunkat a történelmi tények pontatlan ismertetése révén szerezzük, például úgy, hogy elmegyünk a Terror Házába.
Vásárhelyi Mária más szintre helyezte a Terror Háza problémáját: szerinte a kiállítás egyszerűen hazugságra épül, mint a komplett "jobboldali narratíva". Úgy tűnt, mintha Vásárhelyi Mária vitatkozna György Péterrel, pedig csak túllicitálta őt. A másik sík Kopper Judit és Csepeli György között alakult ki. Míg Kopper a történelem kulturális eszközökkel történő bemutatására adott megoldásokat, Csepeli a társadalom rendszerváltás utáni széttöredezettségével kapcsolatban gyakorlati megoldást szorgalmazott. Szerinte eljött a cselekvés ideje - persze nem a jobbikos értelemben, hanem a demokrácia megvédésének, újraépítésének értelmében. Általában Csepeli György volt az, aki a legjobban moderálta a vitát ritka és tömör hozzászólásaiban.
A hallgatóságnak is voltak kérdései, többek között nekem is. A kérdések között több remek volt, sokszor teljesen megalapozott válaszokkal, de az is kiderült, hogy a Rükverc első publikuma némileg informáltabb a riportfilmben látott fiataloknál. Azonban a hallgatóság soraiban is kifejezetten hiányoltam a komoly politikai ellenvéleményeket. Az egy-két (hozzám hasonló) pártatlanabb hozzászóló mellett nem szólaltak fel valódi Fidesz-szimpatizánsok.
Két lényeges kijelentés
Most pedig következzen két probléma, amit én is a hallgatóság soraiból felvetettem.
György Péternek sikerült ezt mondania: "nagyon hosszú volt a berlini fal, de azért a schengeni sem jobb. [...] Annyi a különbség, hogy ma a pofonnak a jobb oldalán vannak." Röviden azt állította, hogy az NDK-állampolgárokat bezáró fal morálisan nem volt rosszabb az EU-államokat a csempészettől és nemzetközi bűnözéstől fokozatosan védő határövezetekkel. Ha valaki nem látná ebből világosan: György Péter szemmel láthatólag nem használta "múltidentitását", hiszen különben tudta volna, hogy a schengeni határ gyakorlatilag annyit jelent, hogy egy csomó határ megszűnt, csak az övezet külső határa maradt meg. Ha valaki Ukrajnából be akar szökni Németországba, vajon most van könnyebb dolga, hogy Magyarországtól Berlinig senki nem kéri a papírjait, vagy régen, amikor ugyan nem létezett az Europol meg a schengeni határ, ellenben minden országhatárnál rendes határőrzés volt? "Schengenbe bejutni, az egyébként nehezebb, mint a berlini falon átmászni." Tényleg?
Kérdésemre, hogy hogyan érti a párhuzamot a két, teljesen különböző határ között, azt válaszolta, hogy a például Ukrajnából jövő immigráció morálisan ugyanolyan jogos, mint annak idején a keletnémet szökési kísérletek. Csakhogy azt közben elmosta, hogy az immigráció ma többnyire gazdasági természetű, míg annak idején többnyire a politikai rezsim elől menekültek a szovjet blokk lakosai.
Vásárhelyi Máriának azt a lehetőséget vetettem föl, hogy esetleg kissé meredek lehet azt állítani, hogy a jobboldali narratíva "kőkeményen hazugságra épül", és hogy talán nem megalapozott a Fidesz és a szélsőjobboldal egyszerű összemosása. Hozzátettem, hogy persze a Fidesz valóban össze-összekacsint a szélsőjobbos szavazókkal, ám ez csak politikai eszköz, nem pedig cél, mint a szélsőjobb esetében. Ellenben az MSZP részéről, különösen a cigányellenes rasszizmus kérdésében, semmivel nem jobb politikát láthattunk az elmúlt évtizedekben. Vásárhelyi erre a kérdésre nem válaszolt, ellenben György Péter - nagyon helyesen - a cigányellenes rasszizmust jelenleg az antiszemitizmusnál súlyosabb problémának minősítette Magyarországon.
Konklúzió
Ahogy ígértem. A vita végül egészen bonyolult, sokszálú lett. Két okból a saját kérdéseimet mutattam be itt: egyrészt nyilván ezekkel azonosulok leginkább, és a többi úgyis látható-hallható lesz hamarosan a Rükverc weboldalán; másrészt a többiek kérdései általában minimum 3-5 részből álltak, és ennek megfelelően az azokra adott válaszok is bonyolultabbra sikerültek.
Mindenkit csak buzdítani tudok arra, hogy látogasson el a fent említett oldalra, nézzen bele a felvételbe, ha készen lesz, és jöjjön el a jövő keddi, második beszélgetésre - ezúttal kötött témában*. Az, hogy elsősorban egyetemi hallgatók jöttek, senkit se riasszon el: több körülbelül ötven éves érdeklődő is volt a hallgatóság soraiban. Ha pedig valakinek például jobboldali ellenvéleménye volna, az csak a vitát tenné még izgalmasabbá.
*A második beszélgetés címe: Szegényszivató a szociális törvány? - A rendszerváltás szociális törvényétől az Út a munkához programig. Meghívottak: Szalai Júlia (MTA Szociológiai Intézet), Tausz Katalin (ELTE TáTK), Lukács György (Autonómia alapítvány) és M. László Ferenc (Magyar Narancs).
