Vitalij Klicsko nem riad meg az erőszaktól sem - legalábbis Leonyid Csernoveckij kijevi polgármester szerint, írja az Index. Egyrészt szeretnék virtuálisan kezet nyújtani a polgármester úrnak, mert ez a felfedezés még Nobelt fog érni valamikor a csodás jövőben. Másrészt elgondolkodtam azon, hogy milyen jó is, amikor egy világhírű boxoló elkezd politizálni.

Például, ahogy Vitalij is tette, fizikai erejével meg tudja félemlíteni a politikai ellenfeleit. Nincs szó semmiféle erőszakállamról, ahol a fejesek hátradőlve nézik, ahogy a rendőrök agyonverik a népet, épp ellenkezőleg: "ha valami gondja van, beszéljük meg itt!" - mondja Vitalij, azzal elővesz két pár boxkesztyűt, az ülést vezető elnök lesz a bíró és az írnok a gongot veszi kezelésbe. Mennyivel őszintébb lenne a politika, nem kellenének háttéralkuk, megfélemlítések, a puszta erő - és persze a technika - irányítana.

Komolyan, ha már despotát akarunk, nem lenne Kokó vagy Madár sokkal jobb, mint Viktor? Úgy értem az ő esetükben nem lenne kérdés, hogy miért ők döntenek a sorsunkról - mert ha bajom van velük, széjjelverik a pofámat. Az egyenruhások lojalitása is magától értetődő lenne - nem akarnak egy nagy pofont kapni. A tojásdobálók is otthon maradnának rántottát sütni, ha minden eldobott tojásárt egy balhorog járna cserébe. Az országgyűlésben is fegyelem lenne, ha beszélgetsz - pofon, ha rosszul szavazol - pofon, ha nem jössz be - otthon pofon.

Persze a gazdaság, az ipar és a mezőgazdaság helyzete ugyanúgy romlana, de legalább a morál javulna: "-Te utálod Kokót? -Hülye vagy, nem akarok betört orrot!"