Ezt a néhány bekezdést Fadgyas Balázstól, lelkes olvasónktól, orvostanhallgató barátunktól kaptuk. Állítása szerint nem akart valami nagy, terjengős esszét írni, hanem inkább megemlített három E. T. szeretetre méltó karakterére jellemző esetet. Íme.

E. T-nél a felelések mindig kicsit máshogy zajlottak, mint a legtöbb tanárnál. Nem a naplót, hanem a papírjait vette elő, hogy megnézze, ki hogy áll. 2-3 perc feszült csend volt ilyenkor. Aztán kihívta a felelőt: Dénes, gyere ki... Mi meg megkönnyebbülten sóhajtottunk fel. Majd senki nem ment ki... Erre E. T. megkérdezte: ez nem a C? Ja, ez a B! Akkor Eszter, gyere ki... Somogyi, Bárány, Szabó Eszterek ilyenkor összenéztek és tanácstalanok maradtak...Majd jött az info: Eszter, gyere ki. Szabó Eszter...

Egy másik alkalommal Dél-Amerikát tanultuk. E. T. kihívott felelni Argentína gazdaságából... Végig mindenre rávezetett, hagyta, hogy rájöjjek arra, amire nem emlékeztem. Közben valahogyan oda lyukadtunk ki, hogy autóipar meg VW. Hogy a kis Bogarat nem csípték a németek, de az amerikaiak nagyon, délen is... Meg hogy miért is települt ide az autóipar? Merthogy olcsó munkaerő van... Amúgy hol is van az az Argentína?

E. T. mindig a leghumánusabb tanárunk volt. Én már akkor zabagép voltam, így egyszer stikában láttam neki valami finomnak Smeló büféjéből... Ő épp hátul járkált, mert feleltetett valakit, gondoltam, ez az én 10 percem, ehetek nyugiban... Erre hátulról: Balázskám, egyél nyugodtan... Látom ám, ahogy mozognak a füleid.

Nyugodjon békében!