Az éjjelnappaliban pár napja csak Hajdúsági szeletelt trappista sajtot találtam. Ez persze minimum háromszor annyiba kerül, mint az, amit az ember otthon maga szeletel, dehát a védőgázas csomagolás nem lehet olcsó. Hát megvettem. Hazaértem, és nekiláttam volna a lakomának, ám amikor kibontottam a csomagolást, egy reklámpapírt találtam benne. Rá volt írva, hogy a sajt magyar termék. Valamint az a Széchenyi-idézet, mely szerint
Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember.
Erre aztán felment bennem a pumpa. Amikor (fél éve) a magyar sajt másfélszer annyiba került, mint a cseh vagy lengyel, akkor is igyekeztem a magyart venni. De ha nem, akkor mi van? Akkor nem vagyok derék ember? Merthogy nyilvánvaló, hogy a cetli szerkesztője így gondolta. Magyar termék vásárlása valóban a nemzetet párfogolja. Na de miért lenne köteles mindenki ugyanúgy, ugyanazokon a frontokon küzdeni nemzetünkért? És hogy jön ahhoz egy dúsgazdag sajtgyáros, hogy nekem megmondja, hogy nem vagyok derék ember, ha mostantól nem az ő sajtját veszem? A magyar sajtot továbbra is előnyben részesítem. De a Kőröstej Kft. termékeire csak a külföldi megfelelők után nézek rá.