A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas XL.: Van-e terv?

2010.01.09. 07:00 kolbenheyer

A szociológia átpolitizált tudomány. Jon Elster nézetei és munkássága is vitatott. Én azonban nem valamelyik elméleti írását szeretném bemutatni, hanem azt a könyvét, amiben a társadalomtudományok alapjait magyarázza a laikusoknak, ez A társadalom fogaskerekei (Osiris, Budapest, 1995, az eredeti kiadás: Nuts and Bolts for the Social Sciences, C.U.P., Cambridge, 1989). A címválasztás is jelzi, hogy azokra a mechanizmusokra koncentrál, amik a társadalomban az egyén választásait, cselekedeteit és másokkal való együttműködését befolyásolják. Ilyen az a kérdés, hogy mennyiben a vágyaink, és mennyiben a lehetőségeink határozzák meg a cselekedeteinket – és ami még érdekesebb: menyiben függenek össze (szerinte szorosan). Vagy, hogy mennyiben alkalmazható a kiválasztódás biológiai elmélete a társadalmi szervezetekre, vagy akár a vállalatokra (szerinte semennyire, mert egyrészt a társadalmi változás sokkal gyorsabb, mint a természeti, ezért nem lehet hozzá alkalmazkodni, másrészt pedig hiányzik a folyamatos, véletlenszerű genetikai mutációnak megfelelő társadalmi mechanizmus). De most koncentráljunk az együttműködésre, az ehhez kötődő intézményekre és magára a tervre.

A kooperáció olyan emberi tevékenység, amikor az egyén az önérdekével szemben együttműködik társaival a közjó érdekében. Hangsúlyozzuk, hogy most csak a saját érdekkel szembeni tevékenységről lesz szó, viszont zárjuk ki az olyan körmönfont gondolatokat, hogy tkp. a kooperáció is önérdek annak, aki ezt élvezi. A kooperációnak Elster szerint három fő motivációja van, de mindegyiknek megvannak a korlátai. A kantiánusok azt teszik, amit szeretnének, hogy mindenki tegyen. Ez azonban önmagában nem vezet eredményre, ha a többség nem lesz kantiánus. Az utilitaristák az eredményhez mérik cselekedeteiket, azaz a többiek helyett is tesznek, ha kell, másrészt azonban abba is hagyják a kooperációt, ha már nem érzik szükségét. Ez a hozzáállás csak reagáló, és nem kezdeményező. Ráadásul szemben áll a harmadik csoporttal, a méltányosság híveivel, akik az eredmény figyelmen kívül hagyásával csak azt teszik, amit a többiek is. Ez akár azt is eredményezheti, hogy túl sokan tesznek valamit, ami ilyen méretben már káros. Úgy tűnik tehát, hogy a sikeres kooperációhoz intézményekre van szükség, amik kikényszerítik, de legalább ösztönzik, vagy esetleg csak lehetővé teszik az együttműködést.

Az intézmények vizsgálatának fő akadálya, hogy bár cselekedeteikben tekinthetők egyedeknek, döntéseikben nem. Akarata csak az egyénnek van, ezért nem létezik „népakarat” vagy „nemzeti érdek” sem. Az intézmények döntései mindig alkuk eredménye. A legegyszerűbb a többségi döntés. De ha pl. három alternatíva is van, három résztvevő csoport, és mindegyiknek saját preferenciái, akkor a többség körben is foroghat: mindig lesz két olyan csoport, amelyik inkább előnyben részesít egy döntést az épp aktuálissal szemben. A döntés az erőviszonyok parányi elmozdulásán múlik, hiszen ha a preferenciák az alapértékek miatt különböznek, akkor azokat nem lehetséges racionális vita keretében megváltoztatni. Érdekes lehetne a preferenciák súlyozása (mennyire elkötelezett az adott csoport az üggyel kapcsolatban), de ez objektíven nem mérhető. A másik probléma, hogy míg az egyén döntése és cselekedete gyakorlatilag azonos, addig az intézmények döntéseit nem mindig hajtják végre. Ugyanis a végrehajtó egyéneknek is van önérdeke, ami szemben állhat a végrehajtandó közös döntéssel. Ennek legsúlyosabb formája a korrupció. Ha ezt a végrehajtók sorsolásával, választásával vagy rotálásával akarjuk kiküszöbölni, akkor viszont a hatékonyságot áldozzuk fel.

Sokáig élt a remény, hogy a társadalomtudományi elméletek fejlődésével és a tökéletesedő adatkezeléssel a társadalmi folyamatok tervezhetővé válnak. Ez azonban illúzió. Az adatgyűjtés két okból nem lehet sohasem pontos. Az egyének vagy vállalatok nem érdekeltek az őszinteségben, ha bevallásuk alapján tervezik meg kötelességeiket és hasznukat. De nem is ismerik pontosan sem a képességeiket, sem a preferenciáikat, amíg valós helyzetben döntésre nem kényszerülnek. A társadalomtudomány pedig nem szolgál olyan elmélettel, aminek komoly előrejelző képessége van. A reformok nem csak a környezetet változtatják meg, de az egyének preferenciáit és normáit is, ezek a változások viszont nincsenek benne az eredeti tervben. A kísérletező, kisléptékű reform sem megoldás, hiszen itt torzító hatásokra kell számítani: a résztvevők jóval motiváltabbak lehetnek, mint az átlag, a környezet viszont jóval ellenségesebb, mintha a reform mindenre kiterjedne. Végül a nem szándékolt hatások nem szűrhetők ki csak nagyon hosszú megfigyelési időszak alatt, erre pedig társadalmi reformoknál sosincs idő. Nem vagyunk fehér egerek. Nincs terv, és ne is legyen.
 

19 komment

Címkék: társadalom kolbenheyer olvas jon elster

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr81442772

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ParadiseLost 2010.01.09. 10:15:59

"Az egyének vagy vállalatok nem érdekeltek az őszinteségben, ha bevallásuk alapján tervezik meg kötelességeiket és hasznukat. De nem is ismerik pontosan sem a képességeiket, sem a preferenciáikat, amíg valós helyzetben döntésre nem kényszerülnek."

Az első egy fontos alapköve bármilyen (cinikus, de realista) társadalomtudománynak. De vannak, akik nagyon mélyen gondolkodtak azon, hogy akkor lehetne-e olyan berendezkedést találni, ahol mindenki őszinte, és mégis azt csinálja, ami a "terv" (vagy csak a cél, hogy pl. a legtöbbek által akart dolog nyerjen egy választáson — ehhez mi legyen a választási szisztéma). Ez a mechanizmustervezés, tágabb értelemben ilyesmit elemez a szerződéselmélet. Bár absztrakt, és tankönyvi szinten nagyon általános, mégis meglepő de meggyőző meglátásokban gazdag. Egy nagyon jól megírt, nagyon átfogó, friss és modern tankönyve megtalálható itt, bár ehhez motiváció (és némi elemi matematikai affinitás) ajánlott: mitpress.mit.edu/catalog/item/default.asp?ttype=2&tid=10275

A második viszont nem biztosan akkora probléma. Ha a döntés pillanatában már tudják az emberek, mit akarnak, még mindig lehet azt elemezni, és még mindig lehet abban bízni. Ha akkor sem tudják, akkor kezdődik a paternalista játék, hogy én hiszem, hogy Vona egy rendes iskolából és családból kikerülve maga is mást gondolna, vagy ő gondolja ezt rólam, és akkor ki tesz köztünk igazat. Szerintem elfogadni a döntéseket magukat nagyon jó első közelítés. És bízom a pszichológusokban, hogy tudják segíteni a második közelítést. (Összeesküvés-elméletekben nem bízom: szerintem Vona agyát támadták meg a cionisták, szóval bizonyítsa be ő, hogy nem.)

kolbenheyer 2010.01.09. 14:29:33

@ParadiseLost:
Ezt nem értem (amit a másodikhoz írsz). Elster itt arra gondol, hogy eltervezheted, hogy a gombgyár gyártson ezer gombot 10 deka szaruból két gépen három munkással öt nap alatt. De amíg ki nem kell próbálni, nem tudható, hogy erre képes-e a gombgyár, ill. hogy a munkásai tényleg öt petákot akarnak-e keresni akkor is, ha a fésűgyárban viszont hat peták a fizetés.

ParadiseLost 2010.01.09. 17:14:02

@kolbenheyer: Szerintem meglepően hamar kiderül és/vagy tudható, ki mit akar. Amikor bajos, akkor is tudhatja pl. egy üzlet, hogy ezzel számolnia kell (és mondjuk tudatosan kockáztat). Szó se róla, vannak problémák, például önmagunk által is megbánt türelmetlenség, halogatás, rövidlátás, félelem, vagy reménykedés. De erről is meg lehet tudni szisztematikus dolgokat, és ennek tudatában lehet segíteni magunkat és másokat, hogyan döntsünk jobban (mármint saját magunk szerint, nyilván). A jó pszichológia és a jó közgazdaságtan pl. szerintem elég hatásos kombináció, tudom is társadalomtudósoknak is javasolni, de "felhasználói" céllal akár még a középiskolákba is (tudnék javasolni tantárgyakat, mik helyett).

kolbenheyer 2010.01.09. 17:18:21

@ParadiseLost:
Ige, hamar, de csak utána. És akkor állandó tervmódosítás, vagy eleve rugalmas terv, ami már nem is terv. Itt a tervgazdaság kritikája hangzik el, a könyv még a rendszerváltozás előtt íródott.

ParadiseLost 2010.01.09. 20:59:53

@kolbenheyer: Ja, hát az úgy teljesen más. Nem tudom, mit hittem. Azt hittem, ez egy ennél általánosabb tankönyv (és újabb), pedig a poszt címe segíthetett volna.

Utólag nyilván könnyebb, de én nem is értem, hogy hihette bárki azt, főleg ugye még az információs forradalom előtt (sokkal), hogy lehet terv.

Bell & Sebastian 2010.01.09. 23:21:33

Eléggé ironikus a tervgazdálkodást köpködni, amikor az USA a '70 -es évek végén mezőgazdasági téren pont ezt vette át, konkrétan a magyaroktól. Kaptunk is érte sok-sok John Deere -t, igaz nagyobb része Csapnál átlépte a határt. Az USA továbbfejlesztette, reexportban az EU használja a know-howt.

A magyarokra nem is vonatkozott a COCOM -lista, többek között ezért. Antall szétbaszta az egészet, pontosan ezért felelősebb a többinél! Lengyel sajt, osztrák tej, francia csirke kell a magyarnak! Ja, mert mi drágán termelünk - állítólag. Persze. :)))

Náluk (USA) a Texas Instrumentnek köszönhetően sajna hamarabb volt online nyilvántartás, (a szoftvert egy tanárom írta fusiban), ugyanis a hatékonyságát (a túltermelés elkerülésének) a mindenre kiterjedő adatgyűjtés és az információ áramlásának sebessége határozza meg.
A rendszertan tudományában és a szervezéselméletben még jó vagyok.

A tervezés elvetése kurva nagy tévedés!
Jellegzetes liberális tévhit! A mindenható szabadpiac és egyéb baromságok!

Meg a korpásodó haj.

kolbenheyer 2010.01.10. 00:11:15

@Bell & Sebastian:
Mekkora részét is teszi ki a mezőgazdaság az USA GDP-jének?
1 (egy) %.
Ennyi.
:D

Bell & Sebastian 2010.01.10. 00:29:15

Míg el nem felejtem (egy adalék a mai tömeges diplomás képzéshez):

Akkoriban még az oktatást úgy szervezték, hogy minden egyetem kapcsolatban állt egy gyakorlati felhasználóval és egy kutatóintézettel, a koordinálást a szakminisztérium végezte a tetraéder csúcsán, információ oda-vissza a hat élen áramlott.

Hol van ma ilyen, mint ami a "büdös" cuclizmusban működő gyakorlat volt?

Lélegezzünk egy jó mélyet! Be szívás!

Bell & Sebastian 2010.01.10. 00:30:41

@kolbenheyer:

Teljesen megsemmisültem többedszerre elsütött érve(i?)d súlya alatt. :)

Bell & Sebastian 2010.01.10. 02:01:23

@kolbenheyer:

Mi is a GDP?
GDP = háztartások fogyasztása + kormányzati fogyasztás + beruházás + nettó export

Az amerikaiak és cégeik, azok kuncsaftjai import élelmiszert fogyasztanak, egyszerűbben megfogalmazva.

(154,4 millió amcsiból 37,3 szegény, a 12-17. helyen van az egy főre jutó bruttó nemzeti össztermék rangsorán.)
Háromszor eladósodottabb hozzánk, magyarokhoz képest, a mezőgazdaság támogatása szinte ismeretlen, viszont génkezelt élelmiszer-alapanyagból (tömegtermékből) a legtöbbet állítja elő a világon! Nem éltanuló, az biztos.
Norvégia, Luxemburg és Svédország kétszer annyit állít elő (egy főre osztva).
Nem túl hatékony az USA és nagyon más a termék összetétele a gazdaságuknak.

Azért hoztam csak példának, mert azzal is elégedett lennék, ha nem csak az rögzülne, hogy a jövedelmünk vásárlóértéke alig éri el a '70 -es évek színvonalát, hanem minden budapesti bölcsész megértené, a lakosság 50% -a nem városi, és a GDP 11% -át a mezőgazdaság állítja elő.
Jelenleg, de ez nőni fog, az is sejthető, hogy mitől. Szubvenciók, hatékonyság, beruházás-támogatások, automatizálás, fejlett technológiák.

És elsősorban állami (minisztériumi) tervezéssel!

kolbenheyer 2010.01.10. 16:51:08

@Bell & Sebastian:
304 millió amcsi van.
A magyar GDP 4 (négy) 5-át állítja elő a mezőgazdaság.
Amerika és importélelmiszer? Erről valami adat? Mert amúgy az (egyik) legnagyobb élelmiszerexportőr.
Gondolom a többi adat is ennyire stimmel, de ami a legfőbb, ennyire releváns.

Bell & Sebastian 2010.01.10. 23:23:19

Minden egyes adat innen, és az innen elvezető linkekról van, lehet ellenőrini!

en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_GDP_(nominal)

en.wikipedia.org/wiki/United_States

www.census.gov/population/www/popclockus.html

en.wikipedia.org/wiki/Agriculture_in_the_United_States

A népesség valóban 308 millió a téves adat a szolgáltató szektorra vonatkozott, csak alaposan meghúztam a kommentet. A mondanivalón most sem változtatok.

A magyar adatok innen:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bruttó_hazai_termék

"... mezőgazdaságot tágabban értelmezve („agrobusiness”) a GDP-ből való részesedése ennél is nagyobb, mintegy 15-18 százalékosra becsülhető."

Nem lehet, hogy teljesen hülyének nézel?
Vagy a szabadpiac és az USA bódulatában ellenvéleménynek helye sincs?
Nesze neked demokratikus irányelvek. :)))

kolbenheyer 2010.01.11. 08:00:23

@Bell & Sebastian:
Embert soha, csak véleményt. És azt is csak önértékén.
Össze nem hasonlítható adatokat összehasonlítani? (Magyar agrobuisness vs. USA agriculture) Hm. Hogy szokták ezt mondani? Csúsztatás? Vagy csak tévedés? Az jó, mert azt el lehet ismerni.

Bell & Sebastian 2010.01.11. 09:08:17

A bruttó nemzeti termék (GDP) megoszlása a főbb gazdasági ágak szerint:

elib.kkf.hu/hungary/magyar/pic/image010_0001.jpg

Az mondjuk igaz, hogy erősen csökkenő tendenciát mutat a mezőgazdaság részesedése.
Az EU mellékhatásairól kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét, vagy a statisztika manipulálásában járatos liberális bűvésztanonc ismerősét.

Megjegyzem, az utóbbi évek gazdasági struktúrája annyira eltorzult, hogy közvetlenül az USA után kerülünk főágon a pokolra. Ha ez vígasz.

kolbenheyer 2010.01.11. 11:12:43

@Bell & Sebastian:
Ha nem azonos adatbázisra hivatkozol két adatnál, azok nem lesznek összemérhetőek az eltérő módszertan miatt.
Nem sikerült.

Bell & Sebastian 2010.01.11. 11:42:30

L'art pour l'art : Az illúzionista

"...
Kiülnénk három dánnal a kertbe,
Meginnánk pár sört, hogy múljon az este.
A tetem közben várhatna,
A hullaillat áradna,
Azt mondanák a dánok hárman:
- Valaki bűzlik Dániában."

:)