Olvasgatom a híreket a Hírszerzőn, és napról napra erősödik a meggyőződésem, hogy helyesen döntöttem, amikor nem siettem el az ehavi bérletvásárlást. És hogy miért nem? Ez számomra ma derült ki végérvényesen. Nem mintha a BKV-val kapcsolatban volnának illúzióim, de attól még, hogy az idei üzleti terv átadását ma estére nem, csak holnap reggelre tudták vállalni, nem kellene a tárgyalások folytatását délutánra időzíteni. Ha fél tízkor a szakszervezet megkapja a szükséges adatokat, miért ér rá három órán keresztül várakozni a tárgyalások folytatása előtt? A tárgyalásoknak folyamatosaknak kellene lenniük, és mindkét résztvevőnek gyorsan kellene cselekednie. Ugyanis a BKV nem egy közért: ha nem járnak a közlekedési eszközök, akkor minden órával százezrek élete válhat jelentősen nehezebbé. Az általános emberi jogi normák alapján van egy olyan sejtésem, hogy a napokig húzott BKV-sztrájkok nem is egészen jogszerűek. Az embernek joga van a munkához, a boldogságért való küzdelemhez, és nem Los Angeles-ben élünk, ahol mindenki kocsival jár. Itt akkor lehet közlekedni, dolgozni, ha van közlekedési eszköz. A sztrájkolóknak joguk van gazdasági veszteséget okozni a vállalatnak, de nincs joguk mások mozgási szabadságát mértéken felül korlátozni.

A szabadságjogok esetében - ezt rettentő sokan tudják nálam jobban és pontosabban - mindig mérlegelni kell, az aktuális helyzet ismeretében. Azaz tíz ember nem zárhatja le az Erzsébet-hidat, de húszezer már igen. Táborozni, lacikonyhát nyitni, pavilonokat építeni, vécéket telepíteni nem lehet a Parlament előtt, de gyülekezni és tüntetni igen, és ezt kordonnal megakadályozni szintén nem szabad. Néhányezer BKV-alkalmazott nyugodtan sztrájkolhat egy nagyot, de napokig feltartani százezernyi budapestit, ez túl sok.

S hogy miért kell ilyen hosszú ideig tartania a sztrájknak, az is világos. Mert a BKV kurvára ráér fénymásolgatni az üzleti tervet. Az a gazdasági veszteség, amely elvben a sztrájkolók fegyvere, a BKV-nak meg se kottyan, hiszen a BKV-nak nincsenek tulajdonosai, akik a veszteséget nehezményezhetnék...azaz várjunk csak, hülyeséget írok. Mi vagyunk a BKV tulajdonosai, az államon keresztül. De az állam, úgy tűnik, rossz gazda. Most akkor mi legyen? Csapjuk el az államot és hívjuk ide helyette Putyint (majd ő rendet tesz), vagy adjuk el a BKV-t, és fektessük a pénzt svájci értékpapírokba?