A poszt egy négyrészes sorozat második darabja. Az első rész Jézus és a csillagok címmel jelent meg. A folytatás pénteken (01.22.) következik.

A poszt első részében megcáfoltam a Zeitgeist első állítását, miszerint Jézus története, de tulajdonképpen az egész Biblia csillagászati jelenségek allegóriáinak a félreértése, Jézus valójában a Nap megszemélyesítése. Nézzük a második állítást: Nem meglepő, hogy Jézus alakja megegyezik számos más napistenével, de leginkább az egyiptomi Hóruszéval, hiszen valójában a kereszténység Hórusz kultuszának változata. A Zeitgeist állításait dőlten, a cáfolatot normál betűkkel írom.

Hórusz egyiptomi napisten meglepő hasonlóságokat mutat Jézussal. Ő is december 25-én született, anyja szűz volt, születését egy keleti csillag jelezte előre, meglátogatta három király, tizenkét évesen tanítani kezdett, harminc évesen megkeresztelkedett, tizenkét tanítványa volt, „Isten bárányának” nevezték, keresztre feszítették, három napig halott volt, majd feltámadt.
Az összehasonlítást megnehezíti, hogy Hórusz kultusza sosem volt egységes, több ezer éven át ezen a néven több, különböző tulajdonságokkal bíró istenalakot tiszteltek, így nem ő volt az egyetlen napisten sem (Ré és Aton alakja is elterjedt volt).
A legnagyobb gond mégis az, hogy a Zeigeist állításai közül egyedül a szűztől születésnek van némi alapja. A mítosz szerint Oziriszt a testvére, Széth megölte, majd a hulla darabjait szétszórta. Ízisz, Ozirisz húga és felesége összeszedte a részeket, a hiányzó falloszt aranyból pótolta, majd együtt hált az összeállított testtel, és így fogant meg Hórusz. Épp csak a szüzesség hiányzik a történetből.
Az összes többi állításnak semmi nyoma az egyiptomi vallás leírásaiban. Nem volt december 25-i születés, három királyok látogatása, keleti csillag, tanítás tizenkét éves korban, keresztelés, tizenkét tanítvány, „isten bárányának” nevezés, keresztre feszítés, halál és feltámadás. Egyszerűbben szólva: ezek hazugságok. Hóruszt megmarta egy skorpió, de aztán kigyógyították: ha ezt halálnak és feltámadásnak tekintjük, akkor is messze van a keresztre feszítéstől.

Nem csak Hórusszal, de további istenekkel is rokon Jézus alakja. Attis frígiai isten is december 25-én született egy szűztől, keresztre feszítették és három nap halál után feltámadt. Az indiai Krisna is szűztől született, keleti csillag jelezte születését és feltámadt. A görög Dionüszosz is szűztől született december 25-én, a „királyok királyának” nevezték és feltámadt. A perzsa Mithrász is december 25-én született szűztől, tizenkét tanítványa volt, három napig halott volt, majd feltámadt.
Különösen értelmezi a Zeitgeist a szüzességet: Attis anyja egy mandulától esett teherbe, Krisna anyjának nyolcadik gyermeke volt, Dionüszosz anyjának kiléte ugyan bizonytalan a többféle hagyomány miatt, de apja, Zeusz hagyományos módon ejtette teherbe a nőket, Mithrász pedig egy sziklából pattant ki.
Hasonlóan különös a keresztre feszítés és feltámadás: Attis kasztrálta magát és meghalt, de sosem támadt fel, bár teste nem enyészik el; Krisna emberként meghalt és az égbe emelkedett anélkül, hogy testileg feltámadt volna; Dionüszosz és Mithrász pedig egyáltalán nem haltak meg.
Az összes többi állítás itt is légből kapott: semmi nyoma a vallástörténetben.
Igazából az is kérdés, miért ezeknek az isteneknek kellene hasonlítani. Ugyanis nem napistenek.
Attis, Dionüszosz és Mithrász kultusza a hellenizált Római birodalomban a kereszténységgel párhuzamosan működött a Kr.u. 4. századig. Vagyis vetélytársak voltak. Vádolták is egymást azzal, hogy bizonyos történeteket, fogalmakat vagy rituálékat egymástól kölcsönöztek, azaz loptak. A kereszténység egy olyan közegben terjedt el, amelyik nem ismerte a zsidó vallási képzeteket, de jól ismerte a görögöt. Ezért aztán több teológiai fogalom hellenizálódott. De ennek semmi köze az istenek állítólagos kölcsönzéséhez. Inkább közös kulturális háttérről lehet beszélni, annál is inkább, mivel ezek a misztérium-vallások is viszonylag újak voltak. Attis és Dionüszosz alakja régi, de a késő-római kultusz csak részben nyúlik vissza a korábbiakra. Mithrász viszont – mint már említettem – egy perzsa isten nevét kölcsönvett 1. századi római kreáció.

Justinus Martyr, ókeresztény író még nagyon is tudatában volt a fenti párhuzamoknak. Egyrészt úgy érvelt a pogányoknak, hogy Jézus nem más, mint az általuk tisztelt istenek, másrészt viszont démoni torzításoknak tartotta a többi kultusz eltérő vonásait.
Justinus valóban írt ilyeneket. Bár akkor már célszerűbb lenne Pált idézni, aki az athénieknek beszélt arról, hogy ők eddig is tisztelték az ismeretlen Istent (Apostolok cselekedetei 17,23). A keresztények valóban felhasználták a misszió során a párhuzamokat, de nem csak ekkor és itt, hanem mindig, azaz Közép-Amerikában vagy Japánban épp úgy. Arra pedig, hogy a hellenisztikus misztérium-vallásokban miért több a hasonlóság, már magyarázatot adtam fenn.

A Biblia egésze nem más, mint korábbi történetek kompilációja. Noé és az özönvíz története Mezopotámiából származik, gyakorlatilag megegyezik a Gilgames-eposszal. Mózes gyerekkora is mezopotámiai eredetű mese, már Sarukkint is kitették egy kosárban a folyóba.
Valójában az özönvíz története általános emberi kultúrkincs: mindenhol a világon fellelhető. Sarukkin ugyan a Kr.e. 24-23. században uralkodott, de gyerekkorának legendája újasszír eredetű, a Kr.e. 7. századból, azaz kb. egyidős Mózes történetével. A folyóba vetett gyerek története hasonlít egyébként más kultúrhéroszokéhoz, pl. Romulushoz. Vannak közös mitológiai történetek, de ez nem másolás.
A legnagyobb probléma azonban az alapfeltételezés, hogy a Biblia kompiláció lenne. A valóságban a Biblia nem egy mű, amit egyszerre írtak és szerkesztettek. Keletkezése, szerkesztése és kanonizálása sok évszázados folyamat volt. Egyik elemének esetleges hiteltelensége semmilyen következtetést nem enged meg más részeivel kapcsolatban.

A kereszténység legtöbb alapvető vallási fogalma és képzete az egyiptomi vallásból ered. A lista: keresztelés, túlvilág, utolsó ítélet, szűztől születés, feltámadás, keresztre feszítés, frigyláda, körülmetélés, megváltó, áldozás, özönvíz, húsvét, pészah, karácsony.
Mit jelent az, hogy ered? Az, hogy egy (tág jelentésű, átértelmezett) fogalom jelen van két vallásban is, mit bizonyít? Milyen az az egyiptomi vallás, amiből ered? A Zeitgeist megint úgy tesz, mintha bármikor is létezett volna rendszerezett, intézményesített egyiptomi vallás, nem pedig különböző kultuszok halmazáról lenne szó egy több ezer éves korszakban. De nézzük a fogalmakat.
Melyik vallásban nincs túlvilág és feltámadás valamilyen formában? Az egyiptomi utolsó ítélet egész sajátos: bírói tárgyalás folyik, ahol a halott kísérletet tehet a bírák becsapására is. Az özönvíz legendája általánosan elterjedt, mint már írtam. Szűztől születés nincs az egyiptomi mitológiában. Körülmetélés valóban volt Egyiptomban, ahogy az egész Közel-Keleten, de nem volt kultikus jelentősége. A keresztre feszítés több helyen elterjedt kivégzési mód volt, de Egyiptomban éppenséggel nem. A rómaiak viszont gyakorolták az újtestamentumi időkben, és Tacitus és Suetonius is ezt tartja fontosnak leírni Jézus halálával kapcsolatban. Frigyládáról nem tudunk Egyiptomban. A keresztelés eredete a zsidó rituális fürdő, a mikva lehet, Egyiptomban ennek sincs nyoma. A megváltó minden világvallásban elterjedt fogalom, elég különböző jelentéssel. A húsvét a tavaszi napéjegyenlőséggel, a karácsony pedig a téli napfordulóval esik egybe, de ezeket Egyiptomban nem ünnepelték. De mit jelent külön a pészah, a „zsidó húsvét”? Kellett még egy szó a felsorolásban?
A felsorolásban egyetlen specifikusan egyiptomi fogalom sincs, a közös fogalmak egy része jóval tágabban közös kultúrkincs, más részük egészen más értelemben van jelen a kereszténységben és az egyiptomi kultuszokban.

Összegezzük. Jézus alakja egyáltalán nem hasonlít különösebben Hóruszéra. Sőt, egyáltalán nincsenek olyan szoros összefüggések az egyes istenalakok között, a hasonlóságok egy része magából a transzcendenciából ered. Nincs semmilyen kitüntetett kapcsolat az egyiptomi kultuszok és a kereszténység között. Szaporodnak viszont a Zeitgeist nyilvánvaló hazugságai a csúsztatások és félreértések mellett.