Az állampolgárság olyan dolog, amelyet szabad országokban nem lehet elveszíteni. Állampolgárságot általában bizonyos kritériumoknak megfelelve lehet nyerni. A legegyszerűbb ezek közül a születés, ami minden szabad országban működik. (Bár például senki sem születhet vatikáni állampolgársággal, de hogy a Vatikán mennyire felel meg a szabad ország eszményének, arról lehetne vitatkozni.) Aztán lehet úgy is állampolgárságot kapni, hogy az ember egy csomó ideig egy adott helyen él, dolgozik, és ismeri az adott hely kultúráját, hivatalos nyelvét. Ezzel méltóvá válhat arra, hogy a társaság, azaz a köztársaság tagjává legyen. A valódi demokratikus köztársaságok - függetlenül a kialakulásuk történetétől - ilyen furcsa módon félnyílt körű részvénytársaságok. Céljuk a tagok kiszolgálása előre lefektetett szempontok és szabályok alapján. A kiszolgálás: egy játék, amelyben a tagok a játékosok. A játék, mint ahogyan a bújócska is, önszerveződő, tehát nincs szükség benne felső vezetőre. A (köz)szereplőket a játékosok maguk választják a bonyolult szabályok alapján. A szabályok pedig azért bonyolultak, mert a tét mindenkinek az élete. A társaság pedig alapvetően a nemzeti, kulturális, és persze főként gazdasági szempontoknak megfelelően irányítja a játékosok életét. A játék komolyságához mértek természetesen a büntetések is. A társasjáték-párhuzamba azonban beleillik, hogy bár lehet valakit a játék végéig kiállítani (a társadalomból, azaz börtönbe zárni), azért megölni nem szabad - a teljes szabadságnak kritériuma, hogy ne legyen halálbüntetés.

De mégis érdekes ez az állampolgárság-dolog. Az ember gyűjthet több állampolgárságot, de elveszíteni nem tudja őket? Lemondhat talán róluk, de megszűnni nem tudnak? Ráadásul mi a köze az állampolgárságnak a nemzetiséghez? Ha valaki magyar, akkor automatikusan magyar állampolgár is lesz? Természetesen ez hülyeség volna. Magyar állampolgár az legyen, aki Magyarországon született, vagy hosszú ideig itt élt, és beszállt a társasjátékunkba. Persze a mi játékunk a többi játéktáblával is szoros kapcsolatban áll, és a mi társaságunknak kötelessége például megvédeni a magyarokat, bárhol a világon, állampolgárságtól függetlenül. De egyébként minden embert kötelességünk megvédeni, ha tehetjük. De azért először az állampolgárainkat, másodszor a magyarokat, és utánuk az összes többieket. Úgyhogy Ficót ki kell utálni az európai politikából, meg el kell érni, hogy minden magyarok által sűrűn lakott helyen a világon lehessen magyar nyelven tanulni, és még sok más dolgot kell tenni.

Egy dolgot nem szabad. Nem szabad odamenni egy másik országba, és útleveleket osztogatni. Nem szabad azt mondani egy másik szabad ország állampolgárainak, hogy "gyertek ide, adunk állampolgárságot mi is, aztán választhattok, hol szeretnétek élni, vagy mit szeretnétek kezdeni ezzel". Ha valaki magyar, és itt szeretne élni, legyen könnyű számára állampolgárságot kapni. De Szlovákiától Romániáig már útlevél nélkül is bejárhatók a magyarlakta területek, és egyébként is mindenkinek lehetősége van az ország területére lépni. Viszont egy másik ország egyes részeiről a játékosokat ellátni olyan papírral, melynek használatával a mi játékunkban, a mi játékszabályainkkal is játszhatnak bármikor, ez veszélyes ügylet.

Mi lenne, ha a kettős állampolgárságot, amit a magyar állampolgárok [határozottan leszavaztak (kommentek alapján javítottam - H. A.)] nem szavaztak meg, mégis bevezetné a következő kormány?  Mi lenne, ha az összes erdélyi magyar hirtelen magyar állampolgárrá is válna? És ha egyes részek követelnék, hogy az anyaországhoz csatolják őket, arra hivatkozva, hogy az összes lakójuk magyar állampolgár? Az ilyen hirtelen népességátalakítások mindig olyan problémákat vetnek föl, mint a kitelepítések, az oda-, vissza- és elcsatolások, vagy akár a háborúk. Grúziában a háború oka az volt, hogy két megye, Abházia és Dél-Oszétia hirtelen kijelentette, hogy lakosainak 80%-a orosz állampolgár. Hogy ennek mennyi köze volt a tizenéves orosz békefenntartói jelenléthez a térségben, az nem kérdés. Az a kérdés, hogy vajon megpróbáljuk-e Európában megismételni az orosz-grúz háborút, vagy inkább élvezzük az Unió előnyeit, és találkozzunk szabadon a Románia területén élő ismerőseinkkel?