A Tech-rovat remekül összefoglalta, amit mostanában a cloud computing-ról tudni szokás. Valóban, aki menő, az GMail-címet használ, sőt, aki guru, már Google Documents alatt szerkeszti a fájljait, Facebook-on tárolja a képeit, még a határidőnaplóját is az interneten tartja. A Sárdobáló kommentelői között - most belenéztem - legalább 30-40%-os a GMail részesedése. Az otthoni gépre nem kell semmi más, csak egy internetböngésző, aztán hadd szóljon.
Ez az új világtrend iszonyú veszélyes, és rémesen maradi. Az Index is megírja, hogy már a hatvanas években előre lehetett látni ezt a filozófiát, mi több, a kilencvenes években a Sun Microsystems folyton emellett tört lándzsát (Java, on-line OpenOffice - ilyen is volt! stb). Amit anarki elfelejtett megemlíteni, az az, hogy a hetvenes években minden rendes számítóközpont így működött. Noha akkor még a világméretű hálózat elvét csak katonai célokra használták, egy-egy irodaházon belül az összes íróasztalon az egyetlen nagy, központi gép egy-egy terminálja volt megtalálható. Az Index-cikkben idézett McCarthy helyett John G. Kemenyre, azaz Kemény Jánosra is lehet hivatkozni, aki az időosztás megoldásával képessé tette a nagy számítógépeket, hogy sok feladatot gyakorlatilag egyidőben hajtsanak végre. Ő meg is álmodta, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján mindenkinek otthon is lesz kisteljesítményű terminálja, amelyről eléri a helyi számítóközpontot stb. stb. stb, lényegében ugyanazokkal a szavakkal, mint amelyekkel anarki a cloud-rendszert leírja.
Csakhogy közbejött a fejlődés. Ma már egy otthoni számítógép is messze nagyobb teljesítményű, mint a régi idők nagy számítóközpontjai. A számítási kapacitás rohamosan nő. Egy olcsó netbook az Atom-processzorral simán lepipálná a ‘80-as évek bármelyik számítógépes effektjét. A ma legjobb ár/méret-arányúnak számító 1TB kapacitású merevlemezek gyakorlatilag korlátlan tárhelyet biztosítanak a hagyományos feladatokhoz. Szövegek, levelek tárolására egy ilyen merevlemez akármilyen mennyiségben képes. Egy ilyen merevlemezen 100 ezer nagyfelbontású fénykép fér el. Videókkal, pláne BlueRay-letöltésekkel még meg lehet tömni, mert azokból csak 40 fér el rajta. De ha így fejlődik a világ, éveken belül elérkezik az a pont, ahol már semmilyen érzékszervi adattal nem lehet túlszárnyalni az otthoni számítógépek kapacitását. Hány filmet szeret az ember a könyvespolcán tárolni, ha korlátlan a hely? Négyszázat? Négyezret? Tíz év alatt megszázszorozódott a merevlemez-kapacitás, tehát ha a fejlődés töretlen marad, húsz év múlva négyszázezer film tárolására lesz képes egy erősebb számítógép.
Miért bízná hát az emberiség a leveleit bármilyen karvastagságú adatkábelekre? Bármilyen megbízható is az internetkapcsolat, miért ne készítenénk mentést, mikor annyi tárhely gyakorlatilag ingyen van? Én az Atom processzoros netbookomon is használom a Thunderbird levelezőprogramot, benne harminc-negyvenezer levéllel. És ha duplaennyi levelem lenne, a kis számítógép azt is játszva kezelné. Minek akkor nekem a GMail? Legutóbb ugyanerre a világ a nyolcvanas években jött rá. Vajon mikor jön rá legközelebb?
Egy dolog késleltetheti a nagy felismerést. A legkényelmesebb szoftverek mindig pazarlóak. Az ember is elkényelmesedik. Egy 486-os számítógépen a ‘90-es évek közepén a legtöbb ma átlagos számítógépes feladatot el lehetett végezni. A videó- és képszerkesztési ügyek és persze a játékok rengeteget fejlődtek, dehát ezeket úgysem akarja senki egyelőre felhő-módszerrel intézni. Azonban a felhasználók lassan megszokják, hogy minden filmet, amit valaha megnéztek, eltároljanak, és hogy a digitális fénykép ingyen van, tehát minek kellene kidobni. Ez pedig a bőség zavarát okozza, és iszonyatos tárigényt követel. Ha van valahol valami egyszerű felület, amely az információknak akár csak egy kis részéhez valami intuitív, rendszerezett tárolási módot biztosít, akkor a felhasználó lecsap rá.
A cloud computingnak az indexes cikkben leírt módon nem adok tíz évnél többet. A nagy cloudos, a GMail már egy ideje bevezette a levelezőprogramokhoz a POP3-protokoll mellé az IMAP-szolgáltatást is, amellyel az ember a saját gépén is tárolhatja a leveleket, de ugyanakkor megtarthatja őket a GMail-szervereken is. A cloud jövője csak egy lehet: az adatok átdobálgatásának elősegítése. De az adattárolás, pláne a számolás mindig könnyebben megvalósítható lesz helyi szinten.
