Ajánlom Várhegyi Éva írását a múlt heti Magyar Narancsból.
"Mert az is az adópénzek elherdálása, ha a különböző szolgáltatói lobbik nyomására (szálloda- és vendéglátó-ipari, kereskedelmi érdekképviseletek, vagy az utalványokat forgalmazók kedvéért) tartunk fenn egy olyan támogatási rendszert, amely, mint minden pántlikázott pénz, pazarló felhasználásra ösztönöz. Ha ugyanis az adókedvezmény célja valóban a munkafeltételeket javító étkezés lett volna, akkor nyilván nem most jutott volna eszébe az adóhivatalnak, hogy ellenőrizze az utalványok felhasználását. Az sem lehet véletlen, hogy az utalványok beváltását korlátozó APEH-állásfoglalásra a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének elnöke emelte fel elsőként szavát, akitől megtudhattuk, hogy az üzletek forgalma több mint százmilliárd forinttal (!) csökken amiatt, hogy eztán nem fogadhatnak el meleg étkezési utalványt (Népszabadság, 2010. febr. 5.). Amiből kiderül, hogy itt az adóforintok jóval nagyobb volumene fordítódott a rendeltetésétől eltérő célra, mint amennyit az egész szociáliskártya-história érinthet. A korábban évente jogellenesen felhasznált 100 milliárdnyi utalványhoz csaknem akkora összegű tb- és adómentesség (vagyis állami támogatás) társult, míg az érintett szociális juttatások becslések szerint nem haladják meg az évi 30 milliárd forintot.
Ebből is látszik, hogy a szociális juttatások köré kreált balhét nem népjóléti megfontolások, de még csak nem is az adózókkal szembeni szolidaritás eszménye váltotta ki, hiába próbálják jobb sorsra érdemes politikusok is jóhiszeműen védelmükbe venni a szerintem védhetetlen, antiszolidáris és antiszociális kártyát."
Az utolsó 100 komment: