A poszt egy hatrészes sorozat első darabja, a folytatás szerdán jelenik meg.

Az ötlet a következő. Fogom az öt, érdemi országos listát állított pártot, és programjukat két alapvető üzenetre csupaszítom: egy tartalmira és egy hitelességire. Ezek alapján érvelek amellett, hogy miért érdemes rá szavazni, és miért nem. Aztán a hatodik részben ismertetem a saját álláspontomat.
Mire jó ez? Kötve hiszem, hogy tömegek olvasták mind az öt párt programját, és azok pontjainak összevetése után döntenek, hogy hova ikszeljenek. Maradjunk ezért annál, ami a plakátokról, a vezetők beszédeiből, a kampányszlogenekből sugárzik. A pártok üzeneteit természetesen többen máshogy dekódolják, mint én: nem tagadom, hogy az érvelés szubjektív lesz. De hátha sokan fogják úgy érezni, hogy ők is így értik, amit a pártok mondanak.
A pártokat ábécérendben vizsgálom: Fidesz, Jobbik, LMP, MDF, MSZP.

A Fidesz üzenetei
Tartalom: Munka, munka, munka
Hitelesség: Kétharmaddal mindent lehet

Miért szavaznék a Fideszre?
Mert munkahelyeket teremt.
Ma Magyarországon egymillióval kevesebb munkahely van, mint a rendszerváltáskor. A munkanélküliség ugyan nem magas, de az aktivitási ráta tragikusan alacsony. Magyarul: nálunk kiugróan rossz a kereső/eltartott arány. Ez kevesebb adófizetőt, emiatt pedig magas adókat jelent. Ugyanakkor nagyon sokakat tart el a jóléti rendszer. A finanszírozhatatlanság mellett ennek további súlyos következményei vannak. Igazolhatónak tűnik, ezért gyakori az adóelkerülés, ami a közerkölcsöt rombolja. Az eltartottak tömege az állami függést, az egyéni felelősség és szabadság szűkülését eredményezi.
Kiutat csak az jelenthet, ha jelentősen nő a munkahelyek száma. Ezzel többen fizetnének kevesebb adót, és kevesebbeket kellene eltartani. Ez lehetne a gyógyír a regionális, a társadalmi és az etnikai törésvonalakra: ha munkához jutnának a kelet-magyarországiak, a kevésbé képzettek és a cigányok is.
A Fidesz a közterhek komoly csökkentésével akarja ezt elsősorban elérni, de nincs szándékában a jóléti rendszerek nagyszabású lebontása. Ez csak akkor nem ellentmondás, ha utóbbin az oktatásügyben, egészségügyben, szociális szférában meglévő munkahelyek megtartását érti. Ezek ugyan pénzbe kerülnek, de egyben keresletet is teremtenek.

Mert biztos többsége lesz.
A Fidesz biztosan képes lesz egyedül kormányt alakítani, sőt annak is van esélye, hogy megszerzi a mandátumok kétharmadát. Az egyedüli kormányzás esélye azt jelenti, hogy semelyik másik párt programjához nem kell alkalmazkodni. Pontosan tudható: Orbán Viktor lesz a miniszterelnök és a Fidesz programját hajtja végre. Ilyen utoljára a Horn-kormány idején lett volna, de akkor még kellett fügefalevélnek az SZDSZ.
A kétharmados győzelem esélyt teremthet arra, hogy olyan reformokat is véghez lehessen vinni (pl. regionalizáció), melyeket a mai feszült légkörben a mindenkori ellenzék eleve blokkolna. A kényelmes többség bátrabbá teheti a kormánypártot: népszerűségvesztést okozó reformokba is bele lehet kezdeni, ugyanis van miből szavazatot veszíteni.
Mivel szinte közmegegyezés van abban, hogy „mindent máshogy” kell csinálni, a legegyszerűbb erre az egyetlen valóban kormányképes erőt felhatalmazni. A Fidesznek van kormányzati tapasztalata és agytrösztje: tényleg készen áll a feladatra.

Miért nem szavaznék a Fideszre?
Mert túl sokat ígért.
A szlogen még nem program. A munkahelyteremtés igénye nem azonos a képességgel. Honnan és miből teremtene a Fidesz munkahelyeket? Miként pótolná az adócsökkentésből keletkező költségvetési hiányt? Újabb adósságokból? A jóléti rendszer radikális leépítéséből? Ezek a kérdések merülnek fel a Fidesz kormányzása kapcsán.
A Fidesz úgy vált a legnagyobb párttá, hogy minden elégedetlen szavazatot igyekezett begyűjteni, ennek érdekében azt ígérte, senki érdekét nem sérti, sőt minden terhet csökkent és minden támogatást növel. Ez nyilvánvalóan abszurd, de egyáltalán nem biztos, hogy józanul belátva ezt, a Fidesz szigorú költségvetési politikát folytatva is tud fellendülést teremteni. Könnyen elképzelhető, hogy újabb adósságspirált, vagy inflációt szabadít el. Vagy pedig szabadpiaci fordulatot hajt végre, de azt nagyon agresszív imázskampánnyal kell ellensúlyoznia: csak úgy tudja lenyeletni híveivel pl. az egészségügy privatizációját, ha enged szimbolikus vagy rendészeti kérdésekben a radikális jobboldalnak.

Mert túl nagy lesz a hatalma.
És pont ez a hitelességi probléma. A Fidesz beszél a legkevésbé világosan arról, mit is akar tenni kormányon. A felhatalmazása majdnem biankó csekk. Sem kormányzati periódusa, sem ellenzéki szereplése alapján nem dönthető el egyértelműen, merre tartana.
Az „egy a tábor, egy a zászló” elv érdekében már így is túl sok gesztust tett a szélsőjobb felé. A Fidesz táborának jobbszárnya és a Jobbik sem témáiban, sem szimbólumaiban, de még radikalizmusában sem különbözik, az egyetlen vízválasztó az Orbánba vetett hit. Ez pedig kevés.
Ebből is következik, hogy a kétharmados győzelem veszélyes is lehet. A Fidesz nem fogja felszámolni a demokráciát, de az a valóságban egyáltalán nem olyan, mint a terhesség (vagy van, vagy nincs), hanem a minősége a fontos. Azon pedig sokat ronthat a hatalmi ágak egyensúlyának megbontásával, a független intézmények vezetőinek lecserélésével, a szimbolikus háború erősítésével.

Kolbenheyer kommentpolitikája