Ma reggel lezuhant a katyni tömegmészárlás megemlékezésére tartó lengyel delegációt szállító repülőgép. Életét vesztette Lech Kaczyński, lengyel államfő, felesége, a lengyel Központi Bank kormányzója, Krzysztof Putra és Jerzy Szmajdzinski, a szejm alelnökei, Krystyna Bochenek, a szenátus alelnöke, Aleksander Szczyglo, a Nemzetbiztonsági Iroda feje, Stanislaw Komorowski, a védelmi minisztérium államtitkára, Janusz Kochanowski ombudsman Slawomir Skrzypek, Andrzej Kremer külügyminiszter-helyettes, több képviselő, több püspök, Pjotr Nurowski, a Lengyel Olimpiai Bizottság elnöke, valamint számos más állami és kormányzati tisztviselő.

Ott volt Jerzy a korábbi nemzetvédelmi miniszter, Janusz Kurtyka, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN) elnöke, Ryszard Kaczorowski, az utolsó, emigrációban működő lengyel elnök és Andrzej Przewoznik államtitkár, történész, a Harci és Vértanúsági Emlékhelyeket Gondozó Tanács elnöke, aki rengeteget tett a lengyel-magyar kapcsolatokért. (index.hu, [origo], Lengyelország Ma)

Felfoghatatlan tragédia ez a lengyel nép számára. Az ország vezetőinek elvesztése, és olyan embereknek a halála, akik a katyni mészárlás áldozataira akartak emlékezni, többen hozzátartozóik voltak.

Bár konkrétan nem kötött semmi a lengyelekhez, mindig is úgy éreztem, hogy egy olyan nép, ami közel áll hozzám. Egyszer voltam Krakkóban, amit pár nap alatt nagyon megszerettem, szép emlékeim vannak onnan. Március 15-én a családommal mindig kimegyünk a Bem térre, és viszünk virágot Bem apónak, mert sok generációval ezelőtt Lengyelországból érkezett az egyik felmenőm, hogy megsegítse a magyar szabadságharcot. Gimnazista koromban nagyon tetszett a Solidarność, és amikor külföldön találkoztam lengyelekkel, akkor kivétel nélkül nagyon hamar megtaláltuk a közös hangnemet, nagyon meleg szívvel, és barátian közeledtek.

Ma este nyolc órától a Bem szobornál gyűltek össze több százan, hogy részvétüket fejezzék ki, gyászoljanak. Gyújtottam én is egy mécsest, és készítettem pár képet.