A minap Vona Gábor mellényes csínyét közlekedési kihágáshoz hasonlítottam. Ha az ember tudatosan szabálytalanul parkol, akkor elvárható a megbüntetése, függetlenül attól, hogy egyetért-e az adott szabállyal, hogy a rablógyilkosok üldözése fontosabb rendőrségi feladat, és hogy a cselekmény senkit sem veszélyeztetett közvetlenül. Arról tehát kár vitázni, hogy valaki kedveli-e a ruházkodási előírásokat, hogy Hagyó Miklós többet lopott-e, vagy hogy egy mellény nem ver be egyetlen kampós orrot se. A szabály az szabály, ami jár, az jár.

Szegény Vona Gábort azonban annyira féltik néhányan, hogy egészen ötletes szerecsenmosdatási kísérletek bontakoztak ki a hozzászólásokban. Nézzünk meg most hármat a jobbikos bérrettegők érveiből.
1.    Az adott szabályt a kommunisták hozták, az ezzel szembeni polgári engedetlenség kvázi hazafias cselekedet.
2.    A parlamenti alakuló ülése nem nyilvános, az eset azzal egyenrangú, mintha szegény Gabesz otthon feszítene talpig oroszlánban.
3.    Nem is gárdista egyenruha volt, csak egy csíkos-macskás mellényke.

Na jó, próbáljuk ezt ki a közlekedésbiztonság zord őreivel szemben.
1.    „Drága jó főtörzs úr, hát maga talán betartaná a KRESZ-t? Tudja maga, hogy ezt az átkos bolseviki diktatúra hozta létre, hogy megregulázza a szabadon szárnyaló turáni vért? Köpök a rákosista szabályokra!”
2.    „De kérem tisztelettel, biztos úr, szerintem ez itt nem is az utca. Hát lát maga itt aszfaltot? Szerény véleményem szerint a burkolat hiánya egyértelműen arra utal, hogy ez itt használaton kívüli mezőgazdasági terület, úgynevezett ugar. Arra nincs szabály, hogy parlagon kell hagyni az ugart!”
3.    „Bizonyára elkerülte a tisztelt járőr figyelmét, hogy ez itt nem gépjármű, csupán néhány gépjárműalkatrész. Belenézett talán a motorházba? És ha hiányzik az akkumulátor? Legközelebb, ha vásárolok egy ablaktörlőt, és hazafelé sétálva megállok vele a járdán, akkor is megbüntet tilosban parkolásért?”

Tulajdonképpen igazuk van a derék szőrszálhasogatóknak. Valóban nem volt szerencsés a közlekedési hasonlat. Szegény Vona Gábor inkább arra a kisdiákra hasonlít, aki délután a grundon nagy pofával bejelenti, hogy nem ír leckét, aztán másnap a suliban izzadva sumákol, majd amikor a tanár bácsi felszólítja, arról süketel, hogy ő igazából megcsinálta, csak fejben, meg különben is kicsöngetés után tetszett feladni, és akkor már nem is ér ...

És most lehet tovább bérrettegni szegény Vona Gáborért.

Kolbenheyer kommentpolitikája