Nekünk ugyan nincs szerkesztőségünk, még csak utasítani sem utasít senki senkit, mégis kérem a Sárdobáló összes szerzőjét, hogy függessze ki a lakása leglátogatottabb helyére a Nemzeti Együttműködés blablabla szövegét. (Ez a hely könnyen lehet, hogy a WC lesz, de ez persze nem gond, az isteni mannát mindenhol kell olvasni.) Hiszen sosem lehet az igazságot elégszer hangsúlyozni. Az alábbi képpel szeretnénk hozzájárulni az egység megteremtéséhez, hangsúlyozva, hogy ennek semmi köze nincsen a személyi kultuszhoz:
Tulajdonképpen nincsen ezzel baj, mármint azzal, hogy ki kell függeszteni minden, a kormány kezelési körébe tartozó WC-ben a NER szövegét (aláírta: Hegedüs Lórántné), ezt mi is nagyon támogatjuk. Hiszen a ha a nemzet ilyen kollektivista, homogenizáló módon bort, búzát, békességet békét, szabadságot, egyetértést szeretne, mi nem lehetünk ennek kerékkötői. (Vajon a homogenizáció ellen vadul fellépő publicistát ez most nem zavarja?)
A második Kádár kormány első hónapjának nem az az igazi szenzációja, hogy Debreczeni József összes sirámainak már a századik kötete is beigazolódott, még csak nem is az, hogy a HVG az elmúlt hónapokban elkezdett megint érdekes lenni, hanem az, hogy a Fideszhez húzó sajtó- és blogtermékek gyakran sokkal kritikusabbak a kormánnyal szemben, mint az várható volt. Van olyan blog, amely kifejezetten ellenzéki szerepet vett fel. Ez persze csak azért érdekes, mert azok, akik korábban szorgosan tolták a Fidesz kampányát, most hüledezve nézik, hogy mit is értek el a kétharmaddal. Na persze nem a Kondor Katalin féle újságíró egyletről van itt szó. A sajtó sajtónak tekinthető része többé-kevésbé, de megrettenve figyeli, hogy a Fidesz igazi komcsi módjára, hogyan akarja az ellenőrzése alá vonni azt. Például a belengetett válaszadási joggal, vagy a de facto kormányszócsővé alakítandó közmédiákkal (beleértve Halász Zsuzsa, volt KDNP szóvivő műsorát a Szólás Szabadsága műsorsávjában). A szerényen csak Médiaalkotmánynak nevezett törvény hatására nem csak, hogy indokolhatatlanul hosszú időre betonoznak be embereket, hanem a szép emlékű Szalai Annamária személyében Kádár Jánosnak még akkor is lesz beleszólása a közmédia ügyeibe, amikor már gyerekei is nyugdíjas éveiket fogják tölteni. Eközben a Heti Válasz számon kéri, hogy miért Losonczi Schmitt Pál lett a köztársasági elnök. Egyre érdekesebb lesz azonban az, hogy a Pozsgay Imrével felálló alkotmányozó tanácsadó-testület mellé a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány hogyan képzeli el a további komcsizást, ha egy igazi feketeöves múltú embert emelt a nemzet egységének szimbólumává. (Horkay-Hörcher Ferenc az utóbbi időben szereti szapulni a balos sajtót, hogy állami pénzből élnek, szerinte - mindezt teszi a Heti Válaszban, amelyet milliárdokért hoztak létre adópénzekből.)
Eközben alig került előtérbe az, hogy az állami vállalatokat kivonták a Parlament ellenőrzése alól, és a hihetetlen szakmai megbecsültségnek örvendő Matolcsy György vezetése alá vonták ezeket, miközben pedig kommandók foglalják el az állami vállalatokat. Nem arról van szó természetesen, hogy ne válthatnák le a vezetőket - pontosan lehetett tudni, hogy csere lesz. Azonban az ilyen módon végrehajtott akciók semmi másra nem jók, csak a megfélemlítésre. És hát az akciócsapatban kiszálló igazságtevők nem a magyar történelem legszebb időszakára emlékeztetnek minket.
A Nemzeti Egyféleség Programjába az is belefér, hogy az Állami Számvevőszék elnökének egy teljesen inkompetens, angolul alig beszélő figurát válasszanak meg, helyettesét pedig a szocik közül hozzák csak azért, hogy Kádár János így mondhasson köszönetet a baloldali szavazóknak, akik biztosan támogatták a forradalmat.
Arról sem vagyunk meggyőződve, hogy vajon Révai elvtárs hajlandó lett volna-e a hord-szónokának feleségét még munkába lépése előtti napon a Magyar Népköztársaság hivatalos újságjának főszerkesztőjévé kinevezni, mint tette azt Navracsics Tibor Borókai Gábor feleségével.
Miután fokozatosan a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány minden féktől és ellensúlytól megszabadította önmagát, kizárólag a dolgozó nép kedvéért, nekiálltak humorizálni.
Először érkezett Szőcs doktor, aki szerint érdemes lenne a magyar-turáni-szittya-skót-etruszk-szkíta-magyar génvérvonalat megvizsgálni, hátha kiderül: az egyiptomi hieroglifák valójában Pick szalámit ábrázolnak. Közigazgatási ügyekben amúgy rendkívül kompetensnek tűnő Szőcs javaslatát olyan hahota fogadta, hogy hetek óta ezzel foglalkozik a sajtó. Persze ettől még lehet, hogy a program be fog indulni sok milliárd forintos költségvetéssel, a végén pedig érdemi eredmény nélkül fog kimúlni, hiszen a nyelvészek, régészek, genetikusok elég alaposan vizsgálták a kérdést az utóbbi években.
Az igazi humorbombát akkor dobta be az MSZMP, amikor Hof(f)man(n) Róz(s)a sajtósa helyreigazítást kért pénteken a Hírcsádra nevű viccportáltól. Hof(f)man(n), aki egyébként oktatási kérdésekben hozzáértőnek próbálja magát feltüntetni, pedagógiai eszköztára azonban úgy tűnik, leszűkül az intő-buktatás-családi pótlék megvonásra, valószínűleg képtelen egy humoros szöveget megérteni. Ez nem bizonyít mást, mint hogy a PISA vizsgálatot érdemes lenne elvégezni a már felnőttek között is, hátha kiderülne az a régóta ismert tény, hogy régen sem olvastak az emberek remekül.
Sajnos el kell fogadni, hogy kevés kormány volt képes ilyen sebességgel bebizonyítani magáról, hogy Vona Gábor csapata is demokratábbnak tűnik nála, miközben alig egy hónap alatt intézkedéseinek egy része közröhej tárgya lett. A kormány hitelességét ilyen kiváló viccekkel, igazi szabadságkorlátozó ötletekkel, személyi kultuszra hajazó döntésekkel remekül lehet erodálni. De egy magát a szabadság kormányának tartó (pl: pálinkafőzés) egylet, miért hozott eddig csak és kizárólag szabadságot szűkítő döntéseket?
Ha bárki remegő kézzel nyúlna a telefon után zavarában, a panaszokat a következő számon adhatja le: 06-91-300-69