Nem mondom, sajnálom én a devizahiteleseket. Meg lehet, hogy nem most fogom megrendelni az új, nyolchengeres quadomat se Németországból. Vagy megrendelni igen, de még nem fizetem ki, majd csak ha megérkezik. Addigra úgyis visszamegy a forint. Azért a francia importsajtot kifizetem holnap, mert még rámrohad.

Viszont élvezem is én a politikát. Az IMF és az Orbán-kormány (e néven a második, kétharmadik, lesz itt még háromharmadik is!) csak acsarkodik egymásra, blöffölgetnek, Orbánék próbálják a forradalmi retorikájukat külföldre is exportálni, a külföldnek viszont csak a stabil valuta kell, Orbánék próbálják belföldön a forradalmi (értsd: poszt-őszödi-beszéd, azaz anti-MSZP-)cégeket előnybe hozni, a külföldnek viszont még friss a görög hitelgombóc a torkában, az a rengeteg hiteleuró még ki sem hűlt, hát nem szívesen veszik az ilyen EU-normákat sértő törvényjavaslatokat.

Eközben néha idejön az IMF, kiadja a parancsot az Orbán-kormánynak (II., 2/3., lesz itt még 3/3. is!), hogy gondolják át az életüket, ha nem akarnak újabb (0/3.) forradalmat, majd elvonul, honatyáink (igen! honatyáink! Schmittet pártfőtitkárnak köztársasági elnöknek!) meg gondolkodóba esnek. Izgalmas ez a dolog. Itt változások lesznek, akár akarja az Orbán-kabinet őket, akár nem.

Ne dőljünk be a hullámzásnak, ne riadjunk meg a csatazajtól. Ha minden elemző megrémül, a befektetőknek ugyan kár menekülniük minden részvénytől: az OTP úgyis megmarad. Ne azzal foglalkozzunk, hogy mi megy a csatározásban. Csak az utolsó csatát kell megnyerni.

Mit akar a magyar gazdaság? Milyen álomképünk legyen, hogyan kellene adóznunk nekünk, a bankoknak, mennyi ÁFA kellene, mennyi nyugdíj, kinek járjon, és mi legyen a társadalombiztosítással egyáltalán? Függetlenedni kell a Fidesz álláspontjától, hiszen az változik. Lőjünk be egy célt, és lökjük afelé a kormányt. Ha tudjuk. Most lesz egy önkormányzati választás, az lehet az első lépés. Csináljunk programot!