Ó, persze, sikerült megoldani a Marty McFly-paradoxont, mi? Nagy hírverés, sok pénz, és azért nem kell embert utaztatni még, úgyhogy mindenki jól jár, még ha át is verjük a közvéleményt.
A témához képest meglepően világos Index-cikk egyértelműen fogalmaz, olyannyira, hogy egy hozzám hasonló hozzánemértő bölcsészfatty is kiszúrja benne a bibit. Az elméleti tudósok a cikk szerint kizárják a paradoxont, mivel csupán azokat a részecskéket engedik végülis időutazni, amelyek nem csinálnak galibát a múltban, nem változtatják meg saját jövőjüket. Esetleg másét sem, az lenne a legjobb. De persze ha ez részecskékre igaz, akkor a részecskékből álló emberre is.
Hogy kell ezt elképzelni? Visszamehetek a múltba, de a karomból hiányozni fog pár részecske? Dehogy. Amint bármit csinálok nézésen kívül, azaz pusztán azzal, hogy ott állok, befolyásolom a jövőt. Az MIT fizikusai jó szlogennel újrafogalmazták a legnépszerűbb időparadoxont. A paradoxon eredetileg úgy hangzott, "ha visszamész az időben, megváltozhat a saját jövőd". Az új változat: "ha az időben visszamenve megváltoztatnád a saját jövőd (és ezt mérni tudjuk!), akkor nem engedünk időutazni". Nesze semmi, fogd meg jól.
Az úttörő fizikuscsapat érdeme egész máshol van, de arról az Index-cikk nem képes érthetően fogalmazni. Az a cucc, amivel ezt a jövő-megváltoztatós dolgot mérni, utólag válogatni ("posztszelektálni") tudják, baromi izgalmas lehet tudományos szempontból. Kár, hogy ettől még nem tudunk visszamenni a múltba, és már előre még jobban elrontani a jövőnket, mint eredetileg tettük volna.
