Németországban az elmúlt hetekben komoly demonstrációkat szerveztek a zöldek az atomerőművek élettartammeghosszabbítási terve miatt. A HVG átfogó elemzéséből kiderül: ez a terv pusztán az atomlobbi műve, és semmi pozitív hatása nem lesz, azt leszámítva, hogy megakadályozza, hogy az alterantív energiatermelési ágazatok kifizetődőek legyenek.

Tegnap Magyarországon súlyos környezeti katasztrófa történt - mondhatnánk, ha csak valami tengeri olajfoltról lenne szó. Itt azonban a vörös iszap embereket is magával sodort. Eddig négy halottról tudunk. A sérültek száma nehezen megállapítható, hiszen a hipónál is erősebben maró lúg mindenkire ártalmas volt, aki nem gumicsizmában próbálta menteni a menthetőt.

Az ember használ olyan anyagokat, amelyekkel nem szabad közvetlenül érintkeznie. A pillanatragasztó, ugye maga a hipó, de az égő (vagy csak a szivárgó) gáz sem olyan dolog, amihez érdemes hozzányúlni, amit érdemes meginni vagy belélegezni. Az is nyilvánvaló, hogy tönkre fogjuk tenni a Földet. Vagy ha nem mi, majd a Nap teszi lakhatatlanná néhánymilliárd év múlva. A kérdés csak az, hogy milyen tempóban történik mindez.

Németországban a használt nukleáris fűtőelemeket egy régi sóbányában tárolják. Ide néha betör a víz - és az a víz onnantól kezdve életveszélyes. Ezek a fűtőelemek százezer év múlva is életveszélyessé teszik a vizet. Ha a szakemberek most nem tudják leszigetelni azt a sóbányát, mi lesz kétezer év múlva? Húszezer év múlva? Ki fog akkor még emlékezni arra, hogy valahol a föld alatt ketyeg az időzítő, amely ihatatlanná teheti egy fél ország vízkészleteit?

Nem kételkedem abban, hogy az átszakadt iszaptározó minden környezetvédelmi előírásnak megfelelt. De most - legalább négy ember élete árán - ismét kiderült, hogy az ember nem képes vigyázni még a mérsékelten veszélyes, szabad levegőn tárolható hulladékra sem. Ezt nem lehet néhánytízmilliárd forinttal megfizetni.