A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer ír 33.: Tükröm, tükröm

2010.12.04. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


Köszönöm megtisztelő figyelmeteket! – mondta Tímea, és az egész előadását jellemző lendülettel lecsapta a laptop tetejét, miután a projektorról eltűnt az utolsó pp-dia. Taps és bíztató mosoly mindenhonnan, érezte, hogy tényleg jól sikerült. A Gyakorlóiskolák Iskolaszövetségének VI. Módszertani Konferenciáját idén Debrecenben rendezték, és Tímea most már kifejezetten örült, hogy engedett igazgatója rábeszélésének, és elvállalta, hogy bemutatja az általa vezetett iskolai mentálhigiénés foglalkozásokat. A konferencia amúgy is érdekes volt, jó volt hallani, hogy máshol hogyan birkóznak meg a hasonló nevelési problémákkal. Este, a rektori állófogadás után egy belga sörözőben pedig hosszan váltották meg a világot a többi ifjú pedagógussal. Debrecen is érdekes volt, annyira más mint a baranyai táj, ahol született, és a pesti nyócker, ahol dolgozott. A városnézés végén váltott még néhány szót a Nagytemplomot bemutató segédlelkésszel, aki a gyülekezet által működtetett hajléktalan-melegedőt vezette, jól megértették egymást, egyetem alatt Tímea gyakran végzett önkéntes szociális munkát. De minden sikerélmény ellenére most már nagyon vágyott haza.

A plenáris záróülést a Kölcsey tornatermében tartották, így a kollégák a búcsú előtt még megcsodálhatták a házigazdák egyik büszkeségét, a mászófalat. A zárszó után Tímea elbúcsúzott régi és új ismerőseitől, majd visszasétált a szállodába a csomagjáért. A villamosmegálló szinte a ház előtt volt, a kijelző szerint hét és fél perc múlva jön a következő. Tímea letámasztotta gurulós bőröndjét és rágyújtott. Félig behunyt szemmel szívta be mélyre és fújta ki a füstöt, így egészen meglepődött, amikor hirtelen megszólalt mellette a hang: – Elnézést, ha meg nem bántom, megkínálna egy szál cigivel? – A vöröses szemű és orrú férfi kedvesen mosolygott és az alkoholszag ellenére sem dülöngélt. Tímea előhúzta a gyűrött paklit, kirázott belőle egy szálat. Aztán persze tüzet is kellett adnia, a szél miatt odanyújtotta az öngyújtóját, a férfi rágyújtott, visszaadta és megköszönte. – Tudja, elég ideges vagyok az asszony miatt. Bevérzett, olyan izé, epeköve volt, aztán a múlt héten műtötték, mindennap be kellek menni a kórházba, és hát a doki tegnap is nyújtja a zsebit, kéri a lóvét, de hát nekem sincs, honnan adjak, érti, amit mondok, ugye? – Tímea bólogatott, hogy érti, de fél szemmel a villamost leste, jön-e már, és még inkább leste, amikor a férfi folytatta: – Inkább kér az ember, mint hogy raboljon, nem igaz?

Tímea kissé közelebb húzta magához a bőröndjét, önkéntelenül is végigmérve a testes, negyvenes férfit, de megkönnyebbülten látta, hogy a villamos befut az előző megállóba, már csak pár másodperc, és itt van. A férfiból viszont tovább dőlt a szó: – De a rablóknak könnyű, azoknak milliárdjaik vannak, nekem meg nincs lóvém. Csak jövő héten jön a segély, aztán kifizetem az albérletet, és mi marad? Nem is értem, hogy gondolja ezt az állam? – Tímea rázta a fejét, hogy ő sem érti, de aztán befutott a villamos. – Látom, maga intelligens nő – fűzte tovább a szót alkalmi beszélgetőpartnere – megkérdezhetem, hogy nem tudna-e támogatni egy kisebb összeggel? – Tímea zavartan hebegett a villamosról és a vonatról, majd gyorsan betuszkolta bőröndjét a kinyíló villamosajtón, búcsúzóul a férfi kezébe nyomta a cigisdobozt, majd megkönnyebbült sóhajjal rogyott le az egyik ülésre. Felszabadultan nevetni csak a Jázmin intercityn kezdett, útban Budapest felé, amikor eszébe jutott, mit fog szólni az anyukája, ha elmeséli neki ezt a történetet. Fejét a hűvös ablaküveghez nyomta, és amikor meglátta a tükörképét, még hangosabban nevetett: nézte fekete szemét és haját, sötét bőrét és a nyakában lógó konferenciás névtáblát: Kolompár Tímea, iskolapszichológus. A kicsorduló könnyek elhomályosították a képet, és bevillant a debreceni alkoholistáé, ahogy kivillantja hiányos fogsorú mosolyát köszönetképpen a cigiért, és hátrasimítja az elhúzó villamos menetszelétől összekócolódott szőke haját.

Kolbenheyer kommentpolitikája
 

1 komment

Címkék: kolbenheyer ír

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr962340395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fhj 2010.12.05. 19:19:59

ha viccelodni akarnank, ugy is fogalmazhatnank, hogy az oligofren szociografia mufajanak gyongyszemevel all szemben az olvaso. en azonban megis inkabb a pszichedelikus felhangokra helyeznem a hangsulyt.