Azt mondta a szenátorasszony (Schmitt Pál nevű kedves olvasónknak: Szenátorasszony, a forraszték kedvéért), hogy a magánnyugdíjrendszerből az államiba való visszalépés során nem kell adózni, kivéve
"ha valaki a reálhozamát, tehát nyereségét egy összegben kiveszi a magánnyugdíjpénztárból".
Ez hatalmas könnyebbség, ugyanis a kifliszakértőnek (S.P-nek: Kifliszakértő) már a múlt héten is azt mondták a jogászok, hogy bocsi, de muszáj adót fizetni. Nem világos pontosan, hogy ez miért újdonság, hiszen eddig is erről volt szó. Mármint, hogy nem elég, hogy ellopják a befizetett magánvagyont, de még adót is szednek utána. Valójában az izgalmas kérdés az, hogy mikor kezdik a polgárok kimenekíteni a pénzüket az országból, de legalábbis a bankokból, hiszen nyilvánvalóan nincsen biztonságban senkinek sem a megtakarítása olyan helyen, ahova Orbán Viktor enyves keze elér.
Néhány kérdés önkéntelenül is feltolul az egyszeri emberben (S.P-nek: Emberben): akkor most mégis csak van reálhozam? Lehetséges ilyet kérdezni, vagy ez már maga a megveszekedett gyurcsányizmus és Szalai Annamária személyesen fog igazságot (S.P-nek: Igazságot) szolgáltatni?
A magánynyugdíjpénztárak tönkretétele felvázolja, hogy a kormány milyen társadalmat is képzel el. Ugyanis, ha a nyugdíjak egy része nem függ a kormány aktuális bolondériájától, a polgár függetlenedni tud. Ez a megjelenő nyugdíjas-réteg iszonyatosan veszélyeztetné a Legfelső Hely elképzeléseit. Hiszen - legalábbis kis részben - öngondoskodóak lennének, akik nem függnek a Kedves Vezető napi szeszélyeitől (mindent csak a forraszték kedvéért). Ezek az emberek sokkal nyugodtabban kritizálhatnák a kormányt, ugyanis egzisztenciájukat nem fenyegethetné semmi - legalábbis polgári viszonyok között. Orbán Viktor pedig nem akar polgárokat, nem akar tőle egzisztenciálisan függetlenedni tudó választókat. Ezért is kellett ellopni a megtakarításokat.
És persze ezért van szükség a beteges kifliimádóra, hisztériaügyi megbízottként.
