Az alábbiakban vendégszerzőnk, Csaba Orsolya posztját olvashatjátok:
„Forradalomként” vagy a „demokrácia felszámolásaként” értelmezhetjük a második Orbán-kormány gyakorlatát?
Orbán Viktor már megválasztásának estéjén úgy értékelte a választás eredményét, mint forradalmat. Hogy miben áll is ez a forradalom, így magyarázta:
„Ma forradalom történt a szavazófülkékben… A magyarok ma rendszert buktattak, új rendszert alapítottak: a halatommal visszaélő oligarchák rendszere helyett a nemzeti együttműködés rendszerét.”
„Ma forradalom történt a szavazófülkékben… A magyarok ma rendszert buktattak, új rendszert alapítottak: a halatommal visszaélő oligarchák rendszere helyett a nemzeti együttműködés rendszerét.”
Hannah Arendt viszont a következő definíciót fogalmazta meg:
„Forradalomról csak ott beszélhetünk, ahol a változás új kezdetként értelmezhető, ahol erőszakot egy egészen új állam létrehozásáért alkalmaznak, s ahol az elnyomás alóli felszabadulás legalább célnak tekinti a szabadság elérését.” (Hannah Arendt(1991.): A forradalom. Európa, Budapest. 45.o.)
Ebben az értelemben semmiképp sem beszélhetünk forradalomról, hiszen ennek értelmezésem szerint új politikai rendszer létrejöttét is kellene eredményeznie. A politikai berendezkedés alapvetően nem változott, és természetesen a politikai elit cseréje sem ment végbe. Hiszen a demokratikus rendszer sajátossága, hogy az a párt, amely elveszít egy választást, még négy év múlva ismét hatalomra kerülhet, illetve a győztes is elveszítheti pozícióját. Ez a demokratikus versengés és szabad választás lényege. Már csak azért sem beszélhetünk elitcseréről, hiszen a Fidesz és többi ellenzéki párt tagjai, de legalábbis prominensei eddig is a politikai elithez tartoztak, és a mostani ellenzék is oda tartozik.
1990 óta Magyarországon szabad, demokratikus választások voltak. Ez valószínűleg a jövőben sem lesz máshogy. A „forradalom-retorika” a korábbi választásokat és annak eredményeit mintha nem fogadná el legitimnek, ennek megkérdőjelezése pedig véleményem szerint veszélyes út, és a demokratikus értékek relativizálásához vezethet. Az, ha egy politikai vezetés sikertelen volt, nem az alkotmányos berendezkedés hibája, amennyiben azok játékszabályait betartották. Ha pedig egy sikertelen kormányt újraválasztanak, az sem a rendszer alapjaiban kereshető, hanem sok más egyéb tényezőben, mint például a választópolgárok tájékozottságában, a politikai kultúra nem megfelelő szintjében, vagy akár a pártok meg nem valósítható ígéreteinek kampányában.
Ezek figyelembevételével csak remélni tudom, hogy a „forradalom” kifejezés a Fidesz részéről elsősorban kampányfogás, és a gyökeres változások, és a korábbi rossz gyakorlat kiküszöbölésére, és nem az egész alkotmányos alapszerkezet alapjainak megváltoztatására utal.
A másik szélsőséges értelmezése napjaink történéseinek, hogy a Fidesz a demokrácia felszámolására törekszik. Vannak olyan intézkedései a jelenlegi kormánynak, amelyre hivatkozva alátámaszthatónak tűnik ez az állítás. (ellensúlyok gyengítése, visszamenőleges hatályú törvénykezés, magántulajdon megsértése) Ennek ellenére úgy gondolom, hogy korai és elhamarkodott ilyen állítást megfogalmazni.
A Fidesz demokratikus és szabad választásokon alkotmányozásra is elegendő, soha nem látott felhatalmazást kapott a választóktól, tehát a kormány legitim. Lehet (és sokszor érdemes is) arra hivatkozni, hogy a Fidesz programjában nem szerepeltek a most végrehajtott intézkedések, azonban ez sokszor igaz, gondoljunk csak arra, hogy senki nem szokott a megszorításokkal kampányolni, amely azonban sokszor elkerülhetetlen. Ilyen alapon szinte bármely kormány kritizálható.
Úgy gondolom, hogy a kormány tényleg a lehető legszélsőségesebben igyekszik saját hatalmát kiszélesíteni, de – legalábbis jogilag – az alkotmányosság keretein belül. Arról lehet és kell is vitatkozni, hogy sért-e egyes demokratikus normákat, de ez azért messze nem a demokrácia megszűntetését jelenti. A demokrácia felszámolásáról pedig majd akkor beszélhetünk, ha Magyarországon nem lesznek szabad választások, a választók nem mernek, vagy nem tudnak majd másik politikai erőre szavazni. Ettől azonban még elég messze vagyunk.