Három hónapja levelet írtam Pokorni Zoltánnak, kerületem országgyűlési képviselőjének, amiben arra kértem, hogy ne szavazza meg az Alkotmánybíróság hatáskörének megnyirbálását. Tulajdonképpen hamar választ kaptam, hiszen megszavazta. Ma viszont válaszlevelet is kaptam tőle.

A személyes válasz önmagában is jó hír. Jó hír továbbá a levél hangvétele: nyoma sincs annak a hatalmi gőgnek, ami a fideszes szóvivők magyarázatait manapság jellemzi. Nem próbál meg betolni a piros sarokba sem, érti, hogy attól még, hogy elutasítom a politikájukat, nem támogatom az ellenfeleikét. És nagyon értékelem azt az őszinteséget is, amivel leírja, hogy az AB kiherélésére a válságkezelés miatt van szükség, azaz, hogy ne lehessen elkaszálni pl. a különadókat. De a jó híreknek itt vége is van.

Pokorni levelében azzal védi a különadókat, hogy nélkülük a költségvetés összeomlana, és az IMF diktálná a feltételeket. Engem mindig erkölcsileg riaszt az okos emberek hiányos érvelése: az elhallgatás persze nem hazugság, de valójában ilyenkor a vitázó azzal játszik, hogy vitapartnere nem tud valamit, nem vesz észre valamit. Mit hallgat el Pokorni?

1.    A költségvetés leginkább azért omlana össze, mert a Fidesz gigászi adócsökkentést hajtott végre. Az egy kulccsal és a családi kedvezményekkel én személy szerint nagyon jól jártam, de akkor sem tisztességes úgy érvelni, hogy a különadó nélkül hiány lenne, hiszen csak adócsökkentéssel és különadó nélkül lenne hiány, adócsökkentés nélkül viszont nem.
2.    Az IMF „diktátuma” biztosan szörnyűbb lenne, mint Matolcsyé? Honnan tudjam, ha egyiket sem ismerhetem? Ha számokkal meg tudnának győzni arról, hogy jobban járok a különadókkal és a magánnyugdíjak lenyelésével, mint az IMF hiteleivel, akkor miért nem ezt teszik?
3.    Végül miért a különadókról beszél csak Pokorni? Az eltelt három hónapban sokkal fontosabb kérdéssé vált a nyugdíjrendszer államosítása, hiszen ez nem csak költségvetési kérdés, hanem egy nagy szociális rendszer kétes reformja is. A hallgatás azért kínos, mert kénytelen leszek találgatni, és netán az jut eszembe, hogy a külföldi vállalatokra kivetett különadók egyszerűen jobban kommunikálhatók, mint az elvett nyugdíjam.

Természetesen az elmúlt hónapok után nem voltak illúzióim, nem vártam más, jobb választ. Még most is hihetem akár azt is, hogy Pokorni kifelé mérsékelten képviseli a pártja álláspontját, de belül vitába száll vele. Ezt az interpretációt erősíthetné az is, ahogy szembefordult Hoffmann Rózsával az oktatásügy kérdéseiben. De nem akarok spekulálni. Legyünk őszinték: valódi választ nem kaptam azon túl, hogy erre a „nem elegáns” lépéssorozatra a Fidesz-kormányzás tartóssága miatt van/volt szükség.