Emlékeznek még Karinthy (Igen, kedves Bayer úr ő is zsidó, ugyan magyarosabb a neve az önénél, de maga legalább minden megszólalásakor nem a nevével emlékezteti minden olvasóját a II. világháború előtti németbarátságra) Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című novellájára. Érdemes felidézni, mert megvalósult az Európai Parlamentben . Daniel Cohn-Bendit mint fiatal Karinthy rápirított az élet nehézségeivel megalkuvó Orbán Viktorra. Az egzisztencialista filozófia alapvetését posztmodern gúnyába öltöztető Hiperkarma szám szövege – „egyedül a vadidegen az, akibe beleszületek, akibe beleszületek, beletanulok” – jól mutatja Orbán Viktor metamorfózisát. Amely mellesleg abban a húsz évben zajlott le, ami a legutóbbi kormányzati kommunikáció szerint a kommunisták visszatérése ellen túlbiztosított és félelem vezérelte rendszernek bizonyult, és mint ilyen ma már felesleges. Egyszóval a konzervatív-jobboldali Orbán létrejöttéért is a magyar szocialisták felelnek. (A Lindbergh bébi ügyét most nem vonnám ide.)
De térjünk vissza a Karinthy analógiához. A novellában az epikai énnek a szivarfüsttel bepermetezett Andrássy úton a fiatalkori énjéből a kopott ruhák szúrnak leginkább szemet. Ez nem más, mint az erkölcsi elveknek a valóságos világba való kivetülése többnyire nonkonformista döntéseken keresztül. Orbán számára a „vörös Danny” kopott ruhája a tényleges politikai hatalom hiányának szimbóluma, és mint ilyen egyben felel Orbán átváltozásáért is. (Most eltekintenék a népszerű toposzok beemelésétől, mint az antalli jóslat és egyéb szekuláris istenbizonyítékok fejtegetésétől.) Mert ugye az a 90-es évek elején a magyar szabadelvűségért Levi’s farmerrel és szakállal küzdő rebellis mindenegyes újabb szőrszállal egyre távolabb került a minél nagyobb hatalom megszerzésétől (erről egyébként Mesterházy Attila bajsza is tudna mesélni, ha még élne).
Hajós András egy régi Heti Hetes adásban úgy fogalmazott a vidéki liberális fiatalok (FIDESZ) nem tudták megbocsátani a belvárosi értelmiség sihederjeinek lekezelő magatartását, ezért nyakon csíptek népieket, konzervatívokat és egy pár kifordított bélésűt meg magukhoz ragadtak szép nagy kereszteket, amikkel vámpírok helyett a fenti csoportot akarták eltüntetni. Tehát Orbánnak Cohn-Bendit is egy olyan liberális vámpír, akivel szemben, ha nem ér semmit a kereszt, akkor a fokhagyma vezethet eredményre. Annál is inkább, mert az egész vitát úgy ülte végig Orbán, mintha egy Móricz regény hagymaszagú falubírájaként egész nap a tornácon kellene őrködnie. Ez a magatartás mutatja meg az egyik főkülönbséget a Karinthy analógiával kapcsolatban. Ott az idős férfi zavarodott, nem tud igazán érvelni, itt csak egy-két másodperc erejéig lesütött szem hasonlítható ehhez. De inkább a „Magyarság = Orbán Viktor” szemantikai bizonyításában merült ki a viszontválasz.
A Karinthy novellában a fiatal idealista számonkérése közben felveti az öreg énjének: „Hol a büszke és szabad Magyarország?” A novellabeli zavart válasz helyett Orbán bizonyára csak annyit mondana: „Hát épp itt hozom létre.” (Ha a Kétfarkú Kutya Párt nyer, lehet, hogy lefolyt volna ugyanez a párbeszéd, de a választ minden valószínűség szerint az
irónia minisztérium adta volna ki.)
