Szívesen hinnénk el azt, hogy a 21. században a politikusok már nem tudják olyan egyszerűen irányítani a gondolatainkat. Hiszen az információs forradalomnak köszönhetően mindenki mindenről tud, ha a metrón ülsz, akkor is olvashatod a mobilodon a jemeni tüntetések híreit, vagy azt, hogy épp most költözik nagyobb irodába Orbán. Sajnos azonban az átlagember tájékozottsága még mindig nem túl nagy, és amit nyerünk a vámon, elvesztjük a révnél: a politikusok is követnek minket, és mostanra már a legnagyobb közösségi oldalon, a Facebook-on is nyomulnak a pártok nagyjai. Persze három évvel ezelőtt még nem is vártunk volna ilyesmit, de Obama amerikai elnök sikere és BlackBerry-je előre jelezte azt, hogy lassan majd itthonra is beszivárog a politikába a közösségi média.
A tavalyi választáson a Fidesz rendkívül jól mutatta meg azt, hogy hogyan lehet használni és hogy mekkora hatalma van a Facebook-kampánynak. Könnyen lehet, hogy ha az MSZP korábban ébred, most nem írnának új alkotmányt a képviselőink. Ez azonban, mint mindig, ki fog egyenlítődni, hiszen a magyar pártok rendkívül jól koppintják egymás ötleteit. Gyurcsány - Orbán Viktor baloldali koppintása - most új színt hozott a közéletbe azzal, hogy nem a blogján osztja meg kéretlenül az ország megváltásával kapcsolatos elmélkedéseit, hanem a Facebook-on küld nyílt levelet, és osztja meg a madártej receptjét. Persze ha figyelembe vennénk, hogy eközben Bárándy, Répássy és Gaudi-Nagy dolgozott ott, ahol neki is kellett volna, akkor nagy mellélövés lett volna, de szerencsére nem vesszük figyelembe. Hisz Gyurcsány az elmúlt húsz év politikájában az egyetlen baloldali politikus, aki úgy meg tudja dobogtatni a nyugdíjas nénik az emberek szívét, ahogy azt jobboldali ikertestvére, Viktor teszi már hosszú évek óta. Ezért mindketten tulajdonképpen azt tesznek amit akarnak, hiszen az őket már-már bálványként imádó tömegnek oly mindegy, a többieknek meg hát szintúgy. A baj csak az, hogy az egyik miniszterelnök. Nem, az is baj, hogy a másik is az volt. Sőt, ha így mennek a dolgok, még lesz is. Na ez a baj.
Magunkat hibáztathatjuk csak, hiszen azt kapjuk, amit megérdemlünk. (Horváth Andor Márton szerint ha klónoznánk Kádárt, a következő választáson ő nyerne kétharmaddal, nem, négyharmaddal) A közösségi média illetve az információs forradalom együtt azonban egy olyan lehetőséget adna nekünk, ami segíthetne kilábalni ebből a gödörből: politikai formációt lehetne alakítani minimális büdzséből úgy, hogy az azt tudná képviselni, amit az internet is megtestesít: a szabadságot, demokráciát. Bármennyire is úgy tűnik, a magyaroknak nem való egyik sem, sajnos csak ez a kettő tudná megadni azt, amire a legtöbbünk vágyik: biztonságot, jólétet, nyugalmat. Nézzünk le délre, az észak-afrikai és közel-keleti arab államokba, és vegyük a lapot: ezek a fiatalok mi is voltunk, mi is lehetnénk. Ha nem hallatjuk a hangunkat, senki nem fogja hallani. A pesti ifjúság lassan-lassan elfelejtette, milyen is az elnyomás ellen felkelni, ám a Gyurcsányizmus kihozta a sodrából. Remélem az Orbánizmus alatt is be fog telni a pohár, mert mára látnia kell a vaknak is: az egyik nem jobb a másiknál, nem cserélhetjük le őket egymásra, és ha érdemi változást akarunk, mindent meg kell tennünk azért, hogy se az egyik, se a másik ne kerülhessen újra egy demokratikus választáson hatalomba.
