Az MDF mostanában Bokros Lajosra szállt rá, aki elvileg kénytelen lehet lemondani EP-mandátumáról, ha az őt legutóbb jelölő párt erre kéri. Az MDF ismét remek képletet talált ki a népszerűséggyűjtésre. Ahogyan tavaly egy kis SZDSZ-es kampányfinanszírozásért cserébe lemondott a parlamentbe jutás esélyéről, úgy most az egyetlen, még a párthoz köthető nagyformátumú politikust próbálja kiebrudalni, némi bulváros sajtóvisszhang reményében.
Érdekes, hogy az utóbbi kormányzati ciklusok két jelentős kis pártja, az SZDSZ és az MDF milyen hasonló módon süllyedt a mélybe. Mindkettő folyamatosan egyenesen a hatalom felé tört - az SZDSZ kormányzásig vitte, az MDF pedig a parlamentbe jutásért küzdött sikerrel egy ideig -, és egyik sem képviselte érdemlegesen azokat az elveket, melyeket sajátjának vallott.
Bokrost igaztalanul vádolják MDF-hűtlenséggel. Már az EP-választások után rögtön igazi MDF-szellemként az euroszkeptikusokhoz csapódott, mivel a bizottsági tagságot el akarta érni. Persze az MDF által hangoztatott elveknek ugye semmi közük az euroszkepticizmushoz, de ez mindegy volt, a lényeg a mennél több azonnali hatalom reménye volt.
A két régi kispárt bemutatta, miért egetverő hülyeség az, hogy "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok", az LMP viszont nem köt kompromisszumot. Ahelyett, hogy minden erejét a Fidesz belső anarchiája ellen, a demokratikus jogállam mellett vetné be, igenis képvisel mindent, aminek révén ökopárt maradhat. Ha valaki nem a nagy szemét Fideszt és MSZP-t szeretné, kénytelen ökopártivá válni. Ha pedig leszarja a bálnákat, sőt, idegesítik, továbbra sincs, aki igazán képviselné tudná a magyar politikában.