Legyünk igazságosak. Amikor Lázár János azt mondta, hogy „akinek semmije nincs, az annyit is ér”, nem a szegényekre gondolt úgy általában, hanem a megélhetési politikusokra. Aki nem ért el semmit munkásemberként vagy épp tanárként, az ne legyen politikus a politikusi fizetésért.
Hát ebben speciel nem értek egyet Lázár Jánossal. Nekem semmi kifogásom a megélhetési politikusokkal szemben, épp oly kevéssé, mint a megélhetési orvosokkal és megélhetési utcaseprőkkel szemben. Én már csak úgy vagyok vele, hogy az ember pénzért dolgozik, a szerencsésebbje meg még nem is utálja ráadásként. A politika is egy szakma, aki ahhoz ért, az abból él.
De Lázár János nem szereti a megélhetési politikusokat. Azokat, akik semmire sem vitték eredeti szakmájukban, akik csak a politikából élnek. No, de kire gondolt Lázár János?
Hoppá! Ugye, ugye? Ki az a leghíresebb politikus, aki mindig csak és kizárólag ebből élt?
Hát bizony Lázár János Orbán Viktort küldte el melegebb éghajlatra.
Okos dolog volt ez, képviselő úr? Tudja, mit csinál?
Csak azért kérdezem, mert a második megélhetési politikus, aki eszembe jut, aki soha semmire sem vitte az eredeti szakmájában, az egy bizonyos hódmezővásárhelyi polgármester. Úgy hívják: Lázár János.
Na, viszlát.

Kolbenheyer kommentpolitikája