Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

– Miért voltál kikapcsolva? Pedig láttam, hogy fenn vagy a neten … – Samu csak a foga között szűrte a szót, ahogy szokta, zsebre dugott kézzel, előreeső vállal csoszogott. – Ööö … lemerültem … és nem vettem, izé, észre, meg … – Laci belepirult a hazugságba, ahogy megpróbálta tartani a lépést. Azt mégsem mondhatja el, hogy azóta kapcsolja ki rendszeresen a mobilját, amióta múlt héten éjjeli egykor az a nyomorult elektroszemét magától felhívta Esztert, aki aztán napokig célozgatott rá, hogy most szórakozik vele, vagy akar valamit, és Laci azt se tudta, mi volt a jobb, amíg nem értette a kötözködő megjegyzéseket, vagy amikor rájött, hogy a telefon önállósította magát, és pont ezt a pattanásos tehenet szemelte ki neki. És persze azt sem mondhatja, hogy mindez azért van, mert Juci, a kishúga kipróbálta, tényleg vízálló-e a neonzöld csoda, és víz alatti videofelvételt készített vele a fürdőkádban. Ráadásul azóta szappanszagú, vagy már az érzékei játszanak vele. Szóval, Laci legyűrte a zavarát, és felzárkózott Samu mellé: – Amúgy hova megyünk? – Samu hirtelen jobbra fordult, lábával finoman megrúgta a lengőajtót, kissé oldalra fordulva kicsusszant, és közben hátravetette: – Cigiszünet.

Laci sejtette, hogy baj lesz, mert délig nem mehetnek ki a suliból, és ez azt jelenti, hogy Samu az udvaron, a tornaterem mögött akar cigizni, ő meg mehet vele, hiszen most már ciki lenne visszafordulni. Pedig tegnapelőtt már elkapták őket, és csak miatta úszták meg az intőt, de másodjára nem fogják. Főleg azután, hogy Samu múltkor összebalhézott a madame-mal. Gábor tanárnő ragaszkodott ehhez a megszólításhoz, így aztán francia órán kívül is ráragadt. A folyosón viszont ő szólította meg Samut, méghozzá erélyesen, hogy mégsem itt kéne nemi életet élni. Az biztos, hogy a kilencedikesek gyakran kerültek erre egyet, mert az a nyelves technika, amit Samu Lillával bemutatott, elég látványos volt. Samu viszont nagy, őszinte szemekkel, mosoly nélkül azt válaszolta az ötven felé közeledő hajadonnak: – Irigykedik a tanárnő, vagy savanyú a szőlő? – A botrány csak azért nem lett nagyobb, mert Gábor tanárnő női hiúsága megakadályozta, de a népes nézőközönségtől a diákok azért értesültek róla. Samura azóta néhányan vadásztak. Ebből lett a tegnapelőtti ellenőrzés a tornaterem mögött.

De most talán megúszták. Laci olyan gyorsan szívta a cigit, hogy majdnem beleszédült, de csak arra bírt gondolni, hogy legyen már vége, és menjenek vissza az épületbe. Samu szokás szerint kómás volt még, hüvelyk- és mutatóujja között fogta a cigit, és lassan fújta ki a füstöt az orrán. De végül az övé is elfogyott. Épp visszaindultak, amikor nyílni kezdett az udvar távirányítású utcai kapuja, Erdőssy tanárnő érkezett autóval. Samu azonnal reagált, a fal mellett továbbment: – Most kilépünk, cigit akarok venni. – De ekkora mákjuk nem volt, a visszapillantóból észrevette a szökevényeket Erdőssy, és visszahívta őket. Samu teljes nyugalommal megfordult, és anélkül, hogy ránézett volna a tanárnőre, épp amikor az autó lehúzott ablaka mellé értek, odaszólt Lacinak, lazán, de elég hangosan, hogy behallatsszon: – Na, ezt a rendszámot is megjegyeztük … – Lacinak ez fel sem tűnt, örült, hogy gyorsan bementek az épületbe, és újra, talán ezredszer megesküdött magában, hogy Samuval soha többet, sehová, semmit. De Erdőssy tanárnő nagyon jól hallotta, és miután múlt héten valaki elvitte a fél sárhányóját, nem volt mókás kedvében (azt persze nem tudhatta, hogy a sárhányót Gábor tanárnő vitte el, de női hiúsága abban is megakadályozta, hogy ezt bevallja). Berohant az igazgatói irodába, ahol Takács, az igazgató mellett épp Vámos, a 12.B osztályfőnöke állt, így aztán mindkettőjükre kiereszthette dühét, hogy ha őt megfenyegetik, akkor rendőrségre megy, és ez a Samu egyébként is … Vámos alig bírt megszabadulni, de persze forrt benne a düh, hogy érettségi előtt még ilyennekkel fárasztják, ahelyett, hogy …

A magyaróra első pillanatában érezni lehetett, hogy valami lesz. Vámos mosoly nélkül rontott be, levágta a naplót, belerúgott a szekrénybe, földhöz vágta a széket, és ordított. Hogy Samu, az még hagyján, de hogy Laci, ezt nem tűri, és ha azt hiszik … És ez így ment. Laci úgy érezte, meg tudná ölni Samut. Sőt, úgy hogy meg is teszi. Kicsöngetéskor Vámos kirohant, és mire Laci felnézett, Samu sem volt sehol. Kirohant a folyosóra, és még látta csukódni a fiúvécé ajtaját. Utána vetette magát, feltépte az ajtót, körülnézett, a bal középső kabin foglalt volt. Belerúgott az ajtóba, majd beugrott a mellette lévő kabinba, lábával lecsapta a vécé fedelét, felugrott, belekapaszkodott az elválasztó falba, felhúzta magát, és azzal a lendülettel köpött. Vámos tanár úr lehúzott gatyával ült a vécén, és amikor nyakában landolt a csula, lassan felnézett.

Kolbenheyer kommentpolitikája