Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

A hőség most is mellbe vágta Jucit, de már számított rá. Gyorsan lerúgta a cipőjét, nehogy a magát önkéntes rendőrnek képzelő apuka most neki szóljon be, mint múltkor annak a szerencsétlennek, aki életében először járva az uszodában, nem vette le rögtön az ajtón belépve a cipőjét („Olvasni tud, vagy segítsek?!”). Mire a táskájától, kabátjától és pulcsijától is megszabadult, a fiai már rég eltűntek az öltözőben. Csak ekkor pillantott körbe, a megszokott társaság volt ott: az elnyűtt anyuka a kisgyerekével, a két hústorony, a hatalmas keblű bírónő, a fotós anyuka, a decens nagymama, a nyugalmazott cégvezető a mobilján lógva, újgazdag apuka az őt istenítő majdnem-újgazdag anyukával, és aztán a sarokban laptopjával, oldalzsebes gatyában és borostával a menő apuka. Juci önkéntelenül megfordult, megnézte magát a tükörben, lejjebb húzta a pántos fölsőjét, és persze elpirult, amikor a tükörben észrevette, hogy a menő apuka éppen ránézett azzal az elbűvölő mosolyával. Illetve mivel háttal állt neki éppen, talán inkább a fenekét nézte. Megpördülve kicsit aggódva simított végig a farmerjén, de aztán megkönnyebbülve nyugtázta, hogy a feneke jóval kisebb, mint a fotós anyukáé, bár talán nem annyira kerek. A váratlanul megszólaló behízelgő hangtól viszont összerezzent: – Látom, már te is ujjatlanba jöttél …

A szexi anyukát Juci ösztönösen nem kedvelte. Talán megérezte benne a riválist. Mindenesetre a rámenőssége zavarta. Ahogy a sok elhízott, fáradt, csúnya nőnek elmagyarázta, hogy ide csak ujjatlanba érdemes jönni a hőség miatt, és közben mindig úgy hajolt, hogy domborodó melleit az izzadva tátogó apukák megcsodálhassák, vagy ha nem azt, akkor a tökéletesen feszülő nadrágba bújtatott fenekét. És ahogy nevetgélve lehuppant a menő apuka mellé, akire minden, gyerekét a Robi bácsi úszóedzésére járató anyuka vetett néhány lopott pillantást a várakozás órája alatt, és gátlástalanul belepillantva a laptop képernyőjébe megkérdezte, hogy jé, hát te tanár vagy? Juci igazán nem akart semmit, legfeljebb elolvasni az újságot, de ha már itt van, akkor persze legyen csinos, és azt sem bánta, ha a férfiak elismerően néznek rá, kell azért a külső megerősítés, hogy két gyerek után sem csúszott szét az alakja. És ez meg is volt, amíg meg nem érkezett a szexi anyuka, hogy az elkényeztetet, hisztis fiát betuszkolja, aztán pedig királynőként parádézzon a hőségtől félig alélva várakozó szülők között. Leginkább persze a menő apuka körül.

A többiek nem jelentettek kihívást. Majdnem-újgazdag anyukának csak újgazdag apukára volt szeme, aki lelkesen magyarázta el neki, hogy most a nyugdíj körüli zűrök miatt hogyan vágtak bele egy hosszútávú nyugdíj-előtakarékosságba, meg egy nagyobb kockázatú középtávúba, és persze mellette a gyerekek nevére is elkezdtek félretenni valamennyit, hát igen, be kellett vállalni a havi száz-százötvenet, ha nyugodt öregkort akar az ember. Az elnyűtt anyuka mindenkivel próbált barátkozni, de két mondatnál többet nem lehetett vele folyamatosan beszélni, mert a legkisebb fia addigra már biztosan vagy a kukát borította fel, vagy majdnem beleesett a medencébe, vagy valaki véletlenül rálépett. A hústorony a férjével jött mindig, és tulajdonképpen megható volt látni az egymáshoz illő párt, de a többiek között úgy mozogtak, mint két Gulliver Lilliputban. A fotós anyuka a maga módján kifejezetten csinos volt, bár Juci azt sejtette, hogy a melltartó sokat formált rajta, ezért volt mindig egymásra vett hosszú- és rövidujjúban, a feneke pedig hihetetlenül kerek volt, csak a méretétől kellett eltekinteni. A bírónő („Képzeljétek, ma egy olyan válóperem volt!”) festett haja és kiszedett szemöldöke viszont kifejezetten riasztó volt, ám Juci mindig meghökkent, amikor látta, hogy az apukák képtelenek levenni a tekintetüket a minden korlátozás nélkül ide-oda hullámzó, irgalmatlan méretű mellekről.

A szexi anyuka megint a menő apuka mellé ült, sőt beszélgetés közben már a kezét is a vállára tette. Juci maga sem értette, miért bosszantja ez ennyire, hiszen amúgy eszébe sem jutott volna flörtölni. Hálásan állt fel az edzés végét jelző sípszóra, hogy felöltöztesse a fiait, addig sem kell néznie a szégyentelen szukát. Amikor már a cipőjüket vették, látta, hogy a menő apuka az ajtóban állva búcsúzkodik, majd hirtelen megfordul és rámosolyog valakire, akit Juci elől eltakart az ajtó, sőt a kezét is kinyújtotta, mintha az arcát simogatná annak a valakinek. És akkor Matyi, Juci kisebbik fia kirohant, kivágva az ajtót, és Juci a röhögéstől görcsben nézett hol a döbbenettől jéggé dermedt szexi anyukára, hol pedig az ajtóban álló félhosszú, festett hajú, fülbevalós srácra, akinek az arcát a menő apuka simogatta.

Kolbenheyer kommentpolitikája