Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

- Halló, Maren? Itt Doro!
- Doro? Már meg is jöttél? Azt hittem két hétre utaztál el! Hova is? Fehmarn?
- Dehogyis, Maren! Katmanduból telefonálok!
- Ja, persze. És? Érdekes volt? Mert képzeld el, hogy itt mi történt! Meséltem már, hogy új istállóba vittem Siskót? Nem bírtam elviselni, ahogy az az ostoba Hark bánik velük! Szóval találtam egy újat, nem is messze, Eutin mellett …
- Igen, már mesélted. De figyelj, azért hívlak, mert kórházban vagyok, a harmadik napon előjött a magassági betegségem és végül helikoptert hívtak …
- Kórházban? Édes Istenem, hogy vagy? Remélem, nem komoly. Mert itt az történt, képzeld, hogy alig vittem át Siskót az új helyre, a gazda, egyébként Kjellnek hívják, nem valami beszédes fickó, felesége sincs, az anyjával él a tanyán, szóval Kjell kórházba került, nem fogod kitalálni, mivel, szóval a prosztatájával …
- Igen, igen, Maren, ez érdekes, de azt akartam elmesélni, mert hát az orvosok nagyon rendesek, de csak angolul tudnak egy kicsit, szóval nem nagyon van kivel beszélni, amióta lehoztak a hegyről, hogy iszonyú volt, amikor rám jött ez a magassági betegség, persze itthon mondták, hogy ez nem kizárható, sőt, képzeld, külön biztosítást kellett kötni rá, eléggé drágállottam is, de most áldom a szerencsét, hogy megkötöttem, mert hát a helikopter azért elég drága, de különben bele is halhattam volna, azt mondták …
- Ez szörnyű, Doro drágám! De már jobban vagy? Mert Kjellt már megoperálták, és minden rendben, nincs áttét, de aztán elküldték három hétre Dampba kúrára, három hétre, érted, a tavaszi szezon elején! Hát meg is ijedtünk, a többi lótulajdonossal, hogy most mi lesz a tavaszi féregirtással, tudod, azt mindig ilyenkor, május elején szoktuk, és Kjell még legalább egy hétig nem lesz itthon …
- Értem, értem. Amúgy gyönyörű volt, az alaptábor is már háromezer méteren van, és a túra végén elvileg felértünk volna ötezerig, de hát én, sajnos, nem bírtam. Na erre persze nincs biztosítás, azt a pénzt nem kapom vissza, amit befizettem, pedig alig a harmadát csináltam végig a túrának, mondjuk nem mondhatom, hogy becsaptak, mert azt már az elején elmondták, és még a szerződésben is benne volt, hogy a magassági betegség vis maior, nem lehet előre tudni, kinek lesz, kinek nem, szóval, ha valakit elkap, annak sajnos abba kell hagyni, és ezzel annyi …
- Hát igen, ezek a biztosítók! Nem is értem! Kjellnek nem csak a kúrát fizetik, de még egy istállófiút is, aki délelőttönként kiganajoz, de persze csak úgy ímmel-ámmal, nem az igazi. Így aztán a féregirtást se tudjuk megcsinálni, mert ahhoz teljesen ki kellene üríteni az istállót. Felhívtam Kjellt, hogy nem tudná-e elintézni, erre tudod, mit mondott? Hogy én ne ugráltassam őt, amikor az életéért küzd! Hát nem szemtelen egy fickó? Nem is tudom, mit csináljak, megint keressek új istállót?
- Hát igen, van aki sosem bír együtt érezni másokkal. Azt hiszed, a fiam kijön értem? Hát nem. Azt mondta, elég hülye vagyok, ha az ötvenedik születésnapomra magashegységi túrát kérek, ő nem ér rá Nepálba röpködni. Mondjuk nem is egyszerű ide az út. Kétszer szálltunk át, másfél napig tartott, teljesen kikészültem a végére, ehhez képest már az érkezés délutánján elindultunk és legalább tizenöt kilométert gyalogoltunk. Jó, hogy a cuccot nem kellett cipelni, a sátrak előre fel voltak állítva, a személyes csomagokat meg a serpák vitték.
- Na, akkor legalább nektek jó volt. Mi itt azt találtuk ki, hogy akkor elhalasztjuk a féregirtást, de felhívom megint Kjellt, hogy akkor legalább három nappal az érkezése előtt szóljon, hogy elő tudjunk készülni, és rögtön elkezdhessük a kúrát. Ha már itt van, akkor igazán ki tudja pucolni az istállót, nem?
- De, de, igazad van, Maren. Én még egy pár napot lábadozom, aztán jövök haza, még nem tudom, pontosan mikor, a gépektől is függ, mikorra tudom áttetetni a jegyem. A sokkon már túl vagyok, és azt hiszem, így is megérte, kaland volt, nem sokan mondhatják el magukról Plönben, hogy részt vettek ilyesmin, nem így van, drágám?
- Így, így, Doro. Akkor gyere, már nagyon várunk, meg a jövő héten lesz Geesche aranylakodalma, meg vagyunk hívva, tudod! Mindenképpen el kell mennünk, mert képzeld, mit hallottam! Geesche építtetett egy szökőkutat a kertjébe, ilyen nagy kövekből van összerakva, középen fut benne a vízvezeték, még szerencse, hogy Joop annak idején az egész kertet behúzta víz- és villanyvezetékkel, aztán a motoros szivattyút is meg lehet hajtani. De, hallod, szökőkutat!
- Egyesek tényleg nem tudják, mit csináljanak jó dolgukban … !

Kolbenheyer kommentpolitikája