A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rukverc (15) rükverc (11) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer ír 52.: Csináld magad!

2011.08.27. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


Misi éppen a szemcseppet készült kiváltani, amikor megszólalt a telefonja. Reggel ugyanis teljesen váratlanul arra ébredt, hogy a bal szeme olyan, mintha behúztak volna neki. Megreggelizett és rögtön beautózott a kórházba. Rövid keresgélés után eljutott az ügyeletre, ahol az asszisztens kicsit megijedt a személyijében szereplő doktori címtől − ilyenkor nem szokta elárulni, hogy jogi doktorátusról van szó −, és előre vette, a doki belenézett a szemébe, felírta a szemcseppet, és öt perc múlva már kinn is volt a gyógyszertárban. És akkor csöngött a telefon: − Rosszkor? − Már nem, épp kiváltom … − Mert a gyerekeknél teljesen kijött a szúnyogháló, nem maradhat így éjszakára, valahogy rögzíteni kell, te hogy gondolod? − csak a felesége volt képes így kérdezni, hogy semmilyen lehetőség nem volt a válaszra, csak az, hogy „nem tudom, drágám, te mit szeretnél?”, és aztán az utasítások pontos végrehajtása. Most is csak annyit kért, hogy Anikó nézze meg a többi ablakot is, hogy ha már el kell mennie a Baumaxba, legalább csak egyszer kelljen. De a többi rendben volt.

A profi építkezők már kora reggel elmentek, az úri barkácsolók pedig csak késő délelőtt jönnek, így még eladóval is találkozott a hatalmas raktáráruházban. Hamar megtalálta a kültérre is alkalmas sziloplasztot, ami tömíti és ragasztja is a faelemeket. Hazahajtott. Otthon cseppentett a szemébe, amitől az végleg összeragadt, majd fél szemmel átöltözött, és nekiállt leszerelni a szúnyoghálót az emeleti gyerekszobában. Eredetileg egy felragasztható tépőzár-csík tartotta az ablakkereten. Mivel azonban a tépőzár két év alatt eléggé elöregedett, tavalyelőtt eszkábált egy vékony léckeretet, amit becsavarozható kis kallantyúk rögzítettek az ablakkerethez, ezzel a hálót belepréselték az elaggott tépőzárba. De idénre ez is kevés volt már, a háló újra és újra kicsusszant, a szúnyogok pedig a legkisebb rést is megtalálták. A háló közepén cipzár volt, ezt minden vendég megcsodálta, pedig Misi annak idején a Tescoban vette, igaz, azóta sem lehet sehol ilyet kapni. Lehúzta a cipzárt, kinyúlt, elforgatta a kallantyúkat, és beemelte az ablakon a keretet, majd levette a hálót. A tépőzár-csík gyakorlatilag porrá vált, úgy kellett lekaparni. Fogott egy rossz, tompa kést, és kaparta, majd hálát adott az égnek a választásáért, amikor a kést leejtette a teraszra, tíz centire az ott labdázó kisfiától.

A padlóra fektetett keretet körbenyomta sziloplaszttal majd a tubust a gondosan odakészített újságpapírra tette, bölcsen, hiszen vidáman tovább kígyózott belőle a ragasztóanyag. Rátette a hálót, elsimogatta, ettől már mindene ragadt. Majd újra leszedte a hálót, mert rájött, hogy cipzárral kifele tette fel. Miután ezzel is megvolt, nyomott egy kis ragasztót az ablakkeretre is, majd óvatosan kiemelte az ablakon a léckeretet, a cipzár nyílásán kinyúlva az ablakkerethez szorította, és elforgatta a kallantyúkat. Reménytelenül ferde volt. Újra kinyúlt, és megpróbálta a jobb oldalát feljebb, a balt lejjebb nyomni. Sikerült. Csak éppen a sok nyúlkálástól a sziloplaszttól ragacsos háló itt is, ott is ki csúszott a keret alól. A kés pengéjével visszanyomkodta, ami persze csak azt bizonyította, hogy a léckeret nem szorít mindenhol. Leszaladt a konyhába a szerszámos ládához. A szeges dobozka le volt celluxozva, nehogy kiboruljon. Kikapott az egyik fiókból egy ollót, felvágta, kinyitotta − és az összes szöget beleborította a fiókba. Rohadt kicsik és rohadt sokan vannak, állapította meg, mire az utolsót is összevadászta. Visszarohant az emeletre, majd újra le, mert a kalapács lenn maradt.

Óvatosan újra lehúzta a cipzárt, és kinyúlt. Egyik keze két ujjával egy szöget fogott, a másikkal hasonlóképp a kalapácsot. Rávert az ujjára, a szög leesett. Fogta a következőt. Megint ujj, de markolta a szöget. Harmadszorra eltalálta. Most már behúzhatta az egyik kezét, és beverte a szöget. Aztán a következőt. Amikor a harmadikért nyúlt, érezte, hogy valami ragad: lábával véletlenül meglökte a sziloplasztos tubust, és a ragasztó vidáman folydogált a szeges dobozba. Mindegy, legalább jobban fogja tartani: sziloplasztos szög a sziloplasztos keretben a sziloplasztos szúnyoghálót. Fogta a szöget és a kalapácsot, kinyúlt, az ujjai megcsúsztak a nyélen, és a kalapács kiesett. Nem mert utána nézni, de még a csörrenés előtt rájött, hogy a gyerek hangját a ház mögül hallja, már nem a teraszon játszik. De aztán a csörrenésről arra is rájött, hogy annyira még sincs minden rendben. Kinézett: a terasz közepén ripityomra tört a járólap, az amit, tavaly rakattak le, elhalasztva a családi nyaralást.

Kolbenheyer kommentpolitikája
 

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr523040541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.