Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

A címet a neten néztem meg, és meg is örültem, hogy ilyen közel van. Kicsit eltűnődtem, hogy most vajon hol lehet a bejárat, hiszen a metróépítés miatt az egész környék évek óta fel van dúlva, és állandóan átszervezik a forgalmat is, de majd a helyszínen meglátom, gondoltam. Így is lett, sőt egész könnyű volt, mert már elbontották azt az ocsmány, aládúcolt, fahidat, és az utcáról is be lehetett lépni. Az persze rögtön látszott, hogy a több éves elzártság tönkretette a környéket. Maga az épület egy régebbi bevásárlóközpont-szerűség, még a pláza-építési láz előtti időkből, ennek megfelelően kopottas, és mostanra gyakorlatilag kiürült, csak ez az egyetlen bolt maradt benne. Ezt viszont már messziről reklámozták, el is kezdett izzadni a tenyerem: Diamond Sex Shop. De hát, ha itt lehet kapni, akkor itt lehet. Nagy levegő, és beléptem, végig a szűk, sötét folyosón, de itt legalább már senki sem bámulhat meg, hogy hova megyek. Aztán beléptem a boltba.

A csillogó vitrinek tartalmát látva elvörösödtem, és próbáltam elkapni a tekintetemet, de hamar rájöttem, hogy ez hiábavaló, mert nincs hova, csukott szemmel meg kicsit hülyén mutatnék. És ide végtére is ezért jönnek az emberek, hát nem ciki nézni. Szerencsére hamar megláttam, amit kerestem, oda is mentem az üveglapú pulthoz, és elkezdtem nézegetni a lehetőségeket, de ekkorra már oda is lépett hozzám az egyik eladó. Erre végképp nem voltam felkészülve, viszonylag fiatal lány volt, harsányra sminkelve, de nem csúnya, na most, hogy kell az ilyennel egy szexboltban beszélni. De hamar megnyugodtam, mert kedves és szakszerű volt, semmi kacsintgatás, mintha csak fürdőpapucsot akarnék venni. Szerencsére nem nagyon voltak vevők, nyugodtan kérdezgethettem, és úgy tűnt alaposan ismeri a termékeket, sőt azt állította a legtöbbet ki is próbálta már.

Mondtam, hogy semmiképpen sem szeretnék metálosan csillogót, az nagyon hülyén néz ki, és gáznak érezném, ha más is meglátná. A hossza kevésbé érdekes, egyik modell sem volt túl hosszú, akkor már inkább a vastagság számíthat. Ez persze már pénzkérdés is, világosított fel az eladó, mert ugye a technológián múlik, hogy minden kütyü beleférjen. Szerencsére az akku hasonlóan működik mindegyikben, meg is mutatta gyorsan, hogy kell kivenni, feltölteni. Az élettartamban persze megint csak óriási a különbség, és ettől az ára a többszöröse is lehet. Ez lesz talán a legfogasabb kérdés, gondoltam ekkor, mert azt rögtön mondtam, hogy még sosem használtam ilyet, nem tudom élvezni fogom-e, és akkor érdemes-e a legdrágábbat venni. Persze, ha meg bejön, akkor szívás, ha egy olcsóbb szart vettem, ami azért annyira persze nem olcsó, csak tönkremegy az aksija egy év alatt.

És akkor jött a meghökkenés, amikor a lány megkérdezte, hogy az ízesítést már eldöntöttem-e. Addig azt hittem, hogy mind természetes ízű, de kiderült, hogy van persze epres, meg mentolos, sőt tutti-frutti is. Na, azt semmiképp, mondtam, rágóban is utálom. Egészen belefeledkeztem a válogatásba, sosem gondoltam volna, hogy ekkora a választék valamiből, amit alig ismerek. El is telt néhány másodperc, mire rájöttem, hogy nekem köszöntek, és hátrafordultam.
– Egy elegáns műfaszt, tanár úr? – Gergő tavaly érettségizett, az öccsét és a húgát még tanítom. Lenéztem a kezemben tartott fémrudacskára, végigszaladt az izzadtság a homlokomtól az oldalamon le az alsógatyámig, valószínűleg lilára vörösödhettem, és dadogni kezdtem, de Gergő addigra már a haverja hátát veregetve és hangosan röhögve odébbállt:
– Ez nem … félreérted … én nem … csak itt lehet kapni, és ezért … én csak … izé … elektromos cigit veszek!

Kolbenheyer kommentpolitikája