Ez egy Fülke- poszt
Én sose voltam proteszt-szavazó. Sosem kizárólag valaki/valami ellen, hanem mindig egyben valakire/valamire szavaztam. Nem egyszerűen leváltani (elzavarni?) vagy épp megőrizni (bebetonozni?) akartam a kormányt, hanem módosítani. A választásokon látható szereplők küzdenek egymással a szavazatainkért. Nem csapom be önmagam azt állítva, hogy a programjuk racionális összevetése alapján döntöttem, hanem szembenézek azzal, hogy az általuk kínált érzelmekkel azonosulva választottam. De az érzések éppúgy azonosíthatók, akár a gondolatok, még ha nem is mindig lehet őket olyan pontosan szavakba önteni, de hát ezért használnak a pártok is képet, zenét, arcokat. Az azonosítható érzelmekre mindig rá lehet, sőt rá kell kérdezni. Ezt választottad? Miért ezt választottad? Aki ezeket a kérdéseket nem teszi fel magának, és nem próbál meg válaszokat is keresni, az nem tudatos állampolgár, az nem él az alkotmányos jogával, hanem felelőtlen handabandázó, aki visszaél a demokráciával. Sose szavazz tiltakozásból. Mindig tudd, mire akarod lecserélni azt, ami nem tetszik. (Ha a felkínált választékban nincs az ízlésedhez tökéletesen passzoló, ne ess kétségbe, nyisd ki a szemed, és élvezd a megérkezést a valóságba: a krémes sosem olyan finom, mint gyerekkorodban képzelted.)
Most épp nem választunk. (Sajnos, szúrom közbe, de – és ez egy egész másik posztot is megérne, amire azonban nem most kerül sor – a demokráciát csak demokratikus szabályokkal lehet megmenteni. Ha úgysem sikerül, az nagy pech de anélkül biztos nem fog menni.) Most épp tüntetünk. Hol itt, hol ott. Alkotmánybíróságért, sajtószabadságért, közoktatásért, köztársaságért. Van miért, na. Pedig nem szeretek tüntetni. És nem a hideg, az eső, a zaj meg a tömeg miatt nem (bár ezeket sem szeretem). Hanem a kellemetlen résztvevők miatt nem. Mert az ember kimegy békésen tüntetni, aztán azt látja, hogy tele az utca ritka ellenszenves emberekkel (politikáról beszélünk, nyilván). Sőt, némelyik még beszél is, kvázi a tüntetők nevében, és hát muszáj kimondani, az esetek többségében ritka nagy marhaságokat. Legyek konkrétabb? Én nem gondolom pl., hogy a mai kormány illegitim lenne, csak azt, hogy a rendszerváltás utáni időszak legkártékonyabb kormánya. Meg azt sem gondolom, hogy telefonkönyvszerűen fel kéne sorolni, hogy mi mindenre nem jut pénz, és követelni kéne, hanem inkább azt, hogy pénz az bizony most nem lesz, és radikális piacbarát átalakítás segíthet csak rajtunk, aminek az ára sírás-rívás, fogak csikorgatása. Na most, én ezt gondolom, de a több tüntető meg nem, vagy legalábbis ez nem derül ki, hanem csak ott ácsorgunk egymás mellett és vigyorgunk, mint a legkínosabb családi összejöveteleken.
És mégis tüntetünk. Proteszt-tüntetők vagyunk ugyanis. Valami ellen tüntetünk (na, ez elég nyilvánvaló, mondjuk, jól hallható volt). Mert ez a lényeg. A szavazófülkében te vagy, meg a lelkiismereted, és legjobb meggyőződésed szerint kell döntened, mert ezt kérjük tőled, mi, többiek, állampolgártársaid. Működtesd a demokráciát. De két választás között is lehet hangod. Legyen! Leírhatod, elmondhatod, sőt még kiabálhatsz is. Tiltakozz, hogy a hatalmon lévő tudják, mit csinálnak rosszul, és felkészülhessenek a következő választásra. A tüntetés nem arról szól, hogy programot hirdess, de még csak alternatív érzésvilágot sem kell kínálnia. Ne várd, hogy ott közösen megmondjátok, hogy is kell csinálni, csak azt, hogy miként nem. A felvilágosult tüntetőt nem hozza zavarba, ki mellett áll az utcán, se tüntetésen, se reggel a villamoson, sőt a nyilvános vécében sem. Ott egy dolog közös bennük: a tiltakozás, a sietség, a szükség. Ráérsz a fülkében cizellálni a véleményed, addig csak tüntess.
