Ez egy Fülke- poszt
Azt írja TGM, hogy „Csurka nekünk nem közömbös. Meggyászoljuk, mert gyászoljuk magunkat.” Ezzel nagyjából mindent elmondott, amit egy Csurka-nekrológban lehet, de attól tartok mégsem úgy gondolta, ahogy én. TGM ugyanis azt írja: Csurka nem volt nagy drámaíró, ez csak utólagos legenda, akiknek muszáj volt elhatárolódniuk az antiszemitizmusától, azok ezzel takargatták látens rokonszenvüket, mindazonáltal közepes irodalmi munkássága mégis a magyar nép sorsa körül forgott, és hatalmas szívével szerette népét, amit féltett a modernitástól, a rendetlenségtől, a lázadástól ezeket nevezte ő ugyanis zsidónak, és hát ezért minden Csurka által okozott kár ellenére sajnálhatjuk őt, mint valakit közülünk. Mindez persze gondosan ellenpontozva van: Csurka antitézise a Jobbik, ami nem szeret, csak számít, nincs gyökere, „strukturális globálfasiszta”, ahogy TGM fogalmaz. Attól tartok, téved. Nem mindenben, a részletekben általában igaza van, mint oly sokszor, hanem a lényegben, az egészben téved óriásit, mint mindig.
Röviden: nem Csurka volt más, hanem TGM öregedett meg. Hosszabban is kifejtem, jó? TGM bátran leírja, hogy Csurka nem volt nagy drámaíró, de aztán szentimentálisan beleveszik a középszer dicséretébe. No meg az önszeretetbe, hogy ő milyen sokat olvasott életében, és Csurka kikre is emlékezteti őt. Csak mi köze ennek Csurka hasznához vagy kárához? Az, hogy Csurka értelmiségi volt, bármit is megbocsát? Szerintem legfeljebb fordítva, a legnagyobb árulás mindig az írástudóé, aki érthetné is a világot, ha akarná, mielőtt magyarázni, és ami még rosszabb, átalakítani kezdi. De megint mellékszálat markolászunk, TGM-nek hála. Mert mitől lenne értelmiségibb a középszerű (ő mondja, nem én!) tárcák és darabok szerzője, mint a történész végzettségű pártvezér? Bizony csak attól, hogy TGM akkora sznob, hogy csak na. És ezzel pont ugyanabba a csapdába sétál bele, amit oly lefitymálóan ír le a jobboldalnál. „A nézetei elfogadhatatlanok, de nagy drámaíró.” Ez marhaság, kedves TGM, teljesen igazad van. Épp akkora, mint a forró szívre, a magyarság szeretetére, meg az értelmiségi mivoltra hivatkozni.
Csurka ugyanis pont úgy, és pont azért volt náci/fasiszta, amiért a Jobbik. Mert félt mindentől, ami más. Mert a saját élethelyzetét, meg az általa megfigyelt Kádár-kori posványt kivetítve, nemzethalált vizionálva eszébe sem jutott megoldást keresni, hanem a jól bevált kelet-európai, humánértelmiségi attitűddel nekiállt szenvedni és váteszkedni. És ez akkor is megbocsáthatatlan volt, és ma is az. Csurka zsidózása a ’90-es években cseppet sem volt jobb, mint ma a Jobbiké. Csurka nem cigányozott, de ez inkább generációs különbség, a középosztály ingerküszöbét nemrég érte el a tanulatlanság, mélyszegénység és szegregáció komplexuma, amit az egyszerűség okán etnicizáltak. Mint ahogy generációs különbség minden Csurka és a Jobbik között. Csurka a késői Kádár-kor nyelvét beszélte, és sikeres volt a ’90-es években. A Jobbik a ma nyelvét beszéli, kitűnően kezeli az internetet, megtanult szubkultúrát építeni, pontosabban domesztikálni, ezért sikeres. Ami közös, az az ártalmasságuk. Hogy következetesen gondolkodás nélkül adnak rossz választ, és mindig az érzelmi közösség erejével próbálják elsöpörni az érveket – és másokat, mások életét, méltóságát, szabadságát és tulajdonát.
TGM valóban magát gyászolja. Nem a nemzetét, hanem a korosztályát. Én is ezt teszem: ideje visszavonulni, ha már a nagy ellenség is távozott. Függöny le.
