Ha már Seres Lászlónak is feltűnt, akkor biztos igaz: nemzeti kormányunk egyik kedvenc nemzeti tőkése a CBA-franchise tulajdonosa. Mert a különadók, a plázastop, meg a nemzeti ételutalvány mind-mind a nemzeti vállalatnak kedvez. Ami a nemzeti burzsoá szerint természetes is, hiszen minden ország jól teszi, ha védi piacát, védi saját tőkéseit. Seres szemmel láthatóan mélyen megveti a politika és az üzlet ilyetén összefonódását, amivel csak maximálisan egyetérteni tudok, sőt azzal a sejtésével is, hogy nincs ez a sok támogatás ingyen, visszafele is csak csurran-csöppen valami. De attól, hogy egyetértek vele, még nem vagyok teljesen elégedett. Mert a baj sokkal nagyobb.
Régi nóta, hogy az állami beavatkozás feleslegesen torzítja a piacot. Ha előnyben részesítünk egy céget, azzal hátrányba hozzuk az összes többit. Ezzel egyrészt az előnyben részesített cég megspórolja a hatékonyság növelésének költségeit, hiszen versenytársai automatikusan „megdrágultak”. Másrészt a hátrányba hozottak áthárítják a megemelt költségeket a fogyasztókra. Az eredmény áremelkedés, de legalábbis a verseny által elérhető árcsökkenés és/vagy minőségnövekedés elmaradása. Jó-jó, de legalább egy hazai vállalat járt ezzel jobban, azaz hazai zsebekbe került több pénz, vetik sokan ellen. Pontosan. Még pontosabban: hazai tőkések zsebébe került az a pénz, amit bizony hazai proletárok fizettek ki. Mert ők vásárolnak.
Mert a nemzeti hőzöngés helyett érdemes lenne itt is a mérhető eredményekre összpontosítani. Az Egyesült Államok gazdaságának termelékenysége gyorsabban nőtt az utóbbi évtizedekben, mint az európai. Emiatt gazdagszik az USA gyorsabban. Miért? Biztos a legfejlettebb technológiákat előállító, szilícium-völgyi cégek miatt. Lehet. De a termelékenységnövekedés felét bizony a Wal-Mart és társai, azaz a nagy szupermarketláncok érték el. Mert versengtek egymással, és az árak leszorításáért. De ez nem elvont siker. Az árak leszorításának hatása óriási. Az amerikai szegények jövedelme alig növekedett, fogyasztásuk viszont igen. Mert többet vásárolhattak, hála a kereskedelmi versenynek. A Fidesz kormányoz: eldöntheti, hogy a nemzeti burzsoázia zsebeinek kitömése fontosabb-e, vagy a nemzeti proletariátus életkörülményei. Mintha már döntöttek volna is.
(Újra köszönet Paradise Lost-nak.)