Csekkadó. Az Index-cikk szerint mi, ügyfelek fogjuk fizetni. A kormány szerint a bankok. De ki fizet valójában?
Valójában senki nem tudja. A pénz nem abszolút érték, hozzá kellene már ehhez szokni. A pénz egy részt jelképez a konvertibilis valuták világának teljes vagyonából. Ha valahol elvesznek valamit, akkor valahol másutt több lesz, ahonnan meg elvették, ott kevesebb. Eleinte. Így vizsgálva a kérdést, ha a törvény szerint a csekkadót a pénzintézetek fizetik be, akkor a pénzintézeteknél lesz kevesebb a pénz.
Ha a pénzintézet ezt azután áthárítja az ügyfélre, akkor az ügyfél adott esetben átmegy egy tökösebb bankhoz, amelyik éppen bővíteni akarja ügyfélkörét, és hívogató módon alacsonyan tartja a tranzakciós díjakat, még a saját pillanatnyi kárán is. És akkor mondjuk az az osztrák vagy kínai vagy üzbég szivar (vagy hölgy) fizeti a csekkadót a tranzakcióim után.
No de mi van, ha a 0,01% túl sok? Mi van, ha az osztrák-kínai-üzbég bank csődbemegy a nagy piacbővítés közben? S mi van, ha a bankcsőd kisebb összeomlást eredményez a magyarországi bankpiacon? És ha ettől hirtelen felére esik a forint a dollárhoz képest, a benzinár meg pont a duplájára, és akkor persze már a kenyértől az iPad-ig minden drágább lesz? Akkor azt a kis csekkadót Magyarország lakossága fizette meg, meg még egy jó kis összeget mellé.
Hát egyáltalán nem az az érdekes, hogy ki fizeti ki a csekkadót vagy a magasabb ÁFÁ-t. Az az érdekes, hogy mikor fizeti ki. A csekkadót akkor fizetjük, amikor banki pénzmozgás történik. Tehát aki nem termel a banki pénzmozgások során jövedelmet, annak ilyenkor csökkenni fog a vagyona. S akkor felmerül a kérdés, amit valóban fel kellene tenni egy közgazdásznak: jól szokott működni az ilyen pénzforgalmi adó? S ha nem, akkor egyszerűen arról volna szó, hogy a kormány már megint egy költségvetési lyukat próbál befoltozni valami olyan adóval, amely biztosan senkinek nem tűnik fel?