Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

1.
Végül Legolas, a tünde is megépítette a maga szürke hajóját, hogy elhagyja Középföldét. Amikor utoljára találkozott barátaival, Faramir, Ithilia fejedelme szomorúan felsóhajtott: Eltűnnek a tündék, szürkébb lesz a világ! Legolas ránézett, majd csak ennyit mondott: Elmennek a tündék, hisz elmentek a sárkányok is. De senki nem mondta, hogy eltűnnek örökre. Mert hát akkor miről álmodnának az emberek?...

2.
Csavardi Samu csak ritkán beszélt arról, hogy mi mindent látott Galadriel úrnő tükrében. De volt valami, amiről egyáltalán, sohasem beszélt. Csak mikor hajóra szállt Szürkerévben, mint az utolsó Gyűrűhordozó, jegyzett meg halkan annyit, hogy szeretné látni még egyszer Galadriel tükrében az Élet Értelmét. Sokan gondolkodtak, mit is láthatott Samu. Vajon Nyugatföldét, a tündék honát, vagy a Világőröket, netán Szauront, a gonoszt?
Egy nyíló, harmatos rózsát látott egy kis aranyos-zöldes rózsabogárral a közepén.

3.
Abban a pillanatban, amikor Barad-Dúr összeomlott egy sóhaj szállt a dombok felett, és az emberek arcáról eltűnt egy ránc.

4.
Sokan és sokszor idézik Gandalf egyik mondását: Fogadd el a világot olyannak, amilyen, és megismered boldogságod. De kevesen ismerik e mondás eredetét. Egyszer, már a Gyűrűháború után, Fehér Gandalf Bríben járt. Nagyon száraz tavasz volt, a parasztok aggódtak a termésért. Papsajtot, a fogadóst bízták meg – mint Gandalf régi ismerősét –, hogy kérje meg a nagy mágust, csináljon egy kis esőt. Ekkor hangzott el Gandalf válasza: Ha nem ismernétek a szárazságot, nem értékelnétek a tavaszi esőt. Amire a Világőrök leginkább megtanították a mágusokat, az, hogy tiszteld a Szabályt, lehetőleg ne bontsd meg az Egyensúlyt. Kedves Papsajt, fogadd el a világot olyannak, amilyen, és megismered boldogságod!

5.
Köztudott, hogy a mágiának köze van a csillagos éghez. Egyszer megkérdezték Gandalfot, mit mutatnak a csillagok. Gandalf felpillantott az égre és azt mondta: A boldognak szerencséjét, a nyomorultnak reményt, a gyávának bátorságot és a gonosznak mérhetetlen kicsinységét.

6.
A Szürke Gandalfot sokan mogorva, barátságtalan embernek tartották. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy – híres mágus lévén – sokan és sokszor intéztek hozzá kérdéseket, de ő csak ritkán válaszolt, és akkor is gyakran kitérően, zavarosan. Egyszer egy kérdés alkalmával a kérdést feltevő kósza kifakadt, miért nem kap igaz választ. Gandalf ránézett, majd azt mondta: A kérdés mag, a válasz fa. Csak jó magból nőhet sudár fa. Nem válaszoltam, mert nem kérdeztél igazat.

Kolbenheyer kommentpolitikája