Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

14.
Mi a szerelem? Csak egy biztos: hirtelen ragadja meg a lelket. Hogy mivel? Faramirt a merészséggel és szenvedéllyel, Aragornt a fenséggel és nyugalommal, Gimlit a bölcsességgel és jósággal.

15.
Gyakran halljuk a felszólítást: Döntsd el már végre, mit is akarsz! Gandalf erre mindig csak annyit szokott mondani: Ha mindenki mindig tudná, mit akar, miből születnének a gondolatok, az érzések vagy akár a művészet?

16.
Gandalftól egyszer egy tanítványa kölcsönkért néhány ősrégi, rúnaírásos könyvet, mondván el akarja olvasni őket, hisz a tudás a könyvekben van.
Nem – mondta Gandalf – a tudás nem a könyvekben van.
Hát hol? Kérdezte a növendék.
Látod, én is pont ezt a kérdést teszem fel nap mint nap.

17.
Mondják, hogy csak az fogja fel igazán a Természet Erőit, aki járt már a Fangorn-erdőben. Hisz az entek irányításával a huornok félelmetes dolgokra képesek, de az erdő alapvetően békés, nyugodt és bölcs. Aztán ott van Szilszakáll, aki maga az erdő, vagy még inkább az erdő tulajdonképpen Szilszakáll. Az Erdő Egysége teljes. A kérdés az, hogy honnan tudod, most nem épp a Fangorn-erdőben sétálsz-e?

18.
Aragornhoz, még amikor a Dúnadánok Vezére volt, de később is királyként, sokszor fordultak barátai gondjukat elpanaszolandó. Aragorn szívesen hallgatta végig őket, de általában nem adott konkrét tanácsot. Mégis szívesen meséltek neki, mivel megértő volt. Egyszer azonban hű szövetségese és barátja, Éomer, Lovasvég királya szóvá tette, hogy miért nem ad valamilyen tanácsot. Aragorn így válaszolt: Aki hozzám fordul, nem válaszra vár, hanem saját maga akar beszélni. Saját gondolatait rendezi, érzelmeit tisztázza. A hallgatásomra van szüksége.

Kolbenheyer kommentpolitikája