Alulról szerveződik az egyetem. Tegnap két kiváló előadást egy kiváló vita követett az ELTE-n, és még csak nem is a kar, pláne nem az egész egyetem, csupán egy intézet szervezésében. A dolog kiváltó oka a hírhedt matricázós eset volt, mely mutatta, hogy a HÖK-ből kidobott szélsőjobb milyen aktivitásba kezdett az ország legöregebb egyetemén. Az Angol-amerikai Intézet pedig elkezdte megvédeni az egyetemet.
Először Ferencz Győző költő-irodalomtörténész mondta el a húszas évekbeli egyetemi zsidóverések történetét. Előadásából kiderült, hogy a zsidóellenes agresszió folyamatosan nőtt a húszas évek elején mind a társadalomban, mind pedig az egyetemeken. Ennek lett az eredménye az egyetemi zsidóverés, aminek kapcsán oktatókkal szembeni tettlegesség is előfordult. Ez az agresszió 1928-ban, a numerus clausus-törvény, az egyetemi "faji" kvóták eltörlése után kapott még inkább lángra.
A második előadó, Kovács András szociológus, az antiszemitizmusról beszélt. Arról, hogy az antiszemitizmusnak alapvetően különböző formái, "dimenziói" vannak, és a jelenség magyar lakosságon belüli arányáról. Rendkívül érdekes, hogy 2009-ben hirtelen 3%-ról 17%-ra ugrott az antiszemitizmussal kapcsolatos kérdésekre nem válaszolók száma, majd 2010-től ez az érték ismét 2%-ra esett vissza, az antiszemitizmus mért aránya azonban 15%-ról 30%-ra ugrott. Tehát már 2009-ben megduplázódott az antiszemiták aránya, viszont 2010-től már ki is merték mondani - ugyanis ekkor jelent meg a Jobbik a parlamentben.
Előadásának azonban más volt a legfontosabb tanulsága. Az a tanulság, hogy mi, nem-antiszemiták, többségben vagyunk. Hiába tesz a szélsőjobb úgy, mintha a többséget képviselné. És ezt meg is kell mutatnunk, mert különben a szélsőjobb vonzani fogja azokat, akiknek elég vonzó a vélt többséghez tartozás.
Vitakultúra
Az előadásokat a ma megállapodással lezáruló egyetemfoglalás néhány szervezője által vezetett vita követte. Az egyetemfoglalók fórumaikhoz remek vitamódszert eszeltek ki. Hangos megnyilvánulások helyett mutogatnak, mutogatás helyettesíti a tapsot, a nemtetszés-nyilvánítást, az unalmat, mindent mutogatással jeleznek a moderátoroknak. Szigorú megszólalási sorrend van, nincs egymás szavába vágás. A jelenlévő tanárok és diákok teljesen kényelmesen vették át ezt a rendszert, és fél óra alatt olyan vitában volt részünk, amilyen nem ritkán jut az ember egy egyetemi fórumon.
Több fontos téma merült föl. György Péter, akit a tegnapi posztban jól kicikiztem, vonta le a legfőbb tanulságot, amiben a legtöbb résztvevő egyetértett: az egyetemnek le kell mondania a politikamentességről, amennyiben a társadalom kilép a normális működéséből. Antiszemita matricák tanárok ajtaján, vagy lényegi társadalmi hatás nélküli faji alapú gyilkosságsorozat (Tatárszentgyörgy), ezek mind jelzik, hogy a társadalom nem működik normálisan. György Péternek igaza volt abban is, hogy az utóbbi eset sokkal súlyosabb.
Ugyanis a vitában egyetértés volt abban is, amit tegnap írtam, azaz hogy a matricázók gyáva emberek, s nem lehetünk büszkék arra, hogy ők is nemzetünkhöz tartoznak.
Még rengeteg izgalmas dolog elhangzott ezen az estén, hiába ért véget három perccel a kitűzött időtartam előtt. De nem kell csüggedni. Az Angol-amerikai Intézet demokrácia-estjei folytatódnak, az egyetemfoglalók fórumait pedig az egyetemfoglalás mai lezárása után is megtartják.
Az egyetlen csüggesztő dolog az volt, hogy úgy látszik, minden antiszemita gyáva. Egy nyikkanásnyi antiszemitizmust sem lehetett hallani. Én kicsit csalódott voltam, azt vártam, hogy lesz legalább egy bátor katonájuk, aki a "gárdisták" pincérmellényében jelenik meg, és szemtől szembe is el meri küldeni a zsidó tanárokat. Hát nem merte. Annyi baj legyen.
