Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

Gergő lazán panyókára vetett melegítőnadrággal lépett be a szobába, jobbra-balra nézegetve vigyorgott és merev, kinyújtott lábbal, földre vert sarokkal menetelt körbe a dohányzóasztal körül. – Anyaka, bepisiltem! – jelentette be derűsen. Márti felugrott és odaszaladt, kikapta a kezéből a feltehetőleg pisis nadrágot, és gyakorlott anyai mozdulattal végigsimította négyéves fia alsógatyáját. – De ez nem is pisis! Hol pisiltél be? – A vécében. – Jött a logikus válasz, közben Márti megvizsgálta a melegítőgatyát is, és valóban a szárán, a boka fölött volt egy szép nagy folt. – Te nem is bepisiltél, hanem lepisilted a nadrágod! – Igen! – Gergő sugárzott a boldogságtól, hogy anyja kivételesen ilyen hamar felismerte a nyilvánvaló igazságot. – És mindent körbepisiltél a vécében?! Mehetek fel takarítani? – Igen, mehetsz! – és azzal a menetelésből futásba váltott, a kisgyerekek egyenes hátú, merev, eltartott karokkal végzett futásába, és Csilla meg Kriszti már gurultak a nevetéstől, hogy milyen iszonyú cuki, és cseppet sem sajnálták Mártit a vécétakarításért, elcserélték volna, ha újra négyéves lenne a kamaszgyerekük. Márti felszaladt, nem lehetett nagy a baj, mert hamar visszatért, kezében egy tiszta melegítőgatyával, elkapta Gergőt felráncigálta rá, és már ő is nevetett, hatalmas puszit nyomott az arcára, és elengedte, mert már nagyon kalimpált. Gergő földet érve rávigyorgott a nénikre, tenyerével alaposan lesuvickolta arcáról a puszi helyét, és felszaladt a lépcsőn.

– Ezt bezzeg eltanulta a bátyjától! Rögtön letörli, sőt már akkor is letörli, ha véletlenül ő ad puszit. Dávid meg az oviba érve, kirántja a kezét az enyémből, nehogy időm legyen megpuszilni, odaveti, hogy helló, és már rohan el. Mégis csak jobb lett volna kislány! – Jó, Virág tényleg bújósabb volt, legalábbis ennyi idős korában. – mondta Csilla – De aztán majd meglátod. Ha kamaszodik, a fiúnak elég, ha veszel egy farmert meg egy pulcsit és elvan vele fél évig, amíg ki nem nőtte, vagy ronggyá nem szakadt a fociban, Ádámról mi sosem tudjuk hamarabb lekönyörögni. Virág bezzeg bevonul a fürdőbe, aztán fél óráig se ki, se be, a lakás tele elhullajtott ruhákkal, amiket nem szabad összeszedni, mert nem tudjuk, hova való. És a vásárlás külön kín. Tegnap is voltunk együtt, gondoltuk, közeleg a karácsony is, lehet pár jobb darabot. Ádám végigduzzogta, szerencsére hozott magával könyvet, de óriási szívességnek érezte, hogy egy pulcsit felpróbált, hiszen van még egy alig lukas otthon. Virág bezzeg felpróbálta a fél boltot! És láttátok volna az apját! Hordta neki a pólókat meg a blúzokat. Ilyenkor bezzeg nincs baja azzal, hogy rikító a színe vagy idétlen a felirata! Na, az egyik, egy ilyen kis fekete, fölül húzott és ilyen kis szalaggal köthető, az tényleg helyes volt, Virágnak is jól állt, de nem volt tinis, na, azt én is felpróbáltam. Kilépek a fülkéből, rám néz a férjem, lebiggyeszti az ajkát, Virágnak jobban áll, mondja, és már megy is tovább.

– Á, pasikról kár is beszélni! – Sóhajtott Kriszti. – Tegnap az enyém megdicsérte a kétéves gatyámat, nyilván akart valamit, de még nem felejtettem el a múltkorit. És tényleg azt hiszi, hogy bájos, hogy fogalma sincs, milyen ruhám van. A házassági évfordulóra beállított egy parfümmel. Hát azt hittem, elájulok, láttam a reklámújságban, mennyibe kerül, még így leárazva is, hát abból inkább egy kabátot vettem volna, azt a fukszia-színűt, amit a kirakatban nézegettem, de nem akartam nyafogni, jót akart, és egyébként nagyon jó illata volt, meg hát az mégiscsak jót jelent, ha parfümöt hoz, nem? Néhány napig használtam is, szabadságon volt itthon, elmentünk ide-oda, tiszta mézeshetek, na jó, napok, szóval klassz volt, na. Aztán újra elkezdett dolgozni, itthonra nyilván nem fújom be magam, még egyszer-kétszer szóvá tette, de inkább csak udvariasságból, mondtam, hogy ha elvisz valahová, használni fogom nyilván. Aztán a sógorékhoz mentünk, még ő is zakót vett, bár begombolni már nem tudja, én is felöltöztem, fújtam parfümöt, és még az előszobatükör előtt tettem be a fülbevalót, amikor elmegy mögöttem, megáll, beleszagol a levegőbe, és azt kérdezi: – Ez a parfüm, vagy a vécészagosító?

Kolbenheyer kommentpolitikája