A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer ír 133.: Arany Prága

2014.12.13. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

sör.jpg− Tanár úr! Visszamehetünk a szállásra? – kérdezte Milán, de mintha a plafontól és a szemközti ablaksortól akarná tudni a választ, úgy tekergette a nyakát, sőt a vállával és a hosszú karjaival is sikerült valamilyen leírhatatlan hullámzó mozdulatot tennie. – De miért? – hökkent meg Misi, miközben a fánkról a szájára ragadt porcukrot törölgette. A kisvendéglőben rendelt reggeli nagyszerű volt, csakúgy mint az ebéd és a vacsora, a gyerekek persze nyavalyogtak, de hát ez a dolguk. Kényelmesen evett mindenki, utána még vécére mennek, a jókislányok fogat is mosnak, a rosszkislányok elszívnak egy cigit, szóval idő még lenne, de miért akarnak visszamenni a szállásra? A prágai osztálykirándulás második napja volt, a vendéglőből együtt metróznának be az Óvárosi térre, egyenesen a Mucha Múzeumba. Ráadásul pont Milán, aki mintha kétoldalt felnyírt hajával, piros boxeréről ágyékig letolt farmerjával és neonzöld tornacipőjével igazolni akarta volna a mai tinikkel szembeni előítéleteket, ha a tavalyi igazgatói intője az igazolatlan órák miatt és a szülei által rendszeresen elvégzett, és gyakran pozitív drogtesztek nem bizonyították volna, hogy esetében rég nem előítéletekről van szó. – Nincs meg a telefonom. – vonta meg a vállát és túrt bele a hajába – Nem találtam reggel, és még megnézném néhány helyen. – Jó, de siessetek, egészkor indulni szeretnék. – válaszolta kelletlenül Misi.

Nyilván nem jó ötlet visszaengedni, ráadásul Bencével, aki ilyenkor elővette megszeppent jófiú képét, de csak a szerencséjének köszönhette, hogy a priusza még rövidebb volt Milánénál. De mondja nekik, hogy nem érdekli a telefon? – Tanár úr! Hova mentek a Milánék? – jött az előre programozott kérdés, majd a rövid magyarázat után izgatott sutyorgás a szomszéd asztalnál. Miről nem tudok, morfondírozott Misi. A szállás egy olcsó hostel volt a prágai bulinegyed közepén, a kapualjból kis udvar nyílt, ott voltak a kukák és ott lehetett cigizni, meg mást is: Misi orrában még mindig ott volt a tömény fűszag tegnap estéről. Érezte, ahogy gyorsul a pulzusa, amikor Milánra és Bencére gondol. – Tanár úr! Hol vesztette el a Milán a telefonját? – Nem tudom, nem mondta, miért? – Mert amikor hazajöttünk éjjel a kocsmából, hamar hazajöttünk egyébként, még éjfél előtt, ahogy ígértük, becsszó, szóval akkor még megvolt, arról zenélt az udvarban. – Aha. – Tanár úr! Próbáltam hívni a Milán telefonját, de nem kapcsolható! – Akkor mégis ellopták? Nem látta valaki, felvitte a szobájába? – Hááát … nem tudom … mutatta a zenéket annak az afrikainak … – Afrikainak? – Igen, tanár úr, a felettünk lévő emeleten lakik egy afrikai srác, lenn cigizett az udvaron, amikor hazajöttünk, vele dumáltak a Milánék, meg mutogatták egymásnak a zenéiket. – Misi pulzusa egyre gyorsult, biztos csak előítélet, próbálta elhessegetni, de megjelent előtte egy fekete afrikai arc, meg az orrában a fűszag, úristen, mit szívtak ezek együtt, és persze egy eltűnt telefon, ami már ki van kapcsolva, vagy ki tudja, szét is szerelve, nem, csak nem lehet igaz.

– Tanár úr, próbáltam hívni a Bencét is, de az övé sem kapcsolható! – Misi szája teljesen kiszáradt. Az órájára nézett, öt perccel múlt kilenc. Már itt kéne lenniük. Most menjen az egész osztállyal vissza a szállásra? Vagy várjon itt tovább? És ha valami történt? Tuti történt, hiszen egyik telefon sem válaszol. Látta már a gyerekeken is az ijedtséget, pont emiatt nem volt egyszerű elindulni. Mit találnak ott, és mit csinál velük, ha intézkednie kell? Kiterelte őket a vendéglőből a szemerkélő esőbe, és épp elindultak volna visszafelé, amikor megjelent Milán és Bence, lazán lépkedtek, cigiztek és vidáman beszélgettek. Misi hangja rekedten halk volt: – Mi történt? – Hát semmi, izé, megvan a teló meg minden, csak az a magyar forma nehezen akart lekopni … – Akkor most érthetően elmondjátok, mi történt, mielőtt végleg hazazavarlak titeket a mai vonattal? – De most miért, tanár úr? Szóval visszamentünk, és kerestük, és lakik ott a másik szobában egy magyar forma, aki itt él és melózik, és az tolmácsolt nekünk meg minden, szóval tök rendes volt, csak sokat dumált és nehéz volt szabadulni. – És miért nem hívtatok, hogy késtek, és miért van kikapcsolva a telefonotok? – Ááá, nincs kikapcsolva, csak izé, nincs rajta zsé, és nem fogad külföldön hívásokat … – De ezt tudtátok előre, miért nem szóltatok, egyáltalán miért Bence megy veled, ha nem lehet felhívni? Oké, ne is válaszoljatok, idióták, most már csak azt akarom tudni, hol volt a telefon? – Hát az ágyamban. Rajta feküdtem.

Kolbenheyer kommentpolitikája

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr406748311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.